Banánköztársaság
A kedves papa CSAK négymilliárdot nyalt fel!
Ezt újabban nem szajrénak nevezik, hanem osztaléknak. Kicsit vastagon fogott a cerka. Nagyon vastagon. Oszt? Ilyen időket élünk, na! Az ország legnagyobb gazembere sem elítélt, hanem Kedves Vezető. Így. Perpillanat. De, nyugi! Nyugiii, majd változik ez.
Ezt újabban nem szajrénak nevezik, hanem osztaléknak. Kicsit vastagon fogott a cerka. Nagyon vastagon. Oszt? Ilyen időket élünk, na! Az ország legnagyobb gazembere sem elítélt, hanem Kedves Vezető. Így. Perpillanat. De, nyugi! Nyugiii, majd változik ez.
Szóval a kedves papa osztaléka
Itt tartanak. Már itt. Mert bele is rokkannának, ha legalább néhány morzsát bennhagynának abban a nyomorultul szétlopott kasszában, amiből egy országot kéne talpra állítani-etetni-gyógyítani-tanítani-megmenteni.
Négymilliárd. Lehetett volna persze négyszáz is!
Matek kérdése, della rogyásig. Még csak fel sem nagyon szisszennének a drága hívek. De, nem. Mert szerény. Meg dolgos, hogy eszem a két kezét. Meg későn érő típus. Mint Kósa Lali kedves anyukája. A végtelenül okos, szimpatikus mangalicaszerelő naccs’urat, meg kérem, most hagyjuk. Őt elragadta tőlünk a gépszíj. Ő bezzeg behúzta a négyszázat. Meg a repcsiket, jachtokat, meg minden kacatot. Röhögve!
Pedig ezerszer a szájába rágták annak is a szerencsétlennek, Habonyék, hogy egyrészt ideje lenne megtanulni legalább a nevét leírni, másrészt nem sipárogni észveszejtő, alany-, állítmány-, és minimális értelem nélküli mondatokat, ha kamerát lát, harmadrészt a másét nem szórjuk. Se fukszokra, se kurvá…hoppá!…kurv@ repülőkre. Semmire.
Merthogy köze semmi ahhoz a lóvéhoz, ami alá odarajzolták a nevét, és amiből most hősszerelmest játszik. Hogy nem jó ómen a NER-szabályzat szerint a Kedves Vezető zsebeiben matatni, onnan jachtokat, kastélyokat és más, apróbb csecsebecséket elzabrálni, mert azért nagyon háklis a virológus naccs’úr.
De, öcsém, ez nem érti! Ezt sem. Ekkora észlényt a föld nem hordott még a hátán
A kedves papa viszont, mégsem a világ hm… szellemi világítótorony mangalicaszerelője, benne lehet bízni. Jó kommunista volt ő világéletében. Nem változott itt semmi! Ha valaki, akkor ő csak tudja, mit kíván a párt.
Most nyilván azt, hogy vegyen ki osztalékot. Sokat. Viszonylagosan. Nőnek a puják, kell majd fagyizni. Meg az uradalom is lassan kész. Az összes. Óvóhely híja van tán még, meg néhány apróság. Repülőtér, ilyenek.
Legyen, mondjuk négymilliárd
Mégsem négyszáz. A párt érdekében. Mert, szerénység elvtársak! Szerénység! A végtelenségig. Már Bástya elvtárs is megmondta:
„Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység.”
A játék része, hogy ne ők nyerjék már a legtöbbet, de nemán, valami nyomorult, Kósa-féle, nyolcszázmilliós reszli! Azért rendnek kell lenni!
Ebihalak mégse úszkáljanak a cápák vizében!
Ez a rendszer lényege. A szolgálati rend. Csak hadd szokják a népek! Mindenkinek coki, ha a kedves család van a vályúnál!
Szerző
