A lónak a fülét, hogy a többi alkatrészről itt most szó se essék! – Ezerrel zörög a fideszútálati hangulatométer

Ezerrel zörög a fideszútálati hangulatométer, ennek pedig az az oka, hogy rákapcsoltak a műmájerek. Közelg a kampi, ezt abból lehet tudni, hogy megint egyre több milliárdos költséggel épült biciklitárolót és villanykarót adnak át. A másik, hogy aktivizálta magát a Kövér-Semjén-Kósa vonal. Isten irgalmazzon minekünk. Ezek itt most megint tátogni fognak. Rab László szŰrreál összefoglalója a 20-as hétről.

A nagy NER-futtató

Lajosunk, a csengeri örökösnő kiemelt ügyfele megint előkerült. Hosszú bujkálás után, önkéntes száműzetést követően kezdett újra beszélni, amikor megkeresték. Na most tudni kell, hogy Kósa Disznótelephy úr afféle balhés mínuszosnak van használva az onlány sajtóban. Ha valaki hülyét keresnek valami olyan szerepre, hogy köpködőcikket állítsanak elő, akkor Lajos mindig kéznél van. Garantált a siker, mert egyrészt nem tud beszélni, másrészt pedig általában összefüggéstelen, amit mond, ez pedig igen jól mutat a videón, garantált a röhögtetési kvóciens.

Lajos most a Borkai polgártárs dugogatása utáni újraélesztett hajcihőben foglalt állást, az volt a lényeg, hogy már a kutya se emlékszik a csikólátó honleányra, mert hiszen olyan régen volt. És tényleg. A mohácsi vészre és az Aranybullára is csak azért nem emlékszünk, mert nem tegnap esett meg velünk.

Jobban tesszük hát, ha a leánykák fideszes jachton történt kenterbe veréséről lejövünk, annyira, de annyira régen volt (2018-ban), hogy erre már senkinek nem áll föl, kedves elvtársak. Van még valakinek kérdése? Mondjuk én egészen pontosan emlékszem az egyik szűzleány versikéjére, mely a rendszerváltás utáni magyar költészet csúcsteljesítménye, jól visszaadja a minista Fidesz világlátását is: „A ló néz, a csikó lát / Felszívnék egy csík kólát.” Ami szép, az szép. Na, ennyit arról, hogy nem emlékszünk valamire, ami régen volt. Nem a ló fülét!

Apropó csikólátás

Semjén polgártárs szokás szerint lóháton vonult be – immár sokadszor – Erdélybe. Ezúttal Csíksomlyón huppant nyeregbe, lássák honfitársaink, ki az úristen az a nagy vadász, aki évekkel ezelőtt (erre se emlékszünk, mert régen volt) helikopteren lógatott RÉMszarvasokra lődözött a tajgán. Jól emlékszem a képre, akár egy Pink Floyd-album borítóján, úgy szállt a levegőben a szarvas. A ló egyébként a Fidesz-kommunikációban olyan üzenet, mint a disznósajt, a kolbász, a fütyülős barack vagy a legyet is megmászó fehérvári huszárok. Rendös vidéki gyerökök lóháton szeretnek nyargalászni Szekszárdszerte vagy a Hortobágyon. Szőrén ülik meg, akár Borkai a szűzlányokat, nem kell nekik a koszos brüsszeli nyereg. A ló amúgy pedig életérzés. A NER maga egy nagy Tattersall seftes politikai hamiskártyásokkal, futtatókkal és sok-sok olyan ügyeskedővel, aki tétre, helyre, befutóra teszi a pénzét és az életét.

Aztán csak abban kell bíznia, hogy kitartanak a hazugságok, és Orbán még egyszer megnyeri a választásokat, mert akkor a futam – futballcsapatok pénzelése, betonvirágtartók bérlése a zöldövezetben, térkövezés, toronyház-építés, bank-, informatikai és műtrágyagyártó cégek elcsaklizása, a Balaton elrablása stb. – tovább folytatódik. Na, ezeknek a síkfideszeseknek üzen a pacitáltossal a rémvadász. Nem nekünk.

Maszk, le veled, eleget tapiztalak már

Megvan az ötmillió beoltott, le a maszkot, csávókáim, félre léha népség, megjött Minnerbau, a szépség. Ki angolul is oly jól beszél, hogy nyugodtan mondhatná (a Peaky Blinders nyomán szabadon), hogy Fookin’ Budapest, fookin’ Karácsony. Hozzá krákogna kicsit, amit először a Ferivideóban úgy értettem, hogy „Ne károgjon!”. Ja. Nem értem különben, hogy miért krehácsol, amikor számításaim szerint már decemberben megkapta a Pfizert (vagy talán Szputnyikot), amit a kínaival később eljátszottak, jó móka volt, mindegy, már nem emlékszünk rá, olyan régen volt. Ha őszintén elmondták volna, hogy a nagypofájú biciklitároló-avató bandát beoltották rögtön az elején, semmi probléma nem lett volna belőle. De kikívánkozott belőlük az, hogy ’én megvárom a soromat. ‘Nem állok a nép elé, mert faszagyerek vagyok. Mondhatták volna, ’emberek, ne szarjatok be, azért lettünk gyorsan beoltva, nehogy elpatkoljunk, ti pedig magatokra maradjatok. Ne haragudjatok azért, hogy magunkat vettük előre, így szoktuk akkor is, amikor a képviselői tiszteletdíjunkat meg kell emelni, most mit vagytok úgy oda. Ha így elmondták volna, mehettünk volna tovább.

Vágynak arra, hogy hősként láttassák magukat. Ezért tapizták a repülőgépen a maszkos dobozokat, ezért volt a sok nyunyókaduma, melynek meghallgatása után az ember kiütéseket kapott nyaktájékon.

Azt tudom mondani, ott rohadjon meg a járvány vírustörzsestül, rendkívüli helyzetestül, sunyi politikusostul, az pedig, mikor a sok modoros  elkezdett elménckedni a phandémhiáról, olyan volt, mintha valaki beleköhögött volna a kávésbögrémbe. Utálom tehát a járványt szőröstül, bőröstül, ha van valaki, aki örül annak, hogy újra lehet nyalakodni a tereken, padokon, az én vagyok.

De!

Hogy annyi maszkozás és smaci-önmegtartóztatás után (az anya anya, én meg a férje vagyok, belevették a Kövérék alaptörvényébe is), annyi Maradj otthon!-mantra után, meg azután, hogy egy éve alig láttam a rokonaimat, unokáimat, de tűrtem, mint a barom, mert én is azon voltam, mint mindenki más, hogy csak megússzuk valahogy, szóval azok után, hogy betartottam mindent szabályt, azt mondják rám a kormányhirdetésekben, hogy oltásellenes vagyok.

Erre csak azt tudom mondani: elmentek ti a picsába Borkaistul, Szájerestül, Kaletástul. Hogy az én pénzemen (adó) fenntartott közmédiában azt kell hallgatnom, hogy nyilvánosan tetűnek neveznek, az mindennek a teteje.

Futnak majd, mint a homoki gebe

Ráadásul akkor hangzik el mindez, amikor be van oltva ötmillió magyar. Ami szép, de hát nem ez volt a dologd, faszikám, hogy beoltsd a parasztot, hogy ne kapja meg a dob nevű betegséget!? (Ne dobja fel a talpát.) És amikor egyre több ember be van oltva, magyarul egyre több honfitársunk belátja, hogy a közösség egészsége érdekében oltatnia kell magát, akkor jönnek a senkiházi tolvajok, és azt mondják, hogy egyre több politikai ellenlábasaik körében az oltásellenes. És amikor hatmillió lesz beoltva, akkor megint még több lesz az ellenkező, hétmilliónál már az egekbe szökik az ellenkezés, nyolcmilliónál pedig ki fog törni a harmadik világháború, mert a Fidesznek két és félmillió szavazója van, s akkor ugyebár az lesz, hogy csakis az orbánisták nem ellenzik már az oltást.

Marhára zavar, hogy az én pénzemet használják a tetvek arra, hogy engem gyalázzanak, aki ellenük vagyok. Na, majd 22-ben ezt is fejükhöz lehet verni. Remélem, futnak, mint a homoki gebe, melynek seggébe sós puskával lőttek.

Kövér polgártárs közel tízmillió forintra büntette Jakab Pétert a ficsúrozásért. Kicsit hasonlít ahhoz az eset, mint mikor az itt a piros/hol a pirost kínáló zsivány rendőrt hív azért, mert ’ügyfele’ nem tartotta be a játékszabályokat. Mindegy. Hadházy szorgalmasan ültetgeti a paradicsompalántát. Ledolgozza a büntetést, amit azért kapott, mert dudált a Karamella tövében, s ez fölöttébb zavarta a Minit. A választáson nem dudálni, hanem harangozni kell neki.

Ez volt a húszas, pünkösdölök, unokázok, és átharapom a torkát annak, aki a Mini Svejktől kölcsönzött hadinyelvén azt mondja, hogy valaki ’felveszi az oltást. A tiszti főorvost pedig különírjuk. A tisztiorvost egybe. Nem érdekes különben, nem vagyok én nyelvtannáci. Csak ha valaki újságot ír, éppen írhatná rendesen is. A jövő héten 21-ünk lesz.

Előző hét

Szívlapát Mozgalom - avagy a Minikartell békésen átadja a dollármilliókat