Feleim! Ezzel nem sokra megyünk! – Mindenki derűs mindennapokra vágyik

Csitulni látszik a szörnyű járvány, s a talán kissé elkapkodott nyitással remélhetőleg nem vetettük meg az alapját a negyedik hullámnak. De szörnyűségeket azért találunk, sőt gyártunk magunknak: új szakaszba lépett a választási kampány.

Ennek keretében megnyílt a politikai kloáka, s áradéka elönti a közéletet

A szavazás csak jövő tavasszal lesz (ha lesz), de az előválasztási harc már megkezdődött, s ennek jegyében kiéleződött a hidegháború, amelyet az egy százaléknyi, kivételesen kedvelt kevesek támogatásával a kormány és a Fidesz folytat valójában minden adófizető és nyugdíjas magyar állampolgár ellen – lett légyen fideszes, vagy nem fideszes lelkületű. (Manapság Magyarországon ez a történelmi vízválasztó!) Az ellenzéki szövetség megalakulása és aktivizálódása kiváltotta a kormánypárt reakcióját, ömlik a szenny az Orbán-kormány leváltására felesküdő jelöltek, aktivisták, tollforgatók és választók fejére.

Az alaphangot valahol a Fidesz kommunikációs központjában adják meg, a kormány zsoldjában álló szócsövek pedig csak ezt szajkózzák, ha véletlenül kérdezgető újságírókkal futnak össze. A fideszes politikusok, elemzők előtt ott van a sillabusz, abból adják meg a megfelelő kötelező választ, bármi is a kérdés vagy a téma, szóljon akár bajaink okairól, vagy a kormány népboldogító intézkedéseiről, például a példátlan nyugdíjemelésről.

A sorrend: Gyurcsány, az Európai Bizottság és a bürokraták, a migránsok, az ellenzék oltásellenes, Karácsony Gergely nem tud angolul, (nem tud autót vezetni, sőt bicikliz-ni sem) Dobrev Klára pedig a férje felesége, ami főbenjáró bűn

Egyebekben irány Napkelet, ott kúszik fel a Nap az égre, ők védenek meg minket a hanyatló Nyugattól. A legfontosabb a bírálókkal, ellenzékiekkel szembeni karaktergyilkosság. A tények mit sem számítanak. Ezt a kommunikációs bázist aztán ki-ki színezheti a maga szellemi képességei szerint, lehet csak hazug és direkt bántó, de lehet aljas is vagy még aljasabb. Kövér László torkán legutóbb a „ficsúr“ szó akadt meg, bár nem ő mondta ki, hanem Jakab Péter, a Jobbik elnöke, de a Házelnök úr, mielőtt utánanézett volna a szó jelentésének (amihez Juszt Lászlótól segítséget kapott portálunkon), hamarjában kirótt a szónokra 10 millió forintnyi büntetést, miután torkára forrasztotta a szót.

Hanem azért nem marad adósa az ellenzék sem a kormány hidegháborús lövedékeinek,

habár értelmes politikai vitának kormánypárti és ellenzéki személyiségek között manapság nyoma sincs. (A minap volt ugyan erre kísérlet Orbán Balázs államtitkár és Fekete-Győr András, a Momentum elnöke csevegtek közügyekről a nagy nyilvánosság előtt, de bárcsak inkább ne tették volna. Rémes volt.) Egyebekben pedig az ellenzéki szónokok és szerzők sem vetnek féket a nyelvükre-tollukra, ami amúgy tisztük is, mert ők a kormány megválasztott ellenőrei és a kormány hibáinak, vétkeinek, bűneinek feltárása a közvélemény előtt éppen hogy kötelességük. A hírekhez, értékelésekhez aztán a portálokon, a közösségi médiában pártállástól függően vagy csak a hecc kedvéért sokan – habitusuk és értesültségük szerint – kommentárokat fűznek, amelyek szóhasználata erősen változékony. A komment a kulturált értékeléstől az útszéli, kocsmai nyelvezeten túl mutató jelzőkig terjedő mocskolódás, lázítás és fenye-getés is lehet.

Orbán Viktor és nyalonchada ezekben az olvasói kommentekben talán érdeme szerint nyersen megkapja a magáét, de amint a Fidesz-sajtó orgánumaitól, kormányzati szóvivőktől megszokott tartalom és stílus a saját munkájukat teszi értéktelenné, ugyanígy a mértéket nem ismerő, durva ellenzéki szidalmak sem keltenek az olvasókban rokonszenvet.

Feleim! (Ha szabad így szólítani elvbarátainkat!)

Politikai ellenfeleink puszta szidalmazásával nem sokra megyünk! Az értelmes kampány nem erről szól.

Az ellenzéki megszólalásokban helye van a kormány tényeken alapuló erős, egyszersmind mértéktartó bírálatának, de helye van a remélt új kormányzás tényleges lehetőségeit érthetően és elfogadhatóan felvázoló programnak is. Mert mindenki derűs mindennapokra vágyik.

A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a választók többségének elege van Orbán kormányzásából, de még nincs meggyőzve arról, hogy az ellenzéki koalíció jobb lesz majd.

Nagyon valószínű, hogy a választók az évtizedes állandó hadakozás után végre már békességet szeretnének mindkét oldalon!

Ha már a járvány talán valóban véget ér, alighanem azoknak adják szavazatukat, akik hitelesen ígérnek nekik létbiztonságot, jogbiztonságot és szabad, nyugodt életet. Ez ügyben pedig – mindenféle szitokszó nélkül – minden választópolgárnak önmagában fel kell tenni a legfontosabb, ha tetszik, döntő kérdést:

a békességre Orbánnal, vagy Orbán nélkül van nagyobb esély?

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük