A magánosított közpénzből létrejött Magyarországon a 21.századi dzsentrik világa

Magyarország ma a korrupció melegágya. A Fidesz politikusai és a párthoz közeli oligarchák szinte versenyeznek egymással, ki tud többet hasítani a közpénzből. Botrányoktól, mutyiktól hangos az ország, a lopás azonban legalizálva folyik tovább.

A rendszer főideológusa – Lánczi András – szerint,

„amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”.

Ilyen „finoman” megmagyaráznia, hogy a lopás, az a hatalom levők számára rendjén levő, keveseknek sikerült. A középkor és a Horthy korszak elegye, amit az állampárt kialakított. Egy hűbéri láncolat jött létre, tetején az ország legfőbb hűbérurával, aki minden földi és talán még azon kívüli hatalom birtokosa. Orbán illiberális államában díszletként működik a parlament, az Alkotmánybíróságnak csúfolt gyülekezet, formálisan még kormány is lázas semmittevést végez. A magánosított közpénzből létrejött a 21. századi dzsentrik világa, akik fenemód jól élnek, a mi adóforintjainkból.

Reálszférára és irreálszférára

Annak bemutatására, hogyan is néz ez ki a gyakorlatban, miképpen is keletkeztek a hétköznapi aggyal felfoghatatlan vagyonok a semmiből, a 168 óra tett kísérletet Tisztességtelen játék című cikkében. Az írás szerint a magyar gazdaság kettévált reálszférára és irreálszférára, vagyis a kapitalista piaci verseny mellett megjelent egy államilag finanszírozott különgazdaság, egy minőség- és árverseny nélküli álkapitalizmus. Elképesztően látványosnak mondják, ahogyan NER a járadékvadászat során megszerzett állami pénzeket magánvagyonná konvertálja, és egy esetleges későbbi politikai elszámoltatás esetére elérhetetlenné teszi például azzal, hogy bevezeti a cégeket a tőzsdére.

A Városi Kurír is többször írt arról, hogy a NER előretörése a gazdagok listáján három-négy éve vált szemmel láthatóvá. Mészáros Lőrinc a Forbesnál 2016-ban a 28., 2017-ben a 8., tavaly pedig az első helyen állt 381 milliárd forintos vagyonnal.

Vásárhelyi Mária: Ne csodálkozzunk, ha Mészáros (Orbán) két év múlva nem Magyarország, hanem Európa egyik leggazdagabb mágnása lesz

Akik a valódi versenyszférában tevékenykednek,

egyre inkább kiszorulnak az élbolyból, ugyanis nincsenek egy súlycsoportban az állam kedvezményezettjeivel. Vannak, akik felszámolják az üzletet, és akadnak, akik megadják magukat a felkínált vételi szándéknak.

A laphoz eljutott például egy olyan e-mail, amelyben egy közlekedési szolgáltató cég első embere arról számolt be, hogy egyik nap érkezett egy telefon, miszerint azt hallani a piacon, hogy eladó a vállalkozás. A cégvezető azt válaszolta, hogy szó sincs erről, nem eladó. „De eladó” – mondta az Orbán Viktorhoz közel álló nagyvállalkozó egyik megbízottja. Egy másik informátorunk arról számolt be: állami alkalmazottakat állítottak rá, hogy figyeljék a cégek év közbeni bevallásait, és amint valamelyik eléri az egymilliárd forintos árbevételt, azonnal jelentsék. A NER emberei ekkor megvizsgálják, érdemes-e foglalkozni vele, és ha igen, megkeresik a tulajdonosokat egy vételi ajánlattal

Szakonyi Péter újságíró szerint:

„Stabilan azok a cégek tudtak fennmaradni politikai kurzusokon keresztül is, amelyek főleg külpiacra termelnek, illetve olyan menedzsmentpolitikát folytatnak, amilyet Csányi Sándor, vagy amilyet Demján Sándor csinált, illetve akinek nem lehet utánanyúlni, mert vállalkozásainak többsége külföldön van bejelentve, mint például Gattyán György cégei. Ő egyébként úgy tud a leggazdagabbak listájának első részében maradni, hogy a magyarországi vagyona részben zárolva van .”

A magyarországi nagy vagyonok jelentős része

még mindig nem transzparens, annak ellenére sem, hogy az utóbbi időkben sokat tisztult a kép. Emberek, sőt egész családi vagyonok tudnak idehaza láthatatlanok maradni, csak mert külföldi cégekbe, alapokba helyezik ki a pénzüket. Ami látványos, hogy több gazdasági centrum alakult ki, ezek Szakonyi Péter szerint Mészáros Lőrinc, Matolcsy György, Tiborcz István, Rogán Antal és Lázár János köré csoportosulnak. A cégeik és vállalkozásaik közös jellemzője a járadékvadászat mellett, hogy csak az országhatáron belül erősek, versenyben nem tudnának helytállni.

Zsiborás Gergő, a Forbes szerkesztője úgy véli,

a Mészáros Lőrinc-jelenség vízválasztó, a vagyona nem más, mint egy politikai felépítmény. Olyan birodalmat húztak fel köré, amelyet egy politikai kurzusváltozás után már nagyon nehéz lesz szétszedni, vagy egy elszámoltatás keretében nehéz lesz bizonyítani a pénzek eredetét. Ráadásul a gazdagodását olyan jogszabályi környezetben alapozta meg, amely gyakorlatilag megölte a versenyt. Egy megrendelésnél elég volt annyit tenni, hogy olyan referenciákat kértek a jelentkezőktől, amit csak az tudott bemutatni, akinek a munka szólt; erre tipikus eset a Tiborcz-féle Elios ügye. Épp a verseny hiánya miatt kerülnek sokba az állami beruházások, és így lehetséges, hogy miközben egy átlagos építőipari cég a legjobb éveiben is legfeljebb 9-10 százalékos haszonkulccsal tud dolgozni, addig a Mészáros-cégek 15-20 százalékot is elérnek.

A Mészáros nevén lévő vagyont folyamatosan konszolidálják,

átrendezik a portfóliót, egybe teszik az összetartozó cégeket, a tőzsdei vagyonkezelőkből kiveszik azokat a vállalkozásokat, amelyek nem jól jövedelmeznek. Azzal, hogy egyre több Mészáros-érdekeltség kerül ki a tőzsdére, a megszerzett járadékokat legalizálják, és teszik részben transzparenssé. Ráadásul ezzel a lépéssel könnyen mozdítható tőkéhez jutnak, illetve érdekeltté tesznek kisbefektetőket abban, hogy a vállalkozások minél tovább jövedelmezők maradjanak.

A szakértők hangsúlyozták, a felvásárlásoknál nehézség, hogy számos csúcsgazdag a valós vagyona alapján megengedhetné ugyan magának az üzletet, de ha megkérdeznék tőle, miből finanszírozta a beruházást, nehezen tudna válaszolni, a vagyonok egy része ugyanis nem látható. Rengeteg mezőgazdasági cég szenved például attól, hogy emiatt a potenciális vevők nem akarják kifizetni a reális vételárat.

De van, aki nem is akarja

A NER emberei ahhoz vannak szokva, hogy egyrészt a bennfentes információk miatt tudják, mikor lehet jó áron vásárolni, másrészt nem is nagyon szeretnek sok pénzt kiadni. Az egyik leggazdagabb magyar például nyaralót akart venni. Az ár egymilliárd forint volt. Az ingatlanos azt mondta neki, hogy 900 millió forintért meg tudja szerezni, mire a milliárdos vállalkozó azt válaszolta, ő ahhoz van szokva, hogy ha valami egymilliárd forintba kerül, akkor ő 300-400 millió forintért jut hozzá.

Orbán Viktor miniszterelnököt a korrupció magyarországi szintjéről is kérdezték a kormányinfón.

„Nincs elfogadható szintje a korrupciónak. Érdemes elgondolkodni az életnek annak a természetes szintjein, hogy mi volt 2010 előtt. Nem volt növekedés, csökkent a közvagyon, emelkedett az adósság, részben azért, mert a pénz nagy részét ellopták”

– válaszolta a kormányfő. Most viszont szerinte ennek ellentéte megy végbe, márpedig Orbán szerint kizárt, hogy jelentős korrupció mellett ez megtörténhetne.

„A korrupt országok szegények”

– mondta a kormányfő, mi viszont nem vagyunk azok. Majd hozzátette:

„Nem foglalkozom üzlettel, ez nem dolga a politikának. Üzletember se foglalkozzon politikával, mert nem lesz sok esélye. Az üzleti érdekeltségeket és a politikát el kell választani”

Láttuk, hogyan sikerült, főleg ha nem is akarták.

Ma a politika segíti a törvényesített lopást, így a NER-lovagjai rövid idő alatt tettek szert óriási vagyonokra. Olyan körülmények között, amikor nincs verseny. Rokonok, kollégiumi szobatársak, cimborák, „kötélbarátok”, strómanok országa 2018-ban hazánk.