A magyar „jobboldal” emblematikus dala lett – és megkövetelnék, hogy mindenki könnyezve tisztelje…


65 ezren „megrendültek”

A Nemzeti Sport régóta „megrendülve” számol be minden alkalomról, amikor „fölcsendül” ez a dal – leggyakrabban Dunaszerdahelyen. Az ottani meccsekről egyébként is úgy számolnak be, mintha itthon játszanák, bár az edző és a játékosok nagy többsége szlovák. De ez mindegy is.

Most a Puskás Aréna avatóján „rendült meg” mintegy 65 000 ember, hallgatva e dalocskát. Nyilván mélyen átérezték, és magukénak vallották a fasisztoid üzenetet: „egy vérből valók vagyunk”…

Egy, csak egy legény volt, aki nem „rendült meg”:

az Index újságírója, Miklósi Gábor. Miatta, érte íródik e poszt, hogy érezze: bár a stadionban, úgy lehet, tényleg mindenki felállt, netán könnyezett is, de az arénán kívül azért vannak – remélem, nem is kevesen –, akik undorodnak ettől a cécótól.

Viszonylag hosszú folyamat volt, hogy e giccsből a „nemzetiek” jelképet csináltak maguknak. Ma már a teljes kormánypárti terrormédia – a prostisrácoktól a „Magyar Nemzet”-ig és a „közmédiáig” – kenetteljes ájulatba zuhan, leginkább nemzeti okokból kifolyólagosan (hallom, ahogy Gugyerák megkérdezi: „ércsük, ugye”..?)… Maga a Nemzet varacskos Maradonája (Bödőcs!)  pedig posztban örökítette meg a különleges eseményt…

Hihetetlen,

ahogy az egész jobboldal, illetve azok, akik nevében megszólalnak, szinte kivétel nélkül és szégyentelenül a legocsmányabb giccsekért „lelkesednek”. Azt sem könnyű elfogadni, ahogy „lelkesedésüket” elvárnák mindenkitől; a nemzeti identitás fokmérőjének tekintik… „Ízlésük” hibátlan: csakis a legalja emberekért, művekért, kamu zenekarokért lelkesednek. És az egész ocsmány terrormédia fújja ugyanazt a nótát.

Kettészakadt az ország: a Fidesz előre megfontoltan, aljas indítékból szakította ketté.

Ha Orbán őszinte volna, nem pedig sunyi, akkor ma ott vonulászott volna Toroczkaiékkal, akik 2006 után újra kedvenceik lettek.

Hiszen egy vérből valók, nemde..?

A témához: Hírcsárda.

2 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Nem hinném, hogy bárkitől is megkövetelnék e dal könnyezve tiszteletét. Azt sem hiszem, hogy egy metaforába fasiszta eszméket kellene belelátni. Azt sem hiszem, hogy meg kellene vetni azokat, akiknek ez a dal tetszik, ha nem is feltétlenül esztétikai okokból, hanem mert számukra kifejezi az össztartozás érzését. Valójában az írás sokkal többet elárul a szerzőjéről, sem mint a dalról vagy a dal kedvelőiről, különösen akkor, amikor ez utóbbiakról mint “legalja emberekről” beszél. Valójában az efféle gyűlölködő mondatok azok, amelyek a fajelméleti gondolat ocsmányságát meglehetős autentikussággal jelenítik meg.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét