Végre valami szamon kérhető konkrétum: a NER lebontásának forgatókönyve! – “Nem lehet a vagyonátmentésről alkut kötni. Már most üzengetnek NER-es potentátok…”

A mai vitán talán az elszámoltatás ügye volt az, amiről a legtöbbet, legtöbbször beszéltünk. Nem volt hiány elszántságból, nekibuzdulásból, jól kimunkált szlogenekből. A jogállam helyreállításához, az elszámoltatáshoz és a jóvátételhez azonban ennél több kell. Végiggondolt, kimunkált program, cselekvési terv, konkrét lépések. Ezt írtam le, és teszem most közzé: a NER lebontásának forgatókönyvét. Azt, hogy mit kezdünk az egypárti alkotmánnyal, hogyan számoljuk fel a fideszes mélyállamot, hogyan zárjuk el a közpénz-csapokat és hogyan teszünk igazságot – írta Karácsony Gergely az első miniszterelnök-jelölti vita utáni Facebook bejegyzésében.

A NER lebontásának programja

A választási győzelemre készülő ellenzék előtt álló egyik legfontosabb kihívás a Nemzeti Együttműködés Rendszerének csúfolt hatalmi struktúra lebontása. Lényegében mindenki egyetért abban ellenzéki oldalon, hogy az a rendszer, amit Orbán Viktor 2010 után kiépített, nem a nemzet felemelkedését, hanem a kevesek hatalmának minél hosszabb ideig való fenntartását szolgálja, ezért azt fel kell számolni.

Ahhoz, hogy a választási győzelmét követően az ellenzék ténylegesen is kormányozni tudjon, három területen kell válaszokat adnia: az Alaptörvény kérdésében, a mélyállam beszántásában, valamint az elszámoltatásban és igazságtételben. A közbeszédben és a politikai tervezésben ez a három gyakran összemosódik, noha – az átfedéseik ellenére – különböző célok kitűzését, és ezen célok eléréséhez különböző eszközök felhasználását igénylik.

Olyan programot kell adni az ellenzéknek, amely a problémákat szétszálazza, a bajokat azonosítja, majd azok orvoslására – ha az lehetséges – olyan konkrét megoldásokat ajánl, amelyek megvalósíthatóak, egyben nem okoznak nagyobb bajt, mint amit megoldanak.

Az ellenzéki pártokban és közvéleményben egyszerre van jelen a csodavárás: az a vágy, hogy egy varázsütésre megoldódjon minden probléma, illetve az a lemondó beletörődés, hogy a NER mindent túlél, azaz egy új kormánynak úgysem lehet ténylegesen vezetnie az országot. A magam részéről azt gondolom, hogy sem csodák nincsenek, sem nem kell lemondani egy jobb ország építésének lehetőségéről.

I. Az Alaptörvény problémái

A jelenlegi kormányzó pártok a 2010-es választási győzelmüket mint a rendszerváltást követő húsz zavaros év lezárását, egy új politikai rendszer születését ünnepelték. Ennek szimbolikus aktusa volt az Alaptörvénynek nevezett új alkotmány egyoldalú, csak a kormánypárti képviselők támogatásával való elfogadása. Az ellenzék, a „másik Magyarország” számára az Alaptörvény testesíti meg a NER lényegét: a hatalomgyakorlás önkényességét, az állam elfoglalását, a politikai ellenfelek kitagadását a nemzetből.

Az Alaptörvény legfontosabb problémája eljárási jellegű:

a megalkotásában a politikai közösségnek csak az egyik, az aktuálisan kormánypárti fele vett részt. Az Alaptörvény ebben az értelemben, a tartalmától függetlenül, a születésénél fogva egy megosztó és kirekesztő alkotmány.

Ha az ellenzéki pártok győznek a választáson, ők sem rendelkeznek magukban elég társadalmi legitimációval egy új alkotmány elfogadásához.

A jelenlegi perverz választási rendszerben, ha a Fidesz-KDNP a belföldi listás szavazatoknak jövőre kevesebb mint 42%-át kapja meg, az ellenzék kétharmados parlamenti többséget szerezhet.

Miközben fent kell tartanunk egy új alkotmány elfogadásának igényét, de magára az alkotmányozásra csak akkor kerülhet sor, ha a Fidesz-KDNP világa a vereségét követően elfogadja, hogy nem jogosult sem társadalmi, sem „lelki” értelemben a magyar nemzet kizárólagos képviseletére. Addig is egy országgyűlési határozatban deklarálnunk kell, hogy az Alaptörvény elfogadása milyen társadalmi hiányosságokban szenved, ennek milyen legitimációs következményei vannak, illetve a közjogi tisztségviselők esküszövegének módosításával lehetővé kell tennünk, hogy az Alaptörvény iránti hűség helyett a néphez való hűséget lehessen esküvel fogadni.

Az Alaptörvénnyel kapcsolatos másik problémakör már tartalmi.

A normaszöveg olyan értékeket tételez, illetve olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek nem a politikai közösség túlnyomó részének közös posztulátumai, hanem csak a lassan évszázados „hideg polgárháború” egyik résztvevőjének világképét tükrözik. A gyakorlati jogsérelmek megoldása nem orvosolja az elvi jogsérelmet, ahhoz az Alaptörvényből kell kigyomlálni ezeket a szabályokat.

A jogfolytonosság megszakadására csak akként kerülhet sor, ha a társadalom eljut az összeomlás pillanatához, amikor is társadalmi valóságként szűnik meg a jogfolytonosság. Senki nem kívánhat ilyet Magyarországnak. Egy feles többséggel való alkotmánymódosítást az Alkotmánybíróság nyilvánvalóan megsemmisítene, ezt követően pedig az egymásnak feszülő politikai oldalak nyers hatalmi erejének összemérésével dőlne el a konfliktus. Ez az eredményétől függetlenül olyan mértékben zilálná szét a társadalom szöveteit, hogy azt évtizedekig nem heverné ki az ország.

Az Alaptörvény harmadik problémája,

hogy azt a Fidesz sok alkalommal pusztán hatalmi eszközként használta. A gránitszilárdságúnak hazudott új alkotmány kilenc éve alatt azt kilencszer módosították már, minden esetben hatalmi megfontolásból. Az alkotmányszöveg ennek nyomán számos olyan rendelkezést tartalmaz, amelynek célja semmi más, mint a jelenlegi kormánypártok hatalmának bebetonozása a választási vereség utáni időre. Ez a problémakör azonban már átvezet a következő fejezethez, a NER mélyállamának lebontásához.

II. A mélyállam felszámolása

A Fidesz egy olyan politikai struktúrát épített ki a kormányzása eddigi tizenegy évében, amelynek egyik célja, hogy a választások elveszítése esetére is biztosítsa a hatalma átmentését. Különösen az önkormányzati választáson elért ellenzéki sikerek, és a 2022-re szóló ellenzéki választási együttműködés létrejötte óta kapcsolt a továbbélést célzó mélyállam megteremtése nagyobb sebességre, nyilvánvalóan nem függetlenül attól, hogy sok év után először tűnik hihetőnek az ellenzék hatalomra kerülése.

A NER lényege a hatalom koncentrációja a miniszterelnök/pártelnök kezében.

A NER-ben a tényleges (nem a látszólagos, közjogi) hatalom két dolgon alapul: a gazdasági erőforrások feletti rendelkezésen, vagyis a pénzen és a vagyonon, na meg a büntető igazságszolgáltatás negatív oldalán, vagyis azon, hogy hatalmi érdekből nem indulnak vagy elhalnak a büntetőeljárások. A mélyállam lebontásának az a kulcskérdése, hogy ezen változtassunk.

A mélyállam lebontásának legfontosabb eszköze ennek megfelelően a Fidesz gazdasági hátországának radikális korlátozása.

Két fontos jellemzője van ennek a gazdasági konglomerátumnak.

  • Az egyik, hogy végtelenül és folyamatosan államfüggő. A NER gazdasági zászlóshajói még véletlenül sem piaci versenyteljesítménnyel érnek el sikereket: szinte csak ott tevékenykednek, ahol az állam vagy direkt megrendelésekkel vagy szabályozóként garantálja a profitot.
  • A másik fontos jellemzője ezeknek a cégeknek, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartás tanúsága szerint a birodalom jórészt százmilliárdos nagyságrendű hitelből épült fel, ráadásul javarészt állami helytállás mellett a „saját” bankcsoport által folyósított kölcsönökből. Egyetlen demokratikusan megválasztott kormány sem engedheti meg, hogy ilyen tömérdek állami pénzből árnyékállamot működtessen a választók által elzavart politikai ellenfele. A NER hatalmi struktúrája lebontásának legfontosabb eszköze ezért nem más, mint a gazdasági hátország felé való pénzáramlásnak a leállítása.

III. Elszámoltatás és igazságtétel

Nem volt olyan kormányváltás az elmúlt harminc évben, amelyiknek ne lett volna kiemelt ígérete a megelőző kormányzat korrupciós ügyeinek feltárása és az elkövetők elszámoltatása. Olyan kormányváltás sem volt, amelyiknek akárcsak a saját mércéjével mérve is sikere lett volna ebben.

A magam részéről négy célt javaslok kitűzni.

    • Az első cél az, hogy a NER árnyékállamának gazdasági hátországát felszámoljuk. Egyetlen demokratikusan választott kormányzat sem tűrheti el azt, hogy a politikai ellenfelei a közösségtől elrabolt vagyont használják fel a megbuktatásához.
    • A második cél az, hogy morális elégtételt lehessen adni a nemzetnek: a választópolgároknak meg kell tapasztalniuk, hogy ez nem egy következmények nélküli ország, ahol a bukott kormányzat emberei egyszerűen elsétálhatnak az elsíbolt pénzzel.
    • A harmadik cél az, hogy minden eljövendő kormányzat (a választásokon győztes jelenlegi ellenzék minden politikusát is ideértve) megtanulja a NER haszonélvezőinek példájából, hogy a hatalommal való visszaélés útján szerzett vagyon elveszhet, ezért személyes szinten sem érdemes kockáztatnia.
    • A negyedik cél, hogy a politikai közösség javára vissza lehessen szerezni az ellopott vagyont, és azt a NER kárvallottjai, a társadalom 99%-a számára adott jóvátételre lehessen fordítani.

Két megjegyzés kívánkozik még ide

Velem nem lehet a vagyonátmentésről alkut kötni. Már most üzengetnek NER-es potentátok, hogy a strómanolt cégeikben nekik mekkora a tényleges tulajdonuk, és hogy csak ennek az árát kérik el, a többit átadják bárkinek.

Azt is hallom, hogy különböző önjelölt közvetítőknek juttatott pénzekkel gondolják megváltani a bűneiket. Számukra rossz hírem van: búcsúcédulákat nem árulunk, bárki, aki ennek az ellenkezőjét próbálja elhitetni velük, az hazudik és átveri őket.

Nem fogok boszorkányüldözést csinálni.

Az ellopott közvagyont visszaszerezzük, a politikai közösségnek morális elégtételt szolgáltatunk, a bűnösöket megbüntetjük.

De a politikai ellenfeleimet önmagában azért, mert ebben a tizenkét évben részt vettek a hatalom gyakorlásában, nem tekintem bűnözőnek.

A rosszat nemcsak az relativizálja, aki a morális megítélést szentimentális szamárságnak tartja, hanem az is, aki az ellenfelét mindenáron bűnözőként akarja kezelni. A bűn és a bűnös büntetést érdemel, a személyében tisztességes ellenfél pedig tiszteletet, különösen azután, ha legyőztük.

A NER lebontása nem öncél,

hanem egy kötelező gyakorlat ahhoz, hogy a választóktól kapott demokratikus felhatalmazás alapján a következő kormány Magyarországot annak minden polgára számára egy igazságosabb, szabadabb és szolidárisabb hazává tehesse. Ennek a kötelező gyakorlatnak az elvégzéséhez világos gondolkodás és valódi cselekvőképesség kell, nem pedig duma, nagyotmondás vagy éppen államelméleti viták lefolytatása. Én készen állok a feladatra….

A NER lebontásának Karácsony Gergely által készített teljes tervét ide kattintva ismerheti meg.

Kapcsolódó

Aki nem látta, de érdekli, itt megnézheti az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek vitáját

 

 

Végre valami szamon kérhető konkrétum: a NER lebontásának forgatókönyve!
illusztráció: V.K.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük