Észrevétlenül halkul és sötétedik körülöttünk a világ, és annyi már bennem a kérdés, a dac, a bánat, hogy a szavaim szétfeszítenek legbelül. Fáradt gyász telepszik a szívemre, mert mit is mondhatnék el, hiszen már majd minden kimondva-kimondatlanul is köztudott.

Fogalmam sincs, kik és hányan esnek majd áldozatául Magyarországon a koronavírusnak

Lehetek én is, te is, bárki. A járványok sosem válogattak. A vírusoknak nincs arca, de harcolni ellenük sem nagy arccal, sem tankokkal, sem stadionokkal, sem szentelt vízzel, de legfőképp ostoba gőggel, és bűnbak kereséssel nem lehet.

Aki megússza, szerencsés. Moss kezet, tartsd be az alapvető higiéniai szabályokat, kerüld a tömeget! Se kilincset ne nyalj – hogy megmutasd, bezzeg benned nincs félelem – , se potentát ülepet. Neked is van anyád, szeretted. Legalább most az egyszer, használd az eszedet! Vedd észre, hogy nagyon-nagyon sokan kerültek, kerülnek kritikus helyzetbe. Ők is áldozatok.

Nem, nem azért, mert megfertőződtek,

hanem mert mindenféle értelemben ellehetetlenültek. Pillanatok alatt rengetegen vesztették el a munkájukat, és a napi megélhetésük nem biztosított. Akiknek pedig eddig sem volt semmijük, azoknak a puszta kiszolgáltatottság és a félelem marad.
Nyugdíjasok, idős, beteg, magányos emberek…

Nekik ki segít majd?

Mi lesz a kétkezi munkásokkal, akik máról- holnapra élnek? Diákokkal, akik a tanulás mellett dolgoznak, és közben albérletet fizetnek? Az érettségik, államvizsgák is elmaradnak vajon? Édesanyák, akik aggódva küldik be az óvodába, iskolába a gyerekeiket, és otthon nem maradhat a család, mert a számlákat, az ételt meg a többit, fizetni kell. Nekik ki mond valami biztató igazat?

Hol van ilyenkor a rezsicsökkentéses maszlag?

Non-stop misékkel mindezek nem megoldhatók. Bespájzolni pedig csak azok tudnak, akiknek van miből. A túrót van itt fejenként 10 milliós megtakarítás. Aztán ott vannak az orvosok, az ápolók, a pedagógusok, a buszvezetők, a vasúti dolgozók, a bolti eladók, akik úgy állnak helyt a munkahelyükön, hogy közben nem csak a vírusnak, de a hatalom vegzálásának is céltáblái.

És a legborzalmasabb az elsötétedésben,

hogy azt az elemi szolidaritást kellene újraírni, amit hosszú éveken át szinte teljesen kiradíroztak a társadalomból. Kell, hogy legyen erőnk hozzá!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét