Connect with us

Kiemelt hírek

A vonat, amit egyszer lekésünk, nem jön vissza értünk!

Lendvai Ildikó: azért ez nem volt szép tőled, Gyurcsány Feri! Megmondhattad volna egyszerűbben is, hogy valami bajod van velem!
Megosztás

Orbán tudja, meg is írta évadnyitó cikkében, hogy kényelmes előnyének vége. Az erőviszonyok kiegyenlítettek. Természetesen nem pénzben és hatalomban, de a választói arányok tekintetében igen.

Ha az ellenzék képes egyesíteni erejét, az esélyek egyformák

Még a borsodi választáson, szerencsétlen jelölési folyamat után is 50:45 százalékra állt a meccs, amiből országosan bármi történhet. Még akkor is, ha tudjuk: a részrehajló választási szabályok következtében az ellenzéknek nem egyszerűen ugyanannyi, hanem jó adaggal több szavazatot kell kapnia ahhoz, hogy nagyobb támogatottsága több mandátumban is megmutatkozzék.

Innentől valódi a verseny. Egy rossz lépés, egy elmaradt mozdulat, kései felismerés is vérre megy, elveheti az esélyt. Az elmulasztott hetek, sőt napok is számítanak. Ezért kell gyorsítani az ellenzéki tempón.

Várj reám, s én megjövök – Szimonov híres világháborús verse annak idején nagy népszerűségre tett szert nálunk is, különösen, ahogy Darvas Iván énekelte. Csakhogy a vers a politikára nem érvényes: a várakozásnak itt nincs csodatevő ereje, sőt. A vonat, amit egyszer lekésünk, nem jön vissza értünk.

Amúgy hiába szép a vers, a haditudósító Szimonovnak sem jött be igazán

Kedvese az időt nem csak várakozással töltötte. Szerelmi viszonyba keveredett Rokosszovszkij marsallal, aki Sztálin börtönéből szabadulva lett a világháború egyik főparancsnoka. Szimonov sem maradt érzelmes ifjú költő: komoly szerepe volt a Zsivágó megjelenésének megakadályozásában. De a vers azért megérint:

„Várj reám, s én megjövök,/ hogyha vársz nagyon,/ várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom.”

Nos, a sárga köd őszi búja a közéletben is megvolna a borsodi választás után, de ebből éppen nem a várakozás következik. Attól tartok, az ellenzék kicsit elméri az időt.
Pedig az „együttműködés” tantárgyból jól vizsgáztak, vasárnap óta bizonyították kudarcálló-képességüket is: nem keresték egymásban a felelőst, kitartottak a szövetség mellett.

De a „jelölés” tantárgyból igencsak gyenge a vizsgaeredmény

Kezdetben túl jóhiszeműek és elővigyázatlanok voltak, később meg nem vettük észre a pillanatot, amikor akárhogy is, de változtatni kell. Mégsem hinném, hogy a jelölt szörnyű kiszólásain múlt az eredmény: a körzet legbaloldalibb városának szavazói engedelmesen befogták az orrukat, és a NER erősödését ítélték a nagyobb veszélynek. A Fidesz nácizó kritikáját alaposan hiteltelenítette, hogy épp a választás hetében szíveskedett a miniszterelnök a könyvdarálás vérnáci módszerét hallgatólagosan helybenhagyni, tartalmát megtámogatni. Esetében a mégoly felszínes bocsánatkérés sem jön szóba. De nem jó olyan országban élni, ahol mindenkinek a másik nácija büdös.

Szó sincs arról, hogy ne hinnék bárki változásában

Én is sokat változtam. A Jobbiknak mint pártnak az őszinte szándékára, a szélről középre húzódásra számos bizonyítékot is látok. Vezetői nem estek Orbán csapdájába, nem álltak be mellé cigányozni Gyöngyöspata után, buzizni Dúró Dóra után. Szükségünk van egymásra a szövetségben. De egyáltalán nem lehetetlen kívánság igent mondani a Jobbik partnerségére, és nemet a rasszizmus undokságaira. Épp azért nem lehetetlen, mert a Jobbik vezetése megmutatta, hogy képes rá. Ha színből, ha szívből: jelentősége van annak, hogy félmillió szavazójuk lelkét nem mérgezik, jó esetben őket is középre vezetik. Nekik sem lehet könnyű elfogadni pl. engem és a hozzám hasonló meggyőződésűeket.

A jelölés bűneiért nem a körzetben fizettünk meg

De még nem tudni, milyen ára volt máshol, országosan. Energiákat kötött le a kampányból, amelynek középpontjába kényszerből a vádak elleni védekezés, az összefogás önértékének hangoztatása került, a térség problémáiról és esélyeiről szóló mondandók helyett.
A tanulság nem egyszerűen az előválasztás általános gyógyszere. Ott is lehet mellényúlni, bár a problémák még időben nyilvánosságra kerülnek, és a vita rákényszeríti az indulókat terveik bemutatására. De legalább ennyire fontos volt a fővárosi előválasztásban az az erkölcsi-politikai nyilatkozat, amelynek elveivel egyet kellett érteniük a jelölteknek, sőt a regisztráló előválasztóknak is. Borsod bizonyította: ilyen közös ellenzéki alapvetés, hitvallás nélkül nem lehet továbblépni. Ez a programnál is sürgősebb.

Demonstrálni: van olyan határ, amelyet a szövetség egyetlen résztvevője sem hág át.

Bőven van más is, amivel nem várhatunk tovább.

Éppen most jelentette be a hatalom a Színművészeti kiürítését. Tényleg azt hisszük, mehet minden a régi tempóban? Interpellációk, sajtótájékoztatók, jó frizurák és frappáns mondatok az ATV-ben és a Klubrádióban?

Kósáné Kovács Magda után szabadon:

nem elég koalíciót kötni, annak is kell látszani.

Ideje az ellenzéki szövetséget ütőképes szervezetté tenni, annak rendszeresen működő hivatalos fórumait megalkotni. Nemcsak a programírásra, hanem a sürgős operatív lépésekre is. Hol van a Szabad Városok Szövetsége, ha az Uniónak írt közös levél első aláírói között nincs ott a három legnagyobb vidéki ellenzéki város polgármestere? Hol van a tervezett alternatív Operatív Törzs a járványkezelésre? Hol van a civilekkel kiegészült ellenzéki kerekasztal, alternatív parlament, alternatív (valódi) alkotmánybíróság, ombudsman?

És nem elég kormányképesnek lenni, annak is kell látszani.

Sőt, úgy is kell beszélni.

Hogy van az, hogy a Hadházyval való kínos vitában villámgyorsan születik hatpárti nyilatkozat, de a Színművészeti, a Dunaferr vagy a Klubrádió ügyében nem?

Nem elég elszántnak lenni, annak is kell látszani

Bizonyítani a személyes politikusi áldozatvállalásra való képességet, a politikai mellett a morális alkalmasságot. Bejelenteni, van-e olyan pillanat, amikor nem veszünk részt tovább a parlamenti színjátékban. Hajlok rá, a diákok erőszakos kihurcolása a Színművészetiről ilyen pillanat.

A választó nem vár örökké. Ő a szállóige fordítottjára akar bizonyítékot: nem elég ellenzéknek látszani. Annak is kell lenni.

(A cikk eredetileg a Népszavában jelent meg, amit a szerző külön portálunknak írt előszavával közlünk.)

figyu

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük