Ágoston László: Mindannyian ezer féle módon vagyunk kisebbség

Azt hiszem, a legnagyobb különbség köztem és sok olvasóm között, hogy amikor muszlimokról, melegekről, menekültekről vagy bármi hasonlóról beszélünk, ők témákat látnak, amíg én arcokat.

Én Andrást látom,

akit az apja kitagadott, mert a plébánosuk szerint András szerelme a Sátántól van. És amikor ez kiderült, Andrást a szájára vette a falu. És András huszonegy évesen a közeli kiserdőben felkötötte magát. Az apja pedig azóta sem tud megbocsátani magának.

Enikőt, aki felnőttként lett muszlim tíz éve

És kendőben járt és Allahhoz imádkozott. És ezzel évekig semmi baj nem volt, amíg valaki ki nem találta, hogy de igen, mégiscsak van. És Enikő már nem mer kendőben járni, mert két éve a villamoson egy kopasz magyar ötödmagával – akik azt hiszik, hogy magyarabbak nála – letépte a fejéről a kendőt és leköpte őt.

Vannak, akiknek ezek csak elvek és

“nyugati libernyák ostobaság”

meg

“el is fogadom, meg nem is”

dolgok – másoknak a különbség az egészségesen és boldogan megélt hétköznapok és a gyötrelmes önelfogadási krízisek évtizedei között.

Neked egy szájhúzás, egy komment… nekik a világ

Amikor hallom, hogy

“nehogy egy kisebbséghez alkalmazkodjunk már”

– de fel vannak háborodva, ha egy ország nem tartja tiszteletben a helyi magyar kisebbség jogait, vagy ha ő “kutyás”, akkor nem tarthat kedvére kutyát.

Mert az ugye “más”. Nem egy “elv”, hanem az már saját történet

Pedig egyáltalán nem más. Mindannyian ezer féle módon vagyunk kisebbségek: kopaszok, értelmiségiek, baptisták, akik cukorral eszik a káposztás tésztát és akik szeretnek kórusban énekelni. Meg melegek, muszlimok, menekültek.

Csak vannak kisebbségek, amelyeket úgy ütnek, mint nagyanyám kertjében a kiscsirkék ütötték azt, amelyik búbos. Elpusztítják a semmiért. Mert nekik kényelmetlen elfogadni, hogy nem mind olyan, mint ők, hogy vannak máshogy mások, mint mi. Nekem ezek nem törvények és elvek, hanem arcok és történetek. Nem egyszer saját, személyes ismeretségek. Andrások, Enikők, Gyulák és Anikók. Valódi mosolyok és valódi könnyek.

Nekem volt világszép muszlim kedvesem. Volt barátom, aki nekem coming outolt először. És én magam is bevándorló vagyok. Ne csodáld, ha időnként kitérek a sodromból és kötélből ostort sodrok értük. Nálam jóval nagyobb is megtette már ezt, úgy kétezer évvel ezelőtt.

(A felsorolt történetek a valóságon alapulnak, de felismerhetetlenre változtattam őket. A kép illusztráció.)

Hat napja éheztetnek két embert a tranzitzónában – igaz, nem Gruevszki a vezetéknevük……

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük