A világszínvonalúnak hazudott magyar egészségügy minden elemében romokban, már a gyógyítás elemi szükségletei is veszélyben vannak. A Fidesz a hangzatos ígéreteken kívül semmit sem tesz, nem hogy fejlesztene, a szinten tartást sem tudja /akarja?/ biztosítani.

A magyar egészségügy az Orbán rendszer állatorvosi lova,

a diagnózis ugyan ismert, de a beteg gyógyításához nincs kellő kormányzati akarat, nincs politikai szándék. Amíg maguk a betegek és hozzátartozóik ezt ki nem kényszerítik a rezsimből érdemi változás nem is várható.

- Hirdetés -

Emlékezünk mit írt Sándor Mária:

“Mi takarítjuk a hullákat utánatok, etetjük az éhezőket, ruházzuk a ruhátlant, és karácsonyra családjaink hazavárják a külföldön dolgozó rokonokat, akiket ti űztök el innen. Ez a mi Magyarországunk. De egyszer nektek is eljön az elszámoltatás ideje, és nem vihetitek magatokkal a földön gyűjtött kincseket. Egy kórház mosdójának hideg kövén egyedül találjátok magatokat, míg bent az őrületben melegszívű nővérek nyújtanak segítő kezet azoknak, akiknek ti soha nem nyújtottatok. “

Megdöbbentő sorok, ma talán még jobban megérint bennünket, mint amikor először olvastuk

Nem harcol már helyettünk is a fekete ruhás nővér, az egészségügy napról napra pusztul. Miközben újabb stadionok épülnek, a körházi várólisták egyre csak nőnek. Akinek nincs pénze a magánegészségügyre, azt a rendszer – ha nincs szerencséje–halálra ítélte. Vajon ki hatalmazta fel Orbánt, hogy Istent játsszon, a magyar állam nem gondoskodik arról, mindenkinek azonos esélyei legyenek a gyógyulásra, a pénztárcájától függetlenül. Mikor az Fidesz milliárdos reklámkampányait látjuk, jusson eszünkbe, hogy hónapokig kell várni egy CT, egy MRI vizsgálatra. Mert nincs elég gép, nincs elég szakorvos. Magyarország jobban teljesít?

Miközben csak a felcsúti fociakadémia -a tao bevezetése óta- úgy 20 milliárd forintot kapott, addig szerdán a 24.hu-ban megdöbbentő látleletével találkozhattunk a Fidesz mindent felülmúló embertelenségének. Elszoruló szívvel olvashattuk -bár sokak számára semmi újdonságot nem jelentett- a daganatos betegek hajnali 5-től várják az Onkológiai Intézet lépcsőházában, hogy sorra kerüljenek. A rendszer átláthatatlan, senki sem tudja, mi alapján dől el a sorrend, pedig még a sorszámhoz is sorszámot húznak azok, akik kemoterápiás kezelésre jönnek.

Totális információhiány, bizonytalanság és embertelen körülmények

várják azokat a daganatos betegeket, akik az Országos Onkológiai Intézetbe érkeznek kemoterápiás kezelésre. A hajnali érkezés és a többórás sorban állás sem garancia arra, hogy sorra kerülnek, márpedig az idő szorít: 11-ig be kell jutniuk az orvoshoz, hogy aznap megkaphassák a szintén több óráig tartó kemoterápiás kezelést.

Nem egyedi eset, ez a “rendszer”

Erről sajnos az egyik legjobb barátom és élete párja sokat tudna mesélni, hiszen hosszú ideig ők is ezt a tortúrát csinálták végig. Barátom betegsége miatt a kocsiban maradt, társa pedig ott állt a sorban, ha esett, ha fújt, kora reggeltől, nyitásig. Ők szerencsére már túl vannak a kezelésen, és hála Istennek, a nehezén már túl vannak.

Mikor először hallottam, hogy milyen megalázó, és kíméletlen módon bánnak a legsúlyosabb betegségben szenvedőkkel, először azt gondoltam, egyszeri esetről van szó. De gyorsan kiderült, hogy nem, ez a “rendszer”, ezt alakította ki a világszínvonalú magyar egészségügy vezetése.

Muszáj demagógnak lennem, kövezzenek meg érte.

Orbán stadionépítési mániájára már úgy 500 milliárdot vertek el. 2010-óta sportra -ideértve az itthoni rendezésű világversenyeket is- 2018-as adat szerint 1500 milliárd közpénzt költött a Fidesz. / Forrás: 444.hu, 2018. április 4., szerda 8:27/ Azóta ez az összeg százmilliárdokkal növekedhetett. És még hol van a vége?

Ha csak eggyel kevesebb stadion épülne hazánkban,

abból a milliárdokból megteremthetők lennének a feltételei annak, hogy az egyébként is legyengült szervezetű betegek, kulturált módon juthassanak a szükséges kezelésekhez. Nem igaz, hogy a 21.században ilyen kíméletnek eljárásnak kell egy európai országban kitenni, az egyik legalattomosabb kórral küzdő betegeket. Két stadion árából, pedig már csodát és nyugati feltételeket lehetne biztosítani.

Vajon meddig tűri még az ország

a rongyrázást, mikor lázad fel az elnyomói ellen? Meddig kell eltűrni azt, amiről egy beteg így beszélt:

“Súlyos betegeket rángat a rosszul működő rendszer – foglalja össze egy mondatba a helyzet súlyosságát egy végbélrákos beteg, aki azonban hozzáteszi: ez ugyanúgy sújtja az orvosokat és kezelőket is, akik nem tudnak mit tenni, ilyen körülmények között kell gyógyítaniuk, amit magas színvonalon és rendkívüli empátiával meg is tesznek.”

Egy másik beteg ehhez még annyit tett hozzá:

“Azért kiírhatnák, hogy ma nincs sorszám. Ehhez nem empátia, de még pénz sem kell, csak toll meg papír “

Az Orbán-kormány emberi életekkel packázik,

évente mintegy 30 ezer magyar ember hal meg azért, mert nem jut időben a megfelelő orvosi ellátáshoz. Egy kisvárosnyi embert veszít el a családja azért, mert a Fidesz számára az egészségügy teher, kilenc éves uralkodásuk alatt még azt is elrontották, ami működött.

Hihetetlen, milyen országban élünk

Egy galád, mohó, lopásra szerveződött rezsim büntetlenül játszhat az életünkkel, mi pedig csendben tűrjük, legfeljebb morgunk egyet. Mi lesz a folytatása a tegnapi írásnak? Lefogadom, semmi. Egy ilyen írás után fejeknek kellene hullania, s tömegeknek kellene –akár az utcán is- követelnie, nem engedjük tovább, hogy Orbán Istent játsszon a Várban. Orbánnak felelnie kell azért, hogy emberek halnak meg, mert kilenc év nem volt elég arra, ne csak szavakban tegyék rendbe az egészségügyet. Olyan egészségügyet akarunk, amelyben minden a beteg érdekében van, és nem attól függ az ember élete, hogy meg tudja-e fizetni a magánegészségügyet.

Ne felejtsük: a sors útjai kifürkészhetetlenek. Holnap, holnapután, bármelyikünk ott állhat a sorban hajnali öt órakor az onkológiai intézet előtt. Akkor már lehet, hogy késő lesz!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét