Banánköztársaság
Akkor olvassa, ha mindig is szeretett volna egy jó nagy lufit kipukkasztani – Napi Lendvaiságok
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípös irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most hétfői gondolatait olvashatják a napi visszásságainkról.
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípös irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most hétfői gondolatait olvashatják a napi visszásságainkról.
Szép is ez, amikor már egymást is figyelik
Kiderült, hogy a Pegasussal lehallgatták Áder elnöki őrségének parancsnokát és azt a közvetlen munkatársát, aki az elnököt a magánprogramjain és külföldön kísérte. Áder lehallgatása egyszerűbb lett volna, de -gondolom- azt azért még Völner államtitkár sem engedélyezhette. Semmi baj, ezen az úton így is nyomon lehetett követni minden lépését. Legalább senkinek nem kell tovább gondolkodnia: mit vegyen a közjogi méltóságoknak karácsonyra.
Az volna a legjobb, ha Orbán is, Kövér is, Áder is kapna egy-egy gukkert. Azzal vizslathatnák egymást az ablakból körbe-körbe: Karmeliták, Parlament, elnöki palota. Fura ízlésük van, de ha egyszer nem bírnak meglenni egymás szemmel tartása nélkül…
És mennyivel olcsóbban kijönnénk, mint amibe a Pegasus kerülhetett!
Egy diplomáciai tárgyalásról gyakran többet tudhatunk meg a találkozót kísérő jelképes gesztusokból, mint a hivatalos sajtótájékoztatóból
Macron azzal kezdte a vizitjét, hogy ellátogatott Heller Ágnes sírjához. Ahhoz a Heller Ágneséhez, akit ez a rezsim világhíre ellenére agyba-főbe pocskondiázott, és halálában sem tisztelt. A legalpáribb rendszerhű trollok ma sem állják meg, hogy ne fröcsögjenek a nekik nem tetszők írásaira így:
„Elmehetnél te is a Balatonba úszni!”
Sokan megkaptuk már. Miután tudták, hogy délután Macron ellenzéki vezetőkkel, köztük a főpolgármesterrel is tárgyal, az Orbán-rezsim is útjára bocsátott egy üzenetet reggel: rendőröket küldött a Városházára, hogy végezzenek házkutatást nem tudni, mi után egy olyan ügyben, amelyben semmit nem adtak el semennyiért. A nyomozás egyetlen kiindulópontja az „Anonymus” által közzétett lehallgatás, amelyben a Fidesz volt pénzügyi vezetőhelyettese, privatizációs ügynökségének elnöke beszélget arról: milyen jó volna megvenni a Városházát.
Az eljárásnak természetesen semmi köze nincs ahhoz, hogy Völner után kétségbeesetten próbálkoznak az ellenoldalra is ráborítani valamit, hogy legalább döntetlenre hozzák ki a meccset. (A Szabó Timea „CIA-ügynökségéről” szóló mocskos híresztelés túlságosan emlékeztetett egykori ürgebőrös sztorikra ahhoz, hogy bárki komolyan vegye. Mást kellett keresni.)
A pártatlanság természetesen vitathatatlan. Borkai ügyében is máig folyik a lázas nyomozás. Csak ott arról, ki készítette a titkos felvételt.
Ismerik Heltai Jenő tréfás versikéjét Ilikéről és Lilikéről, a két jó testvérkéről, akik a bajban is kisegítik egymást?
Amikor az egyikük nem tud produkálni a bilibe, a másik megosztja vele a maga eredményét, nehogy anyuka megharagudjon a rosszul teljesítőre. Heltai le is vonja a magasröptű erkölcsi tanulságot: „Azért tehát, hogy ha egyik/ Testvértekről van szó,/ Akármikor, akármiben/ Szüksége van rátok:/ Egymást, kedves olvasóim,/ Csirbe, csorba, csurba, csarba,/ Cserbe ne hagyjátok!” Eddig úgy tűnt, a kormány környékén csupa Ilike és Lilike segíti egymást. Ha valaki bajba, gyanúba keveredett, nem hagyták cserben: az ügyészség még a nyilvánvaló ügyeket is ejtette. Orbán pár éve egy Fidesz-rendezvényen meg is hirdette beszédében:
ha hűséges harcostársuk sebesül meg, azért érte mennek a csatamezőre.
Most viszont valami megbontotta ezt a bajtársias- testvéries (bűn)szövetséget. Völner államtitkárt csirbe-csorba-csurba-csarba, cserbenhagyták. Nem mentek érte a csatamezőre, pedig ő és ügye ezer sebből vérzik. Túl sokan vallhattak rá a vesztegetésen kapott végrehajtók közül, akik gyanúsan jól jövedelmező állásukat szabott árú kenőpénz fejében kaphatták meg. Völner és a Végrehajtói Kar elnöke igazán nem mondható kőszívűnek: fejlett szociális érzéküket mutatja, hogy állítólag részletre is lehetett nekik fizetni. Hálátlanság, hogy ilyen jólelkű embereket hurcolnak meg!
De az igazi kérdés az: ezúttal miért nem működött az Ilike-Lilike módszer, (noha több bilire elég végtermék is összegyűlt a bűzlő ügy körül), hogy-hogy ezúttal cserben hagyták a megtévedt kormánytagot?
- Túl sokan tudtak már a dologról?
- Kapóra jött, hogy egy viszonylag kis hal beáldozásával bizonygathatják az Uniónak: keményen küzdenek a korrupció ellen?
- Vagy a Pegasus-botrányban szerepet játszó államtitkár eltüntetésével védenék a valódi felelősöket?
Előbb-utóbb kiderül. Vagy nem, amennyiben az államtitkárnak is van valami a tarsolyában, és Salamon Béla kabarétréfájától megihletődve ő is fenyegetőzhet:
„Ha én egyszer kinyitom a számat…”
Mert mi van, ha Ilike vagy Lilike egyszer kiborítja valamelyik bilit?
Naná, hogy véletlenül van egy képem az új könyvemről….
Amíg szokás volt fényképeket hordani a táskánkban, véletlenül mindig volt nálam előbb a gyerekemről, később az unokákról. Ez is valami olyasmi. A fülszövegben ez áll:
„A könyvben Magyarország utolsó két évének története bontakozik ki Facebook-bejegyzéseken és glosszákon keresztül. Humorral, egyrészt mert ebben a régióban mindig ez segített túlélni, másrészt mert egy álszent, saját nagyságától eltelt, pöffeszkedő hatalom leleplezésére ez a leghatásosabb eszköz. Mint mikor egy nagyra fújt luftballont egy kicsi, hegyes gombostűvel lyukasztunk ki.”
Vagyis akkor olvassa el ezt a könyvet, ha:
- Mindig is szeretett volna egy jó nagy lufit kipukkasztani.
- Szeret nevetni azon, ha „a király meztelen”.
- Nem szeret, de szokott bosszankodni azon, hogy noha a király meztelen, ezt a fél ország még nem veszi észre.
- Néha olvassa fb-posztjaimat vagy a Népszavában szombatonként megjelenő írásaimat, és szívesen olvasna többet belőlük, kötetbe gyűjtve.
- Nem olvasta fb-posztjaimat és Népszava-írásaimat, de halált megvető bátorsággal most tenne egy kísérletet velük.
- Ön jó lélek, és kész örömet szerezni nekem.
- Ön gonosz ember, ezért azt szeretné, hogy hízzak. Márpedig biztosan több kilót híznék a büszkeségtől, ha sokan elolvasnák ezt a kötetet.
Kapható az Írók boltjában, a Láng Tékában, a Libri és a Líra nagyobb boltjaiban, a Joshua Könyvek Kiadónál, de rendelhető Bookline-on is.
Szerző
