Antirasszista díj Moldovának is? - Kommentár nélkül - Városi Kurír

Sorting by

×

Antirasszista díj Moldovának is? – Kommentár nélkül

Az alábbiakat azért írom meg, mert a Radnóti-díj egyik korábbi kitüntetetettjeként személyesen érintettnek érzem magam a díj sorsával kapcsolatban. 2022-ben, tizenkettedmagával, Radnóti-díjas lett Moldova György.

Hirdetés

Mi ebben a hír?

A Radnóti Miklós antirasszista díj (röviden: Radnóti-díj) a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének (MEASZ) elnöksége által 2000 februárjában alapított elismerés, amely a társadalmi élet különböző területén tevékenykedő bármely magánszemélynek odaítélhető, aki „munkásságával, véleményformáló kiállásával, személyes példamutatásával fellép a rasszizmus, az antiszemitizmus, és a kirekesztés bármely formája ellen.

Moldova és a cigányok

Néhány idézet következik Révész Sándor Moldova-pályaképéből, amely a Magyar Narancs hasábjain jelent meg 2013-ban, két részben. ( Kritikai szervilizmus – Moldova György pályaképe I. és “A nemzeti szellem megtestesítője” – Moldova György pályaképe II.

“A fülébe jutó tényállításokat Moldova meglehetős szubjektivitással, a közlőhöz való viszonya és tartalmuk “opportunitása” szerint kezeli. A Youtube-on megtekinthető az az interjúrészlet, melyben Bárdos András szembesíti Moldovát azzal a ténnyel, hogy megvezették őt, mert nem is létezik az a vizsgálat, melyre hivatkozva egy “cigánybűnözésre” vonatkozó “adat” bekerült a Bűn az életbe. Moldova kitart amellett, hogy a nem létező adat létezik, mert azt Tonhausertől hallotta, és ő neki hisz.”

(…)

“A Kádár-kori riportkönyvek sorát záró Bűn az élet (1988) arra szolgált, hogy az emberek félelemérzetét mozgósítva feltartóztassa a rendőrállamból a jogállamba való átmenetet. A szerző maga is leszögezi, hogy a könyv reakció volt az ellenzék mozgolódására (Az utolsó töltény, 6. kötet). Moldova megbízólevelét a belügyminiszter-helyettes rendőr altábornagy írta alá, s a belügyminiszter biztatta őt. A könyvet példátlanul széles nyilvánossághoz segítették.

A Magyar Nemzet több mint öt hónapon át, 123 folytatásban közölte, amikor pedig megszaporodtak a tiltakozások a napilapban publikált, cigányellenes gyűlöletet árasztó részletek ellen, rendkívüli sürgősséggel, a tervezett könyvheti megjelenés előtt kiadták a művet annak ellenére, hogy a téma első számú szakértője, Tauber István lektori jelentésében Moldova állításait és légből kapott “adatait” sorra megcáfolta, és leszögezte, hogy az iromány megjelentetése “beláthatatlan következményekkel járna”.

A cigányságnak e mű szerint értékes és értékelhető kultúrája nincs, viszont a hazai bűnözés, melynek robbanásszerű növekedése várható, jelentős mértékben a cigányság általános jellemzőihez köthető,

s ezen a bajon csak az segíthet, ha a rendőrség teljhatalmat kap, s még abban a szerény mértékben sem korlátozza a jog, amilyen mértékben akkor korlátozta. A rendőrök amúgy ezeken a korlátokon is rutinszerűen átléptek. Ezzel Moldovának el is dicsekedtek, s ő ezt dicséretes gyakorlatként, a “jogi formalizmus” bolsevista megvetésével népszerűsítette.

A Bűn az életet, a Grósz-kurzus reprezentatív alkotását több mint félmillió példányban adták ki és el.

A Magyar Nemzethez érkezett sok-sok tiltakozó levél közül egyet sem közöltek.

Egy Grósz Károlyhoz írott tiltakozó levélre a kormányfő irodája hivatalból azt válaszolta, hogy a könyv “tényeken alapul… A cigányság lassanként nem kisebbséget képez, hiszen létszámuk erőteljesen növekszik, a bűnözés volumene ugyanakkor egyre inkább az ő irányukba mutat.””

(…)

“A rendszerváltás utáni első riportkötet, az 1989-90-ben született börtönszociográfia, a Szabadíts meg a gonosztól még a Bűn az élet rasszista szellemiségét követi, ha nincsenek is benne olyan brutálisan uszító szövegek, mint amabban. Ugyanezt mondhatjuk a 2000-ben megjelent kelet-magyarországi szociográfiáról, az Európa hátsó udvaráról:

“Bevezetésként ide iktatok néhány, cigányokkal kapcsolatos mondást és történetet, melyet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei útjaimon hallottam, azt hiszem, minden elemzésnél pontosabban jelzik a kialakult állapotokat. a) Ha egy cigánycsecsemőnek kiesik a szájából a csecs, nem azt mondja, hogy ‘cicit!’, hanem azt, hogy ‘pénzt’! b) Ha megkapják a szociális segélyt, a cigánygyerekek két napig kolbásszal verekszenek. c) Ne munkát szerezz nekünk, hanem pénzt! – mondták állítólag a szervezőnek. d) A cigánynak csak annyi köze van a földhöz, hogy rászarik és beletemetik. Nem ért hozzá, nincs benne a génjeiben, amit egy parasztnak el kell tűrnie. e) Többségi kisebbség, majd ők megoldják a magyar kérdést.”

“A 2009-es miskolci riportkötet, az Érik a vihar viszont (legalábbis fél) fordulatot jelez

Ez év elején Pásztor Albert, a miskolci rendőrkapitány egyes bűncselekménytípusokról kijelentette, hogy azok elkövetői valamennyien romák. Miskolcon az összes párt és a riportkötetet megrendelő szocialista városvezetők demonstratív részvételével szolidaritási tüntetésen védték meg a rendőrkapitányt. Így írt erről Moldova:

“a pártok vezetői néhány pluszszavazat reményében akár a saját nagynénjükkel is hajlandók házaséletet élni – ez alól nincs kivétel. Miskolcon is – a város történetében először – létrejött az MSZP-től a szélsőjobbig tartó egységfront.”

Moldovát a “szíve mélyéig” elszomorította, hogy a szolidaritási tüntetésen “megtapsolták az árpádsávos zászlók alatt felvonuló, Pásztor rendőrkapitányt éltető Magyar Gárda és a többi fél- vagy egész fasiszta alakulat felvonulását”. A riporter azonosul azzal az állásponttal, hogy nincs olyan európai ország, amelyben Pásztor Albert rendőrkapitány maradhatna. A legfrissebb Moldova-szatírába, a Mi, I. Viktorba pedig már ez a mondat is belecsúszott:

“Az egység visszatért az állomáshelyére, ahol felvették a jegyzőkönyvet, kihallgatták és megverték a közeli cigánytelep lakóit és a jelentést továbbították a felettes szerveknek.” A cigányfaló rendőrök elvesztették egykori lelkes protektorukat.

Moldova felismerte, hogy a cigányellenes egységfront, melynek megerősítéséért kevesen tettek nála többet, óhatatlanul a radikális antiszemitizmus legitimálásához vezet, s ily módon a zsidókat – őt magát – is veszélyezteti.

“Egy zsidó azért ne legyen cigányellenes”

– jegyezte meg Moldova abban a cikkünk első részében már idézett, Bárdos Andrásnak adott interjúban, melyben egyébként kitartott a cigányok elleni uszításra fölhasznált hamis adatok hitelessége mellett. A szégyenteljes “szolidaritási tüntetés” elítélése Moldova részéről úgyszólván visszhangtalan maradt. Annál nagyobb volt a hatása egy odavetett zárójeles megjegyzésének, mellyel ugyanazt a rémhírt terjesztette, ugyanolyan “forrás” alapján, mint Molnár Oszkár edelényi polgármester.

“Többször hallottam, hogy ütögetik a terhes asszonyok hasát, abban a reményben, hogy idióta születik, aki után magasabb támogatás jár.” A jobboldali és a náci sajtó lelkesen konstatálta, hogy Moldova a “baloldalról” “bizonyította” a “meghurcolt” Molnár Oszkár állítását.”

Kínos baki

Nem először tapasztalom, hogy ezt a díjat, amelyet alapítóinak szándéka szerint bátor, egyértelmű antirasszista kiállásért adományoznak, olyan személy kapja, akivel kapcsolatban sokféle méltatás helyénvaló, és a teljesítménye egyértelműen elismerésre méltó, de bárki, aki utánagondol, láthatja, hogy nem az antirasszizmus a fő jellemzője. Nem voltam jelen a 2022-es díjátadón, nem hallottam Moldova György antirasszista díjazott laudációját. Ha szóba kerültek pályájának fentebb idézett foltjai, de mellékesnek minősítették, hiba. Ha szóba sem kerültek, még nagyobb hiba.

Moldova felelőtlen szövegei a hatalmas rajongótábor számára hitelesítették a szörnyű gondolatokat, a hallomásból továbbított gyűlölködő pletykákat. Ezért nem jár antirasszista díj.

Biztos vagyok abban, hogy ha Setét Jenő megérte volna ezt a botrányt, nem hagyta volna szó nélkül, ahogyan a korábbi ügyekben is felemelte szavát.

Hirdetés
átver
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.