…arcon vág a nagy magyar valóság: egy ledolgozott élet után ennyi jut, egy kis gomba meg krumpli!

A médiából ömlik a „dübörgünk-érzés”, de ha valaki -pártállástól, meggyőződéstől  függetlenül- kimegy az utcára, mellbe vágja a valóság. Az utcán, a buszon, a boltban.

Egy ledolgozott élet után…..

A közösségi oldalon bukkantunk az alábbi bejegyzésre. A leírt történetek pontosan ugyanazon a Magyarországon történnek 2020-ban, ahol a lakosság fele elhiszi (?), hogy a dolgok jó felé mennek és teljesen rendben lévő az, ahogy élünk.

„Ma kétszer is összeszorult a szívem…

Elmentem ebédet venni. Mögöttem állt egy idős néni, aki kiöntötte az összes aprót a pénztárcájából, és számolgatta. 920 forint volt benne. Ennyi az összes pénze jelenleg, nyugdíjig. Csak egy kis gombát és krumplit szeretett volna enni, de csak annyit, amennyi ennyi pénzből kijön. Már épp halkan szólni akartam a pultosnak, hogy kifizetem a néni ebédjét, amikor megszólalt a pultos, hogy tegyenek rá még gombát, és adjanak még azt, amit kér a néni, ezt most ő állja.

A néni meghatódott, de nem kért mást. Neki ennyi is elég.

Egy kis gesztus

Engem meg ilyenkor arcon vág a nagy magyar valóság: egy ledolgozott élet után ennyi jut, egy kis gomba meg krumpli.

Szörnyű, hogy itt tartunk. És nem egy ilyen eset van. És van, akinek egész életében nem jut több, akkor sem, ha dolgozik. Ez a helyzet. Miközben sétáltam haza, végig az járt a fejemben, hogy milyen szerencsés ember vagyok, hogy nekem meg van mindenem, amire szükségem van…

Aztán sétáltunk Marcival, és egy néni megállt mellettünk

Odalépett hozzám, és dicsérte Marcit, milyen okos és ügyes. Megkérdezte, hogy megsimogathatja-e. Én persze igent mondtam. Marci okosan leült a néni elé, ő pedig simogatta, és könnyes lett a szeme, sírni kezdett. Elmesélte, hogy Marci hasonlít emlékezteti a kutyájára, aki a társa volt, de szívbeteg lett és meghalt. Azóta sem lett új kutyája, nem tudott magához venni mást, de nagyon hiányzik neki a kutyusa.

Vagy ötször megköszönte, hogy megengedtem neki, hogy megsimogassa… Hihetetlen hálás volt egy ilyen apró gesztusért…

Azt hiszem, ma van min gondolkodnom

Remélem, más is kicsit megáll gondolkodni, ha ezt elolvassa.

Mert néha egy apró dologgal is hatalmas örömet tudunk szerezni másoknak. Akkor meg miért ne?”

Bizony, érdemes lenne nyitott szemmel és szívvel járni az utcán

és azt a kicsit megtenni, ami tőlünk telik. Nem kell a „hatalmas egésszel” törődni, elég, ha azon segítünk, amin tudunk.

A Csepel bringákkal támogatja a józsefvárosi szociális segítőket