Attól nem vagyok rosszabb magyar, hogy nem szeretem Orbánt és vazallusait – Május elsejei gondolatok

Mikor lesz vége ennek az őrületnek amelyben él ez „lángoktól ölelt” kis ország, immár közel két évtizede? Itt lenne végre az ideje, hogy fejeződjön már be ez a borzalom, amely felkorbácsolja a szenvedélyeket, megosztja az embereket, egymásnak uszítja olykor még a legjobb barátokat is.

Elegem van abból, hogy naponta fröcsög rám a televízióból, az újságokból – az én felfogásom szerint – a gyűlöletkampány, amely hazug, álságos, félrevezeti, becsapja az embereket. A kampányokra kidobott tízmilliárdokból ragyogó dolgok valósulhattak volna meg. Csökkenteni lehetett volna a gyermekszegénységet, talán még a gyermekéhezést is fel lehetett volna számolni. Hány éhes száj vár hazánkban arra, hogy mindennap enni tudjon, hogy legalább kenyér legyen az asztalon.

Normális életet szeretnék élni

Nem akarom, hogy bármelyik politikai „erő” saját, önző céljai érdekében felhasználjon. Nem akarok állandóan félelemben élni, nem akarom, hogy gyerekeim, unokáim egy ilyen világban nőjenek fel. Annyi szép van az életben, nem lehet, hogy a napi gyűlölködés elvonja a figyelmet mindattól, ami emberré tesz bennünket. Nem akarom, hogy mások gondolkodjanak, döntsenek helyettem. Képes vagyok dönteni jóról-rosszról.

Rövid az élet, ne hagyjuk, éljünk boldog, teljes életet

Egy jó könyv, egy emlékezetes színházi előadás, egy tartalmas hétvége a szeretteinkkel. Netán egy pohár jó bor a barátainkkal, akikkel kevesebbet találkozom, mint szeretnék. Hiszem és vallom, minden embernek van dolga a világban. Tudjunk örülni annak mikor unokáink csillagos piros pontot hoznak haza, vagy éppen nyelvet mehetnek tanulni, a család „külföldre szakadt”, szeretet tagjához. Nincs annál nagyobb öröm, mikor azt mondják, „papa szeretlek”. Ők a családunk, hozzánk tartoznak, felelősek vagyunk értük is. Örüljünk minden olyan pillanatnak, amikor velük lehetünk.

A gyűlölködés nem vezet sehova, csak újabb esztelenségeket okozhat

Nem tudom józan ésszel felfogni, hogy egy más párt szimpatizánsa miért mondja „dögölj meg”, „te nem is vagy magyar, hazaáruló, Soros bérencként nincs itt helyed”. Megéltem, láttam a vérben úszó szemeket, megéltem, de nem értem. Félek, hogy vannak, akik még ölni is képesek lennének, mert az indulatok úgy fel vannak Hunniában korbácsolva. A mai hatalmat nagyon nem szeretem, tisztességtelennek, gátlástalannak, és embertelennek tartom, ahogyan fogságban tartják hazánkat. De képtelen lennék arra, ami velem megtörtént, Debrecenben, a Kossuth téren, a közelmúltban.

Elsősorban emberek vagyunk, emberhez méltón kellene élnünk

Nincs az a politika, nincs az a politikus, nincs az az eszme, amelyet többre becsülök a humanizmusnál, a felebarátod szereteténél,a gyengék, az elesettek védelménél. Mindenkinek magánügye, hogy mit és miben hisz, alapvető emberi jog.Attól még senki sem lesz keresztény, mert annak mondja magát, miközben szétlopja az országot. De attól még nem vagyok rosszabb magyar, hogy nem szeretem Orbánt és vazallusait.

Magyar vagyok, itt születtem, magyar az anyanyelvem, szeretem a hazámat

„Itt élnem és halnom kell”-írta a költő. Ez a sorsom, ez az életem. Ezt senki sem veheti el tőlem.

Az ország józan többsége békére vágyik, elege van az állandó szabadságharcból, az ellenségeskedésből. Itt lenne az ideje annak, hogy emberként, családunkért, saját magunkért felelős boldog magyarként, büszke hazafiként éljünk e hazában. Mert nincs két Magyarország, nincs két haza.