Banánköztársaság
Az igazi Hungarikum – avagy a fideszes gazdaságpolitika lényege
Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter úr (és varázsló) karakán leleményességgel kutatja a túl magas infláció ellenszerét, és a lakásszerzés támogatásával, a munkáshitellel, vagy Demján-programmal (+21 pont!) igyekszik megoldást találni a gazdasági bajokra. Minden bizonnyal kitűnő eredménnyel végezte el iskoláit, és tudja, mitől döglik a légy.
Mindazonáltal a hivatalos statisztikák szerint eddig nem lelte meg a csodaszert sem a növekedés előmozdításához, sem az árak megfékezéséhez, sem a pénzügyi egyensúly megteremtéséhez, úgy tetszik, valami egyebet kellene kitalálni.
Márpedig fantasztikus évünk lesz (ha fene fenét eszik is!), csak még az bizonytalan, hogy fantasztikusan jó, fantasztikusan pocsék, esetleg csak átlagosan nyamvadt.
Irány a bányászbéka alfele
Valaki a környezetében talán javasolhatná (tőlem aligha fogadna el tanácsot) hogy kukkantson már bele a Transprency International Magyarország Tenderbajnokok című jelentésébe, abból megtudhatná – bizonyítékok tucatjai alapján – hogy hol szorít a cipő a magyar gazdaságban, másként fogalmazva:
miért tart a Fidesz uralta gazdaság évek hosszú sora óta a bányászbéka segge felé.
A jelentés alcíme: „A közbeszerzéseken nyertes cégek teljesítménye, és tulajdonosaik közhatalmi szerepvállalása.”Ez már önmagában is elég sokat mondó, álljon itt az első bekezdés:
„Mészáros Lőrinc több mint 1090 milliárd forint értékben nyert el közbeszerzéseket a 2021 és 2023 közötti időszakban, ezzel újra a kormányfő gyerekkori jóbarátja végzett az első helyen a Transparency International (TI) Magyarország Tenderbajnokok című friss elemzésében. A TI Magyarország 2023 óta működő közbeszerzési adatbázisának korábbi dobogósai sem panaszkodhatnak, hiszen a vizsgált közbeszerzések értékének közel negyedét vitte el összesen a legtöbb közbeszerzést elnyerő négy tulajdonos: a volt felcsúti polgármester és gázszerelő mellett a tiszakécskei aszfaltkirály Szíjj László, a gyakran csak a „takarítás Mészárosaként” emlegetett Kis-Szölgyémi Ferenc, továbbá Balásy Gyula, a kommunikációs tenderek bajnoka.”
A magyar gazdaság rákfenéje
A jelentés ismerteti a honi közbeszerzési rendszer működését és a tenderbajnokok névsorát, valamint olykor a nyertesek hátországát. Az elemzésből kikövetkeztethető, de legalábbis sejthető, hogy a közbeszerzések körében uralkodó korrupció a magyar gazdaság rákfenéje.
Mármost ha valaki tolvaj, attól még lehet jó szakember, a közbeszerzéseken rendszeresen sunyi módon győztes vállalkozók a munka, a kivitelezés során (elvben) alkothatnának akár kiválót is, de nem így van. Az elemzés erről nem szól, de
a gyakorlat azt mutatja, hogy a tenderbajnok nem csak drágán dolgoznak, hanem munkájuk minősége is elég pocsék, a végeredmény az esetek többségében nem üti meg a 21. századi mércét. A tenderbajnokok már a megbízások elnyerése révén túl nagy jövedelemhez jutnak, s a munka során „megtakarítások” révén újabb összegeket zsebelnek be.
A kifizetéseket és a teljesítést pedig senki nem ellenőrzi, mert az érvényes szabályok szerint senki nem is ellenőrizheti. Ezek a nemzetgazdaságilag kiemelten fontosnak minősített célok, létesítmények.
A közbeszerzések rendszerében a közpénz így veszíti el közpénz jellegét, és alakul át magánvagyonná.
Ez az igazi Hungarikum!
Ennek a pénznek a java része kiszivárog a gazdasági vérkeringésből, és vagy luxusfogyasztást fedez külföldön, vagy ugyanott kerül adóparadicsomokban privát spórkasszába, netán hazai magántőke-alapokba további gyarapodás okán.
A lopkodás kevesek kiváltsága
Ha Nagy Márton miniszter úr venné magának a fáradságot és a kormányzati kifizetések, állami tenderek környékén keresné az infláció, és a csekély gazdasági növekedés, az alacsony hatékonyság, vagyis a nemzetgazdasági veszteségek gyökereit, ott megtalálná azokat. A lopkodásból mégsem élhet egy egész ország, az a kevesek kiváltsága. Ha a miniszter úr ebben lelne némi kifogásolnivalót, akkor nem kellene szétzilálni az amúgy is akadozó gazdaságot, fenyegetni, meggyötörni, kiszipolyozni a kereskedőket, önkormányzatokat, benzinfogyasztókat, vagyis általában mindent és mindenkit – kivéve a hívő híveket és a kedves kedvenceket.
Persze tudjuk, ilyen ügyekben magasabb fórumon döntenek, ott, ahol üzleti ügyekkel nem foglalkoznak.
(Az anyák és a nyugdíjasok egyelőre még nem kapták meg juttatásaikat, majd ha már közeledik a választás időpontja, akkor véssék emlékezetükbe, hogy a jóságos Orbán atyától kapják, amit kapnak – szavazatokért cserébe. Az államadósság pedig csak hadd nőjön, ha a Fidesz bukik, az a következő kormány baja lesz, ha ismét nyer, majd talál megoldást, legfeljebb újra elszabadul az infláció.)
A pokol mélységes bugyrában
Szóval miniszter úr! Nem kell Nobel-díjasnak lenni ahhoz, hogy megtudja, mi folyik az Ön által irányított gazdaságban, csak ellenőrizni kellene a tényeket, megkérdezni elfogulatlan és tapasztalt szakembereket a választható értelmes megoldásokról.
Minél előbb kellene, mert amit most Ön és sleppje gazdaságpolitika címén folytat, miközben engedi, sőt gondozza a közbeszerzési korrupciót, az a mocsárba visz, és meglehet, még a választási győzelem megvásárlására szánt kiadásokra sem lesz kellő fedezet az államkasszában.
No akkor aztán Ön biztosan megbukik, mert a főnöke nem tűrhet ilyetén lazaságot, meneszti majd végkielégítés nélkül. Ha pedig az egész családi pereputty a süllyesztőbe kerül, Önnek is ott lesz a helye a pokol mélységes bugyrában a fideszes főméltóságok és harcos nyaloncok mellett.
