Az “ócsítás” jótétemény, vagy ravasz csűrcsavar —  így képezz árat, ha gyorskajálda vagy!

Abba a vitába most nem szállunk bele, hogy szemetet ad-e étel helyett minden gyorskajálda. Mi ma a pénzcentrum cikke nyomán csak az árképzésükkel és annak is egyetlen szegmensével, a becsali-olcsó “burgerekkel” foglalkozunk.

Kinek jó ez, na kinek?

“Feltűnő lehet, hogy minden gyorsétteremnek megvan a maga filléres étele, amiről azt gondolnánk, hogy ennyi pénzért nem is lehetne előállítani őket. Kérdés, hogy akkor miért is tartják ezeket a kínálatban, miért éri meg akár még deficittel is előállítani őket? Erre kereste a választ a BBC is pár éve, amikor 2018 elején a Meki az USA-ban bevezette az 1-2-3 dolláros menüket. A BBC is felteszi a kérdést: miképp lehet pénzt keresni párdolláros hamburgerekkel, miközben az alkalmazottak, akik megcsinálják őket 10 dollárt kapnak óránként (legalábbis 2018-ban még ennyi volt a fizetés). Nos, a válasz az üdítők, sültkrumplik, nuggetsek és burgerek nagymennyiségű előállítása és eladása,” írja cikk.

Gyorskajálda történelmi gyorstalpaló

Ne felejtsük el, hogy a gyorskiszolgáló hálózatok,  az 50-es évek végén, egy fajta társadalmi lázadásnak, az akkori fiatalság  szemléltének köszönhetik hirtelen jött felvirágzásukat. Az úgy nevezett rock-generáció elítélte szülei güzülő életét, és kereste a maga helyeit, ahol minden nap divatos körülmények között költheti el azt a néhány dollárt amit a szülök a maguk módján a bankba hordtak. A Meki és társai tehát a fiatalságra jellemző carpe diem, élj a mának, életszemléletnek köszönheti hihetetlen sikerét. Márpedig  a fentiekből az is következik, hogy ez  az a korosztály, ahelyett, hogy egy évig gyűjtögetne mondjuk egy európai nyaralásra, inkább csak fogyaszt és nem elemez, az majd egy későbbi életszakaszuk  jellemzője lesz.

Na jó, de meddig éri meg?

“A gyorséttermek egészen addig profitálnak a filléres ételeken, ameddig azokat olcsón tudják elkészíteni és nagy mennyiségben eladni. A stratégia egyik legfontosabb eleme a vásárló becsalogatása, utána pedig elérni, hogy ne csak a nagyon olcsó hamburgert vegye meg, hanem válasszon hozzá üdítőt, krumplit, desszertet – vázolta Patricia Smith, a University of Michigan professzora. A szakértő vázolta, hogy au USA-ban a versenytársak elkezdtek egymás alá licitálni a kedvezményekben, ám az árakat nem lehet a végtelenségig csökkenteni, hiszen ha túl olcsó a burger, akkor oda a bevétel. Példaként említette azt a 2009-esetet, amikor egy Burger King franchise étterem tulajdonosai beperelték a láncot, mert arra kötelezték őket, hogy 1 dollárért adják el azt a burgert, aminek előállítási költsége ennél tíz centtel drágább – végül a Burger King nyerte meg a pert.”

Kicsi, nagy, közepes

“De nem csak a filléres hamburgerrel szívják le végül a pénztárcád: amikor kávéházláncos kávét, gyorséttermi üdítőt, vagy esetleg a mozis popcornt vásárolunk, észrevehetjük, hogy általában 3 különböző méret van: kicsi, közepes és nagy. És ha megnézzük, a közepes és a nagy kiszerelés között árban nincs lényegi különbség. A láncok ebben az esetben az úgynevezett kognitív elfogultságinkra játszanak, tehát a viszonylag drága közepes méretű termék arra készteti a vásárlót, hogy többet fizessen a nagyért, mint amennyit eredetileg szándékában állt – hiszen a nagyobb adag csak kicsivel kerül többe, ergó biztosan jobban megéri.

“Az opciók egy bizonyos módon való tálalása elcsábíthatja az embereket a magasabb árú termékek irányába” – mondta el Linda Chang, a Harvard Egyetem pszichológusa a BBC-nek. A csalóhatásnak (decoy effect) elkeresztelt trükköt kezdetben csak marketingstratégiaként vizsgálták, amely befolyásolhatja a fogyasztói döntéseket, ám a legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy komoly hatás érhető el vele a toborzásban, az egészségügyben, sőt a politikában is. Segítségével pontosan megmutatkozik, mennyire könnyedén befolyásolja ítéletünket a tények bemutatásának összefüggései – még akkor is, ha ezeknek a kiegészítő információknak nincs hatása az általános ítéleteinkre.

Aki azonban tudatában van mindennek, az már kevésbé befolyásolható.
A trükköt először a 80-as években azonosították, és azóta sokféle termék esetében megfigyelték: a sörtől kezdve a tévékig, autókig, sőt a házakig bezáróan. A lényeg tehát, hogy egy nem vonzó harmadik lehetőség megváltoztatja az emberek preferenciáit a másik két lehetőség között. Egy “csali” közbeiktatsával, például egy közepes méretű kávéval/kólával/popconnal sok esetben nagy mértékben befolyásolhatják a döntéseinket.

A példa kedvéért tegyük fel, hogy egy kis üdítő 200 forint, egy közepes 530, a nagy pedig 550 forintba kerül. Ebben az esetben a közepes kiszerelés a csali, hiszen olyan parányi a különbség árban közte és a nagy között, hogy a többség a nagyot választja, még akkor is, ha nincs szüksége 8 dl kólára egy ebédhez, vagy egy mozifilmhez.” 

-fejetődik be a cikk.

Tegye fel a kezét, aki komolyan gondolja, hogy egy ilyen jól kidolgozott lehetőséget éppen a politika világa hagy majd veszni. Na ugye?

gyorskajálda

 

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük