Banánköztársaság
Az „ördögien rafinált” kormánypropaganda csak a mihez képest „ördögi és „rafinált”
Még a legelvetemültebb kormánykritikusok is elismerik, hogy a Fidesz kormánypropaganda olajozottan, hatékonyan, mondhatni „ördögi rafináltsággal” működik. Igen ám, de valamit csak akkor lehet így felmagasztalni, ha van mihez viszonyítani. Lehet, hogy a megugrásra jelölt mérce van a béka hátsója alatt?
Mihez képest?
Kálmán László nyelvész, közíró közösségi oldalán boncolgatja a kérdést:
„Valamit nem értek, pedig azt hittem, a kommunikációról van valami fogalmam. Ha az állítólag ördögien raffinált fideszes propagandagépezet ördögien _tematizál_, és ördögi _gumicsontokat_ dob elénk, hogy azokról beszéljünk, ne a fontos dolgokról (pl. még Horthy-emlékmisét is szervez, csak azért, hogy ne az egészségügyről beszéljünk), és mindegy, hogy mit mondunk róla, csak arról beszéljünk, akkor miért mondja le az emlékmisét, és mire jó neki, hogy most Szél Bernadettet _tematizálja_? Csak nem reklámozni akarja?
(Tudom, ilyenkor jön a másik dzsolidzsóker, hogy ellenségképet fest, de az se stimmel, mert ha Szél Bernadettet igazi ellenségnek akarná megtenni, az másképp nézne ki.)
Nem lehet, hogy mégsem olyan ördögien ügyesek (csak legfeljebb másokkal összehasonlítva)?”
Tény, ami tény
Az tény, hogy január harmadik hetében a kormány kommunikációja minden főhajtás ellenére átmenetileg összeomlott. Ezt nem lenne szabad politikai meggyőződés függvényében homlokegyenest máshogy látnunk a baromi mély árok két partján, de mégis így teszünk. Orbán – vagy valaki – elérte, hogy ez történik minden orbitális sumákság napvilágra kerülésekor. A megvuduzottak vakon hisznek, az ébredezők elgondolkodnak, a mindig is kétkedők kétkednek. Egyben azonban egység van: félnek.
Ha ez volt a végső cél, akkor jelenthetjük, hogy „csapataink már nem állnak harcban”, ugyanis „győzni tetszett az ellen”!
Bősz Anett: És akkor megjelent a kormányablakban 1300 szír menedékkérő…. Mi meg befogadtuk őket
Szerző
