Azt sejtettük, hogy a farkasvigyor kényszeredett, azt nem, hogy az első rúgás mindjárt szöges bakanccsal történik

Horthy és Orbán természetesen nem ugyanaz. Ám viszonyuk Budapesthez ugyanolyan. Ez a város, ha jól viselkedik, akkor is gyanús. Túl nagy, túl színes, túl sokféle, túl mozgalmas ahhoz, hogy könnyen terelhető legyen. Ha rosszul, akkor ellenség, és így is kell bánni vele.

Horthy 100 éve vonult be Budapestre,

és híres beszédében lóhátról oktatta ki és fenyegette meg a gyalogosan elébe járuló városvezetést. Orbán a választások után 30 nappal tette félre együttműködő mosolyát, hogy ismét felüljön a magas lóra.

A bevonulás évfordulóját a „Mi Hazánk” (amely inkább az ellenzék, mint a kormány ellenfele) felvonulással ünnepli. Nem csak megemlékezésről van szó. Novák Előd úgy fogalmaz, hogy a választáson a főváros „ismét vörös rongyokba öltözött”. Lesznek egyházi méltóságok, beszédek és lovak, nyilván fehér is. A Gellért térre vonulnak, ahol anno a rémült városvezetés hódoló szavaira Horthy közölte:

„Kimondom: gyűlöltük és átkoztuk Budapestet (…) az országnak itt összefolyt piszkát”.

(Utódai ezt így mondják: „moslék koalíció”.) Egyszerre fenyegetett és ígért – ez a kettős beszéd már akkor is divat volt.

„Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak”.

Rendesen szította a város-falu ellentétet,

Budapesttel szembeállította a

„verítékes homlokkal munkálkodó falusi testvéreinket”.

(Orbán kissé halványabb: „A vidéki Magyarország támogatását köszönjük, a vidéki magyar emberek ezután is számíthatnak ránk.”) Aztán átlovagoltak Pestre, a hercegprímás misét celebrált, volt cipóosztás a szegényeknek (ma a választások előtt már gulyást osztanak, a menü örvendetesen javul), valamint díszelőadás az Operában a gondosan megválogatott közönségnek, ahogy most is szokták. Gondolom, a lovakat a ruhatárban leadták.

Toroczkaiék rendezvénye is hangulatosnak ígérkezik

Ha már a Gellért téren vannak, talán lenéznek a Dunára is – a bevonulás után pár hónappal itt úszott két népszavazás újságíró, a megkínzott Somogyi és Bacsó holtteste. Somogyiról így szól a nyomozati jegyzőkönyv:

„A hulla fején nagy seb, jobb szeme kiütve, nyakán szorosra húzott kötés, orrcsont betörve, a hullán ezen kívül még négy szúrt seb található.”

Ebből is látszik, hogy a szocdem főszerkesztő – aki egyébként kritikusan vélekedett a Tanácsköztársaságról – mekkorát hazudott, amikor holmi fehér terrorról cikkezett. Pedig ilyesmi nem is volt, hiszen csak a szintén szörnyű vörös terror áldozatainak emelnek újra emlékművet.

Az újságírók lincselése közben

komolyabb érték szerencsére nem veszett oda, a különítményesek előzőleg gondosan eltulajdonították pénzüket, órájukat, nyakláncukat. Az ügyészség 10 évig húzta a nyomozást – Polték nemzeti tradíciót fejlesztenek tovább -, majd a tetteseket azzal mentették fel, hogy „hazafias felbuzdulásból” gyilkoltak. Ja. Akkor rendben van. Ma meg nem lopnak, csak nemzeti tőkésosztályt építenek. Szintén hazafias felbuzdulásból.

A Horthyt ünneplők a Duna után vethetnek egy pillantást a Parlamentre is, hiszen ott választották meg a kormányzót. Sajátos körülmények között: a Kossuth teret megszállta a katonaság, Prónayék még az Országház épületében is kísérgették Horthyt. Hú, ha Kövér lett volna a házelnök, mekkora büntetést rótt volna rájuk! Vagy nem, hiszen ők sem nem újságírók, sem nem ellenzéki képviselők.

Egy főhajtás a Vár épületét is megilleti:

a kormányzó első dolga volt, hogy már április 1-jén odaköltözzön. Vezéreink onnan szeretik ellenőrizni, nincs-e valami vörös rongy a városon. Most is mit látok? A Puskás stadion megnyitására a miniszterelnök jópofa videóklipet tett fel az oldalára, az egyik képen ő maga rúgja le a Várból a labdát a város felé.

Speciel nemcsak a labdát rúgta

Azt sejtettük, hogy a választás utáni farkasvigyor elég kényszeredett, Számítani lehetett az asztal fölött tárgyalás, asztal alatt rugdosás taktikájára. Arra talán nem, hogy az első rúgások mindjárt szöges bakanccsal történnek. Még nem tudjuk, hogy Orbán csak a miheztartás végett, fenyegetőleg lóbálja-e a pisztolyát, vagy lőni is fog vele. Egy friss törvényjavaslat mindenesetre lehetővé teszi a költségvetés kivéreztetését (nem csak Budapesten, egy füst alatt a renitens nagyvárosokban is). A másik elvenné az építési engedélyeztetés jogát az önkormányzatoktól. Ha a kormány akarja, minden sarkon lehessen stadion.

Még nem háború, de már a hadüzenet meglebegtetése.

A most kézbe vett fegyver csövét csak akkor nem fordítják a városok felé, ha erős választól tarthatnak. A polgármesterektől nem félnek, a választóktól igen. Nem igaz, hogy a megtámadott települések lakói fegyvertelenek. Alakuljon meg gyorsan a Szabad Városok tervezett szövetsége! Legyen minél hamarább közös médiafelületük, amelyen hírt lehet adni a veszélyről! Nem csak a kormány plakátozhat: most már megtehetik a nagyvárosok is. A tervek a fideszes polgármestereket is sújtják. Kéretik megszólítani őket! Az új koalíciók bosszantó belső vitáit most felül kell hogy írja a közös fenyegetettség. Ha nem, akkor hamarosan a pályán kívül, a játszótéren huzakodhatnak tovább. A labda nálunk van. Azon a videón a miniszterelnök ide rúgta.

A cikk eredetileg a Népszavában jelent meg, amit a szerző és a portál engedélyével közlünk.

Lehet, hogy Orbán egy filmtrükk segítségével európai típusú miniszterelnökké is válhatna?