Bálint gazda: nem lehet elszigetelni ma már egyetlen országot sem

Bálint György, vagy ahogyan szinte mindenki ismeri Bálint gazda 98 éves. Gyuri bácsi tavaly Prima Primissa és Hazám díjat is kapott. Véleménye van az országban történtekről, de nem foglalkozik a napi politikával.

Politika, megfelelő távolságból….

Elmondta, hogy érdeklődött a közélet iránt, de az elvei inkább filozófiaiak, semmint politikaiak voltak. A humanizmust és a demokráciát tartja az egyén és a társadalom életében a legfontosabbnak:

„A rendszerváltás után több párt hívott a soraiba. Nemet mondtam, amíg az SZDSZ meg nem keresett. Azt hiszem, tisztességgel elláttam a képviselői munkámat. A ciklus közepén a pártelnök mindegyikünkkel elbeszélgetett. Mondtam, azért jöttem ide, hogy a mezőgazdaság ügyeiben próbáljak segíteni, de erre nincs módom. Kuncze Gábor, akivel azóta is jó viszonyban vagyok, magyarázta, hogy ez a kis párt csak a legfontosabb ügyekkel tud foglalkozni. Én úgy éreztem, nincs ezek között a mezőgazdaság. Kitöltöttem a ciklust, de többet nem jelöltettem magam.”

A Prima Primissa-díj díj átvételekor Gárdonyi Géza, A lámpás című regényére utalt:

„A kiváló regényíró sokra értékelte a falusi tanítók munkáját, „kis lámpásoknak” nevezte őket. Hasonló kicsi lámpás szeretnék lenni. Gyerekkorom óta leginkább ez a mondás fejezi ki világszemléletemet: „Ne múljék el nap munka nélkül.” Még ma is, amikor este leteszem a fejemet a párnára, végiggondolom a napomat. Ritkán fordul elő, de rossz érzés, ha az derül ki, hogy aznap nem jutottam semmire. Meggyőződésem, hogy a munka életben tartja az embert.”

Holokauszt túlélőként elmondta, hogy nem szokta felidézni azokat az időket.

De, a HVG-interjú kedvéért kivételt tett:

„A munkaszázadunk első állomáshelye az erdélyi Berecken volt. Amikor két nap vonatozás után megérkeztem, így szólt az ügyeletes altiszt: „Ott van a szomszéd szobában ötven zsák zab, rakja rendbe őket! ” Fél óra alatt megvoltam vele. Nem gondolták, hogy ez a nyápic, diplomás zsidó képes lesz erre. Két évig tankcsapdákat ástunk. Mivel a többieknél jobban bántam a csákánnyal, néha tudtam másnak is segíteni, hogy elkerülje a büntetést. Amikor híre ment, hogy értek a gazdálkodáshoz, elhívtak fát metszeni a környéken, és fizetségként kaptam egy-egy tányér meleg levest, ami akkor életmentő volt.”

Érdekes történet az is,

hogyan lett a szeretett Bálint gazda:

„Amikor frissnyugdíjasként az Ablak című műsor stúdiójában bemutatkoztam, és elmondtam, milyen tanácsot próbálok majd adni, az egyik fiatal kolléganő felkiáltott: ” Maga lesz a Bálint gazda!”. Még a KB agitprop osztályának rettegett vezetőjével, Lakatos Ernővel is jóváhagyatták, mert a Szabad Európa Rádióban szintén ezen a néven adott kertészeti tanácsokat az 1975-ben elhunyt Czupy Bálint, aki nagy ellenzője volt a szocialista mezőgazdaságnak. Én megtiszteltetésnek vettem ezt a címet, mert a falumban régen és a világon mindenhol a tapasztalt, megbecsült embereket szoktak gazdának hívni.”

Véleménye szerint óriási hiba volt hagyni a vidék hanyatlását, a falvak elnéptelenedését:

„Kétségbeesetten látom, ha vidéken járok, hogy a volt háztáji gazdaságok nem léteznek, a sertésólban nincsen disznó, és a tehénistállóban autó áll. Az állatorvos páciensei kutyák, macskák, papagájok. Az ötszobás házakban csak a konyhát fűtik, és két öreg ül sparhelt mellett. Az elhanyagolt vidék idegen a mai politikusok előtt, a fideszesek ismerik a legkevésbé.” /…. / ” Óriási hiba volt olyan körülményeket teremteni, hogy az orvosok, a pedagógusok, az agrárszakemberek, a mérnökök elmenjenek innét. De még a nem jól kereső foglalkozásúak is, mert inkább tányért mosogatnak külföldön.”

Gyuri bácsi meggyőződése, hogy

„Nem lett volna szabad a társadalom gondolatmenetébe beszivárogtatni, hogy ez határokkal szigorúan körülvett ország, amely csak a saját életét, identitását fogadja el. Nem lehet elszigetelni ma már egyetlen országot sem.”

Egyedül – és egyenetlenül – emlékezés Schubert Évára

A világ második legjobb szobrának választották a Duna-parti holokauszt emlékművet