Blogbazár
Bauer Tamás: Magyarország az élen
Gyorsan bejárta a Facebookot a Friedrich Ebert Alapítvány keretében készült, 30 európai országra kiterjedő társadalmi állapotfelmérésnek a bevándorlás-ellenességre vonatkozó elkeserítő eredménye az Indexen: Magyarországon messze a legmagasabb arányú az idegenek elutasítottsága, kétszerese annak, mint az utánunk következő Csehországé, és ötszöröse az európai átlagnak.
Sokan kommentálták ezt a tanulságos beszámolót
A fő következtetés természetesen az, hogy mire képes az Orbán-rendszer közel monopolhelyzetet élvező uszító propagandája. Ez igaz, és rendkívül súlyos fejlemény a mai Európában. Egyetlen dolgot tennék ehhez hozzá. Az alapítvány eredeti jelentésének függelékében szerepelnek néhány ország esetében a fő adat párthovatartozás szerinti bontásban. Ebből kiderül (és az Index ismertetésének szerzői is közlik), hogy a kiugró magyar értéknek az is velejárója, hogy a demokratikus pártok szavazóinál ugyan alacsonyabb a bevándorlók elutasítása, mint a Fidesz és a Jobbik szavazóinál, de nemzetközi összehasonlításban ezek az értékek is nagyon magasak.
Konkrétan: az MSZP és a DK szavazóinál is olyan magas (42-43 százalékos) értékeket adott a kutatás, mint az osztrák Szabadságpárt szavazóinál (FPÖ), jóval magasabbat, mint a német AfD vagy a francia Nemzeti Tömörülés (Nemzeti Front) szavazóinál. Az sem vígasztal, hogy az LMP akkori, 2016-17-es szavazóinál alacsonyabb, 20 százalékos érték adódott, amely már nem az osztrák Szabadságpárt, hanem a német AfD és a holland Szabadságpárt szavazóiéhoz áll közel.
Azért hozom ezt szóba,
mert a politikában ismert és eléggé kézenfekvő jelenség, hogy politikai kérdések megítélésében a választók valamennyire követik pártjuk állásfoglalásait. Ennek extrém példája volt, amikor a Demszky-féle városvezetés idején a baloldali és liberális szavazóknak inkább tetszettek a Nagykörúton megjelent Combino villamosok, míg a fideszes szavazóknak nem. Vagy amikor a fideszes szavazók körében szignifikánsan magasabb volt az influenza elleni oltás elutasítottsága, mint az akkori kormánypárti szavazóknál.
Ami a menekültekhez illetve bevándorlókhoz való viszonyt illeti,
nehéz szabadulni attól a feltételezéstől, hogy a magyar ellenzéki szavazóknál kialakult, nemzetközileg magas értékekben szerepet játszhat, hogy nem hallanak pártjaiktól olyan markáns állásfoglalást a menekültek befogadása mellett, mint például a német választók az SPD, a CDU vagy a zöldek politikusaitól. Merthogy nem kapnak.
Tudom, a pártok abból indulnak ki, hogy a magyar választók – egyébként is, de különösen a masszív Fidesz-propaganda hatására – tartanak a bevándorlástól, ezért ha nem akarják elveszíteni támogatóikat, jobban teszik, ha hallgatnak, sőt kiállnak a kvótával szemben vagy a kerítés mellett. Megvan ennek a maga logikája, de megvan az a következménye, ha tetszik visszahatása is.
Nemcsak a menekültügyben, nemcsak a bevándorlás elutasításában.
Szerző
