Beer Miklós: vegyük észre, hogy a romák itt élnek közöttünk!

Dr. Beer Miklós magyar római katolikus pap, a Váci egyházmegye nyugalmazott püspöke. Egyike azon egyházi személyiségeknek, aki szívén viseli a szegények, elesettek sorsát, nyugdíjasként is aktív maradt. Alapítványt hozott létre, amely célja a hátrányos helyzetű emberek támogatása. Többek között erről is beszélt a nyugalmazott megyéspüspök a Pesti Hírlapnak adott interjújában.

….vegyük észre, hogy a romák itt élnek közöttünk…

Beer Miklós elmondta, járja a nógrádi falvakat, szeretné kiválasztani azokat a településeket, ahol el tudnák kezdeni a munkát. De legalább olyan fontosnak tartja a társadalom érzékenyítését a megnyilatkozásaival, mint a konkrét tevékenységet:

„Egyre inkább arra helyezném a hangsúlyt: vegyük észre, hogy a romák itt élnek közöttünk. Láttam egy megdöbbentő információt; egy felmérés kérdésére, hogy óhajt-e javítani a cigányok helyzetén, a válaszolók 96 százaléka azt mondta, hogy őket ez nem érdekli. A többség úgy gondolja, hogy „mi közöm hozzá”. Ez elkeserítő, de ez is arra inspirált, hogy beszélni kell hozzájuk, szelíden, türelemmel. Egyszerűen szóba kell hozni a leszakadó rétegeket, az elnéptelenedő falvakat, ahol szinte már csak cigányok élnek, egyre reménytelenebben. Mert az oktatásuk nincs megoldva, és alig látszik a perspektíva, hogy valaha is normális munkahelyük legyen.”

A Szent Ferenc Alapítvány alapelve a felzárkóztatási programok sokfélesége:

„A cigányok között is nagy eltérések vannak: a beások mások, mint a köszörűsök, az oláh cigányok mások, mint a romungrók. Nagyok a problémák, az uzsora is megbénít sok jó szándékot. De a társadalom reakciója szintén akadály, egy garázdaság, egy elriasztó ügy mindig előhozza a romák egységes megítélését.”

Kitért arra, ott élt a romák között Pilismaróton, Dömösön a 70-es, 80-as években, látta közelről az életüket. Jellemző volt, hogy nem tudtak tervezni, nem volt jövőtudatuk, és ha lett egy kis pénzük, elköltötték.

El kell hitetni a szülővel is, hogy a gyerek javát akarjuk a továbbtanulással

” A gyerekeket segíteni a tanodaprogrammal, a szülőket meggyőzni, hogy legalább egy asztal legyen a lakásban, ahol a gyerek tanulhat. El kell hitetni a szülővel is, hogy a gyerek javát akarjuk a továbbtanulással. Ösztönözze ő is a gyereket a tanulásra, a lány se szüljön 14 évesen. Azt a távlatot is nekünk kell kitalálnunk, hogy milyen munkahelyet tudunk felajánlani, amire egy szakképzést fel lehet építeni.”

Megdöbbentette, mikor egy cigány barátjával beült a templomba, akkor egy asszony automatikusan áttette a retiküljét a másik oldalra:

„Ez nagyon szomorú. Egy cigány barátom kerek-perec megmondta, hogy mikor kér tőlünk bocsánatot a katolikus egyház azért, mert megalázó módon, előítéletekkel bánik velünk. Olyan szépen mondjuk, hogy minden ember Isten teremtménye, és a másikban is meg kell látni Krisztus arcát, de ettől nagyon messze vagyunk. Ezért is kell az érzékenyítés.”

Egy katolikus hívő ne ítélkezzen, hanem álljon szóba a cigány emberekkel:

„Menjünk el egy roma családhoz, fogadjunk el tőlük egy pohár vizet, ételt. Nem is gondolnánk, hogy ennek milyen ereje van, hogyan oldja a görcsöket. Ezek a gesztusok sokat jelentenek nekik is, nekünk is. Szoktam mondani, hogy nem én tehetek róla, hogy nem cigány családba születtem. De ő sem tehet róla, hogy ő igen. Hozza magával a hátrányt, és ha a többségi társadalom nem segíti, akkor az végighúzódik az egész életén.”

Elmondta, 20 évig ott élt a cigányok között, odament hozzájuk keresztelő után, ölelgették, nagyon tudnak szeretni. Van kapcsolata velük, tud kapcsolatközvetítő lenni:

„A 16 év alatt, amíg itt voltam Vácott, mindig nagy szeretettel fogadtak a cigány emberek, ez meghat most is. A mai társadalomra jellemző, hogy amit nem ismerünk, attól félünk, idegenkedünk. De ha egy kicsit közelebb kerülünk, meghallgatjuk, akkor árnyalódik a viszony. Ebben hiszek.”

Időközben az alapítvány honlapján megjelent a hír az első támogatásról

Másfél száz fogyatékkal élő személyt gondoznak az ipolytölgyesi otthonban a 22 évestől a 80 éves korosztályig. Többségük súlyosan, halmozottan fogyatékos, nagy részüket pedig legfeljebb évente, vagy egyáltalán nem látogatják. Az intézmény vezetőjével egyeztetve a Szent Ferenc Szegényei Alapítvány úgy döntött, 750 ezer forintot biztosít plusz szakember szerződtetésére, aki az év végéig heti rendszerességgel mozgásterápia keretében foglalkozhat a lakókkal.

Hálás szívvel köszönöm mindenki adományát, amelyből ez a vállalásunk megvalósulhatott

– fogalmazott Dr. Beer Miklós. Tudni kell, hogy ennek a 750 ezer forintnak a kifizetését nagyon sok egy-két ezer forintos adomány is segítette, előfordult, hogy Nógrád megyei nyugdíjasok gyűjtöttek számunkra a maguk kevéske jövedelméből áldozva.

Fontos, hogy megosszuk egymással a javainkat,

ahogy arra Jézus Krisztus tanított bennünket, hiszen egymásra vagyunk bízva. De sosem szabad elfelejteni, hogy nem csupán pénzzel, hanem az időnkkel, az odafigyelésünkkel, a szeretetünkkel is tudunk gazdagítani másokat. Sokszor utalok rá, Jézus az elesettekkel, a szegényekkel, a kiszolgáltatottakkal azonosította magát, amikor azt mondta: „éhes voltam, és ennem adtatok, szomjas voltam, és innom adtatok, beteg voltam, és meglátogattatok…” Vallástól, felekezettől, bármiféle hovatartozástól függetlenül hívok mindenkit egy emberibb életre. Nyissunk ajtót azokra, akik erre várnak.

Forrás: Pesti Hírlap

Beer Miklós ahol tud, fáradhatatlanul segít