Bödőcs Tibor Karinthy-gyűrűs magyar humorista. Két könyve jelent meg a közelmúltban Addig se iszik és a Meg se kínáltak címmel. A magyar stand up szcéna egyik meghatározó alakjával a Heti Világgazdaság ünnepi száma készített interjút.

“Igazságtalanságot látok..”

A humorista nem tudja, hogy mennyi rajongója lehet. Nem mérte még meg colstokkal, hogy ez a fele-e az embereknek. Azt hiszi, nem. Megvan a közönsége, nem tudja, ez hány állampolgárt jelent:

” Akiknek a politika valláspótlék, akik nem gondolkodni, hanem hinni szeretnének, azokat felbőszíti a kritikai megközelítés, sajnálom. A közönségemnek meg, gondolom, épp a merészség tetszik. A politika nem a legfőbb, nem a leghosszabb rész a műsoromban, de hangsúlyos. Dönthetnék úgy, hogy nem is foglalkozom vele, de mivel zavar, ha igazságtalanságot látok, nem tudom kihagyni az általam képmutatónak látott mozzanatok tárgyalását.”

Szóba került az is, hogy nincs annál ócskább közhely, mint hogy ez egy kettészakadt ország. De ha ketté van szakadva, valahol lennie kell átjárónak is:

” Ugye ezt a kettészakítottságot hívják politológusnyelven „szekértábor-logikának”? Ennek fenntartásában sokan érdekeltek. Pedig nem – egy újabb szlengszóval élve – a „pártpreferenciák mentén” van az igazi törésvonal szerintem, hanem az ebben a félfeudális katyvaszban elfoglalt pozícióknál húzódnak a határok.Mondjuk azok is változnak. Az tagadhatatlan, hogy van egy iparág, ami erre a kettészakítottságra épül, és elő is állítja azt. Ez épp a politika helyett van. Ahelyett, hogy nehezen, de rendezzük végre közös dolgainkat. Hát így nem fog menni. És vannak, nem kevesen, akik ezen a harcon kívül állnak, tanácstalanul.”

A humorista és a hír viszonya

A maga sajátos stílusában adott választ arra a kérdésre, van olyan vélemény, hogy az igazán fontos híreket ma a humoristáktól lehet hallani:

” Követem valamennyire az amerikai stand-upot, és nálam tényleg úgy működik, hogy Amerikát a stand-uposok témáiból is ismerem egy picit. Azokat az ügyeket tárgyalják, amik benne vannak a levegőben, amik sokakat érintenek, szóval igen, van igazság ebben a véleményben. Az is relatív, hogy mi számít hírnek. Nagyobb hír, hogy a kislányom mit mondott, mint valamelyik államtitkár gondolatai a magyar–japán ősemberekről.”

Egy ideig műsorában sokat és érdemeinek megfelelően foglalkozott a Borkai üggyel. Már nem beszél direktben a történtekről:

” Tágabb összefüggésben említem. Ha van egy ekkora hatású hír, az bekerül, de csak ideiglenesen, amíg érthető. A mostani zaklatási ügyről is beszélek, aztán ez később vagy kiesik, vagy általánosabb érvényű formában, kicsit átalakulva marad meg. Estéről estére módosul a szöveg, és ezek a történések nyomot hagynak rajta. A Facebook nemcsak a lakosság, hanem a politikusok szörnyű mentális állapotának is lakmuszpapírja sokszor. Nagy a fegyelem, néha mégis posztolnak, mondanak vagy tesznek valamit, ami villámgyorsan körbefut. A Móricz-paródiából vett idézet esetében pedig elképzeltem, milyen lehet a hanyatló NER belülről. Ezekről a dolgokról részben hallok, látok ezt-azt, részben olvasmányélményeimből sejtem meg.”

A humoristák közkedvelt figurái, az új hülyék mindig jelen vannak a társadalomban, széles tárházát adva ennek a kifigurázásuknak. Ez egy humorból élő számára “megfizethetetlen” forrás:

” Elfogyni nem fognak, hiszen – ahogy többször hangoztattam – mindenki hülye. Én a magam hülyeségét is bemutatom. Azok az igazán hülyék, akik nem tudják, magukról hogy azok. És ők a legmagabiztosabbak is.

Könyvsiker, sikerkönyv

A magyar könyvkiadás történetében még soha nem fordult elő, hogy a szépirodalmi sikerlista első két helyén két stand-upos állt. Úgy tűnik, népszerűbb, mint Jókai vagy nagy kedvencei, Hrabal és Hasek:

” Örülök, hogy sok embert megérint Oszkár története, és nem bontok pezsgőt, mikor valaki nem érti, nem érzi, de nem is zavar. Mivel én is állandóan kritizálok, nem sértődhetek meg az engem ért, esetleg rosszindulatú vagy általam dilettánsnak érzett kritikákon. És azt se gondolom, hogy ami népszerű, az csak silány lehet, illetve hogy csak az a jó, amit kevesen értenek. Akkor sem, ha általában tényleg ez a szabály. Az általam bálványozott szerzőket sem olvassák tízezrek.”

Tavalyi esztendő nagy sikere volt az újév köszöntő Áder paródia. A maga módján válaszolt arra a kérdésre, hogy idén is lesz-e Áder -paródia:

” Erre gyurcsányi stílben tudok csak felelni: lehet, nem, de, mittudomén, talán, dehogy lesz! Dehogynem! Ugyan már! “

/A teljes interjú a Heti Világgazdaság ünnepi számában olvasható./

Becso

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét