Bruck András: a hazugság nemzetstratégia, anélkül a rezsim már egy napig nem maradna fenn!

Valóban tudjuk, hogy miben élünk? Naponta halljuk őt meg őt meg őt, tudjuk róluk, hogy soha nem mondanak igazat, de hogy az örökös hazudozás mit okozott milliók tudatában, pszichéjében, az nincs felmérve, megmérve, arra csak egy-egy adott pillanatban döbbenünk rá.

Mondjuk, amikor az utcán egy régi ismerősünk így sóhajt fel:

már nem élnék, ha nem ez a kormány lenne, és belekezd az egészségügy magasztalásába. Ilyenkor őszintén megdöbbenek, létezik ilyen? Hasonló szürreális találkozás legutóbb itt a facebookon esett meg velem, és olyan valakivel, aki saját facebook adatlapja szerint eddigi élete során volt vezető tanácsadó, cégvezető, ügyvezető, főkonstruktőr, a diplomája pedig a Műegyetemről való. Egyszóval képzett, a számokhoz, adatokhoz nyilvánvalóan értő emberről volt szó. Állítása szerint ő a saját munkája során látja, hogy a magyar a legszigorúbb közbeszerzési törvény Európában, a verseny tisztességes, csak a tehetség számít, nincs részrehajlás, a korrupció tizede a korábbi évekének, továbbá a „libernyák”, „posztkomcsi” újságíróknak az a bajuk, hogy most már osztozniuk kell a konzervatívokkal a hirdetéstortán, és csak gyártják a fake news-okat, mert képtelenek örülni a látványos társadalmi, gazdasági megújulásnak, Magyarország új aranykorának, amelyben csak azok nem boldogulnak, akik nem tudnak vagy akarnak.

Erős idegzet kell az efféle, a valósággal egyetlen ponton nem találkozó állításokhoz, de még egyszer próbálkoztam

Mivel a norvég külügyminiszter épp aznap (július 23-án) tette közzé, hogy a magyar kormány miért mondott nemet a Norvég Alap 77 milliárdos támogatására – mert ebből az összegből 4 milliárd forint egy civil alaphoz került volna, ami felett a kormánynak nem lett volna teljes kontrollja –, gondoltam, megosztom ezt az információt az új magyar aranykor megéneklőjével. Azt pedig, hogy a miniszterelnök megfosztott minket, ezúttal 77 milliárdtól, csupán azért, mert annak nem egészen öt százaléka nem valamelyik strómanjához vagy családtagjához került volna, „égbekiáltó gaztettnek” neveztem.

Ugyanaz másként - A kormány jogi lépésekre készül az elbukott Norvég Alap ügyében

Hogy mire számítottam?

Arra semmiképp, hogy vitapartnerem magába száll, és elkezd ellenzéki előválasztásokra járni. De talán annyit mond majd, hogy ezt ő is helyteleníti. Tévedtem, ezt felelte:

„Égbekiáltó gaztettnek tartom Magyarországot azzal zsarolni, hogy adunk neked 73 MrdFt-ot, ha 4 MrdFt-ot a belső ellenségeid, felforgatóid finanszírozására fordíthatunk. Nyilván egy tisztességes kormány nem engedhet az ilyen zsarolásnak. S az EU – ahelyett, hogy megfegyelmezte volna Norvégiát és megvonta volna tőle ezért a közös piachoz való hozzáférést – nem védte meg Magyarországot, s ezzel nem teljesítette a kötelességét. A normális oldalról nézve ez így látszik”.

Nem hittem a szememnek, még sosem találkoztam a rendszer által gerjesztett skizofréniának ennyire tiszta példájával.

Mennyi hazugságot kell az embernek elhinnie ahhoz, hogy fejében a normális és az abnormális felcserélődjön?

Ez a válasz paródiát csinált mindenből, amit én józan észnek és erkölcsös állampolgári magatartásnak tekintek. És váratlanul arra is rádöbbentett, hogy diktatúrában a diktátor hívei lélekben maguk is diktátorrá válnak. Kétlem, hogy lenne az állami erőszak eszköztárában olyasmi, amit a rendszer hívei adandó alkalommal ne támogatnának teljes szívükkel: terrort, börtönt, akár gyilkosságot is.

A HBO Csernobil című filmjében így beszél egy atomfizikus a 36 évvel ezelőtti robbanásról:

„A titkaink és hazugságaink határoznak meg minket. Amikor az igazság sértő, akkor csak hazudunk és hazudunk. Minden hazugsággal az igazság adósai leszünk, de előbb vagy utóbb megfizetjük az árát. A hazugságok miatt robbanhatott fel egy atomreaktor is”.

Pár évvel később pedig egész Oroszország a levegőbe repült. Az orosz élet gyógyíthatatlan, de a mienk is halálos beteg. A magyar kormány is egyvégtében hazudik, titkosít és tagad, s a legtöbbször a hármat egyszerre. A hazugság nemzetstratégia, anélkül a rezsim már egy napig nem maradna fenn. Csupán az elmúlt hetekben volt

• Fudan-ügy,
• Hatvanpuszta: az Orbán-család ingatlanburjánzása,
• a hazugságon alapuló pedofil törvény,
• még tart a természetesen szintén letagadott Pegasus-lehallgatási botrány,
• de mindvégig hazudtak a covidjárvány harmadik hulláma alatt is – szakasztott úgy, mint az oroszok Csernobilról.

Lett is harmincezer halott, pont a háromszorosa az ausztriainak, de ott a kórházakban orvosok és nővérek voltak elegendő számban, nem katonák, tájékoztatási cenzúra és Müller Cecília. Friss hír, hogy amit a kormány nem tudott kierőszakolni Norvégiától, azt most majd pereskedés útján kísérli meg.

A „normális oldal” pedig immár a norvégokban is ellenséget és sorosistákat lát. Ők mint a transzmissziós szíj, úgy működnek: a hatalom nyelvén a hatalom akaratát közvetítik. Jövő áprilisban lesz a kormánynak utoljára szüksége rájuk, aztán, ha megint nyerne, már a saját „hasznos idiótáit” is kiiktathatja. És akkor végre valóban teljesen egyedül lesz, és vele szemben az egész világ.

Forrás

Kapcsolódó

Orbán Viktor, a "politikai termék" - A "nép egyszerű gyermekének" esete a hatvanpusztai birodalmával

A Pegasus Project újra pompás, önmagához méltó és adekvát társaságba emelte Orbánt és rendszerét: a titkos kémprogram-klubba

Orbán Viktor, a nemzet hőse "bátran" nem megy el Strasbourgba a pedofilellenes törvényről rendezett EP-vitára