Blogbazár
Bruck András: Átverve és megalázva
Sokan vannak úgy, akiket, ha nem érint valami közvetlenül, azt hajlamosak nem létezőnek tekinteni. Én például csütörtökön otthon maradtam, ezért nem létezőnek tekinthettem az Orbán-Erdogan találkozó nyomán létrejött fővárosi szükségállapotot. Azért tudom, mi folyt, egy teljesen eszét vesztett ember keltette tízórás téboly.
Viszont magát a találkozót,
azt, hogy a magyar miniszterelnök immár szinte csak diktátorokkal és bűnözőkkel tart kapcsolatot, vagy mint tegnap, egy valóságos népirtót ajnározott, a tőlünk ellopott erkélyről hencegve neki a budapesti panorámával, na ezt nehéz megemésztenem. Miközben tökéletesen megértem azt is, aki ezt posztolta ki a fészre:
„egy sajtos tanglit majszoltam és egy jogobellát szürcsöltem egy hideg kapualj melletti lépcsőn. Kicsit megalázónak éreztem”.
Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait is megalázónak tartotta-e, remélem, igen, én viszont most megteszem helyette.
Amit Orbán Viktor sorozatban tesz,
az nem magyar és nem nemzeti érdek, hanem immár politikai, erkölcsi aberráció. Valami, amiből egész biztosan egyedül neki van haszna, amire kizárólag neki van szüksége. Csupán három hete Bakuban volt, és akkor ott fél tucat despotának hízelgett, megalázva magát és minket. Emlékszünk, akkor derült ki rólunk az is, hogy türkmén tudatú kipcsákok vagyunk.
A múlt héten Putyint fogadta, annak a „nagyhatalomnak” az elnökét, amelynek GDP-je nem sokkal több mint a tizedakkora népességű Hollandiáé. Ami jól jelzi, hogy az ott egy terméketlen roncsország, nem is tud mást, mint tankot, rakétát és szamovárt gyártani. Nem véletlenül. Uralkodóinak évszázadok óta nincs más szándéka, mint az országot egyetlen hatalmas fogolytábornak megtartani. Aki meg ellenáll, azt lelövik, börtönbe, munkatáborba küldik, elűzik, őrületbe kergetik. Innen nézve érthető Orbán vonzalma egykori elnyomóinkhoz.
De ő maga mivel magyarázza Putyinnal való meghitt viszonyát?
Ezzel:
„Egyetlen ország sem tudja megváltoztatni a házszámát”.
Tehát a közelség, a geopolitikai kényszer volna az oka.
Ugyan már, hazugság, mint minden, amit kiejt a száján.
A balti államok sokkal közelebb vannak az oroszokhoz, a lengyelek sincsenek távolabb, mint mi, mégis merik bírálni és megvetni Moszkvát. Orbán viszont 2010 óta, de csak azóta, csodálja, bámulja. Remélhetően egyszer majd kiderül, hogy a Krasznaja Moszkva bódító illatán kívül mi vonzza őt oda ilyen ellenállhatatlanul.
És most az országát börtönné változtatott, és egy másik népet évek óta szisztematikusan gyilkoló Erdogannal bájolgott. Már csak a hasonszőrűekkel érzi magát jól és biztonságban. Akik mind egyformán megbízhatatlanok, terméketlenek, kegyetlenek, Európa-ellenesek – tehát a magyar nemzet ellenségei is, nem számít mit hazudoznak.
Orbán életveszélyes játékban van benne,
és pont olyan sorsot szán nekünk, mint a haverjai az övéiknek. Na, Erdogan ezt tette tegnap még nyilvánvalóbbá, és nekem ez volt az igazán megalázó.
Szerző
