Banánköztársaság
Bruck András: érzelmek rabságában
Vasárnap eldől, hogy a Tisza Párt mekkora sebeket ejtett az ellenzék hagyományos pártjain. A nemzeti érdek ugyan az volna, ha nem csak Magyar Péter pártja érne el jó eredményt, de a többiek ennek az esélyét már rég eljátszották, én pedig nem fogok emiatt krokodilkönnyeket hullatni. Épp elég csalódást, kiábrándulást, olykor rossz közérzetet okoztak már ahhoz, hogy ne bánjam lassú felszívódásukat.
Amióta a DK létezik, mindig rá szavaztam,
Dobrev Klárát el tudtam képzelni miniszterelnöknek, 2022 őszén pedig jelen voltam a pártnak azon a zártkörű tájékoztatóján is, amely pár nappal megelőzte a politikai újdonságnak szánt árnyékkormány bejelentését. Mondhatni tehát, hogy magam is dékás voltam, bár egyre apadó reménnyel. Jut eszembe, az árnyékkormány is luftballonnak bizonyult. Viszont vasárnap már nem rájuk fogok szavazni, mert nem tudnám magamnak megindokolni, hogy annyi kudarc után miért tartok ki mellettük, miközben a Tisza Párt három hónap után 25-30 százalék körül jár. Sajnálom, egy politikai párt és annak vezetője nálam nem szerelmi kérdés. Persze mindenki maga dönti el, hogy számára egy párt jövője a fontosabb vagy az országé, ahol ő maga, a gyerekei, unokái, barátai élnek. Lelkük rajta. Hallottam róla, hogy a DK-n kívül is léteznek ellenzéki pártok, egy-két kivétellel immár valamennyien a végstádium közelében, amit elsősorban saját maguknak köszönhetnek. És hiába beszél az ígéretesen indult Momentum számomra is fontos liberális értékekről, jogállamiságról, európai intézményrendszerekről, ha egyszer ő is alkalmatlanná vált, mert azzá tette magát a hazai politika befolyásolására. Közben Orbán ízekre szedhette az országot, most pedig azon van, hogy még több kaput nyisson a két kíméletlen érdekérvényesítő ázsiai diktatúra előtt. Nem ostoba, tudja, hogy nem Oroszországé a jövő. E tragikus fejlemények tükrében számomra teljesen érdektelen, hogy a Momentumnak egy vagy két képviselője lesz az Európai Parlamentben, vagy egy sem. Ez csak az érintett hölgyeknek számít, nekik viszont nagyon.
Beszéljünk őszintén: a mi vegetáló kis- és törpepártjainknak nemzeti szinten nulla a használati értékük
Durvábban fogalmazva: fölösleges a létezésük. Nem a választói palettát teszik többszínűvé, mint demokráciákban a hasonló pártok, hanem csak Orbán dolgát könnyítik meg. A hazai választási rendszer a kétpártiságnak kedvez, egy az egy ellen, amit az ellenzéki pártok nem csak nem tudtak, nem is akartak előállítani. Ehelyett maguk is a rendszer részévé váltak, ráadásul a jelentős képviselői jövedelmek, plusz juttatások és a pártfinanszírozás miatt érdekeltek is lettek a rezsim fenntartásában.
És a „haza sorsa”? Na ne vicceljünk. Én csak semmittevésre, örökös viszályokra, belharcokra emlékszem, most épp egy-egy EP és önkormányzati pozícióért. Íme, ismét az alapképlet: egyéni és pártérdek kontra nemzeti érdek.
Mivel a hagyományos ellenzéki pártok megmaradt szavazói az érzelmeik foglyai, a szemükben Orbán helyébe főgonoszként Magyar Péter lépett
Fáradhatatlanul hajtogatják, hogy ő még rosszabb lesz. Biztos forrásból tudják. Én meg azt látom, hogy már azonosult a magára vállalt, kivételesen nehéz szereppel, a rezsim őszinte, kemény ellenfele lett. S akinek a pártja három hónap alatt nulláról 25-30 százalékra nőtt, az a 2026-os választásig képes lehet ezt még magasabbra feltornázni. Lehet, nem biztos, de jó volna, ha sikerülne neki, mert aki nem szeretné, hogy az Orbán-család egyre vészjóslóbb és egyre mocskosabb birodalmában éljen tovább, nőjenek fel a gyerekei, unokái, az nem kívánhat mást.
A rezsimmel szemben megdöbbentően tehetetlennek és akaratgyengének bizonyult többi párttól nincs mit várni.
De legalább más nyelven beszélnének
Máig nem tanulták meg, hogy nem a bölcsészhallgatókat kell maguk mellé állítaniuk, hanem azt a többségében nyolc általános és szakmunkás végzettségű szavazói tömeget, amely minden választást megnyer a Fidesznek, s amelyet most épp atomháborúval és világháborúval rémisztenek halálra… Atyaég! Mekkora bűnei lehetnek annak, aki ilyen alávaló hazugságokra kényszerül, hogy hatalmon maradhasson.
A becsapottak pedig ott lesznek a szavazófülkékben, mert elhiszik, hogy Orbán majd megvédi őket a golyóálló mellényével.
Magyar Péter komplex politikai tehetsége közül az egyik éppen az, hogy tud a nép nyelvén beszélni, s a következő két évben a fanatizált Fidesz-tábort is képes lehet megbontani. Tényleg van, aki úgy gondolja, hogy Dobrev Klára, Donáth Anna vagy Schmidt Mária NER-es fiacskája valaha is alkalmas lesz erre a szinte lehetetlennel határos feladatra? Akkor eddig miért sikerült nekik? Az ellenzéki szavazóknak pedig nem az volna a legalapvetőbb érdekük, hogy szavazataikkal elősegítsék a rezsim bukását? Márpedig azt már most vasárnap el lehet kezdeni.
Szerző
