Budapest holt város

Alig jöttek vissza a karácsonyisták, máris megbénították a csudaszép Budapest közlekedését. Mit összeszerencsétlenkedtek a szegény kis gyerekgyilkos török elnök ideérkeztekor. Csetlés-botlás ez az egész, megmondta a minielnök még a választás előtt – Rab László szürreál összefoglalója a 45-ös hétről.

Biciglizget és tüntetget

A keresztény kurd törzsek nagy kiirtója érkezett Pestre a barátjához, a keresztényvédő minielnök és a TEK-je profi módon előkészítette Erdogan úr programjának tervét, erre föl mit csinál a bépé ellenzék meg a nép? Elkezd tüntetgetni, sétálgatni összevissza, boltba akar menni meg dolgozni, óvodába, iskolába vinni a gyereket, felülvizsgálatra hurcibálni a nagyit. Há’ mit képzelnek ezek? Karácsony csak biciglizget, a Donáth Anna meg a Fekete-Győr direkt felborítja a rendet, a gyurcsányistákról most ne szóljunk egy szót se, csak a fölfordulás mindég, az abcúgolás meg a rosszalkodás, hát tényleg arra van már szükség, hogy összefogdossuk őket, mint az Erdogán?

Megmondtuk, hogy mindenki bújjon el a föld alá,

menjen metróval, mert egyszerre lezárjuk az egész várost. Hogy senki se menjen fölöslegesen felvágottért. Most a haza és a magyar-török hadiegyüttműködés nem fontosabb, mint a parizer? Ezt is el kell magyarázni? Hát most már tényleg az kéne, hogy elvigyük ezektől a fővárost Debrecenbe, a Pista-ünnepségeket meg Feheru uaru utu rea? Ne marhuljunk má’ meg teljesen, jóemberek, tényleg azt akarjátok, hogy kijárási tilalmat rendeljünk el és bevezessük Budapesten a jegyrendszert? Nem megmondtuk október 13-án, a Fidesz újabb nagy marha győzelme után, hogy az lesz, amit Budapesten a budapestiek akarnak? Ha azt akarjátok, hogy jöjjön ide a Putyin meg az Erdogan, és közben visszaparancsoljunk mindenkit a vackára, hát akkor az lesz. Ha annyira szeretnétek, hogy mégiscsak rendezzük meg az atlétikai világbajnokságot, hát ebből harag aztán ne legyen: megrendezzük! Ha azt akarjátok, mint hírlik, hogy térkövezzük le a Ligetet, ebből nem lesz vita: letérkövezzük. Ha inkább parkolni szeretnének a Normafánál, mint mászkálni az unalmas fák közt az erdőben, hát építünk nektek betonparkolót. Nem vagyunk mink állatok, az lesz, amit ti, pestiek akartok. Hívjátok csak fel a Gajda urat Kispesten, kérdezzétek már meg, hogy szeretné-e fogadni az Erdogánnét. Na ugye!

Borkai elhajózott

A lengőbajnok igazán méltó és szép körülmények között iktatta be magát győri polgármesternek, a polgárok örömükben a városháza ajtaján kopogtattak, egyetértésüket szerették volna kifejezni akkor is, amikor felfújt kotonokkal kedveskedtek a város első emberének. A képviselők méltósággal viselték a szeretethullám kitörését, szerényen lehajtott fejjel nyomták az igeneket, és helyeslően bólogattak, amikor a hajózási szaktekintély a kuplerájról tartott kiselőadást. A lónézés véget ért, jöhet otthon a négy fal között a csikólátás.

Párbeszéd harminc-negyven év múlva Sokorópátkán a dácsán

„Tudtátok, hogy a tata milyen nagy ember volt egykor Győrben?” – „Persze, akkor vették a mamával az első repülőgépet. Amivel Dubrovnikba jártak nyaralgatni.” – „Csak a tata járt oda egy jogász barátjával. A mama közben itthon stoppolta a zokniját, és szervizeltette az Audikat.” – „És mit csinált a tata a barátjával ott az Adrián?” – „Semmi különöset. Terveket szőtt arra, hogy lenne a népnek jobb. A tata mindig a közjóért munkálkodott. A Maldiv-szigeteken is, ahová egy időben el kellett költöznie, mert itthon üldözni kezdték, és mindenfélével vádolták. De aztán lenyugodtak a kedélyek, és csak mint lólengőbajnokot emlegették. Nagyon szép élete volt a papának. Megbecsült ember hírében állott. Szerette nagyon a nép.” – „Mi lett a jogász barátjával?” – „Eltűnt. Látták egyszer egy tengerjáró hajón, kólát szolgált fel éppen pincérként, és közben paragrafusokat mondogatott. Azután nyoma veszett.”

Megbélyegezni!

Schmidt Mária bélyeggyűjteményt készített (a kormány fizeti az album költségeit), és úgy gondolta, akiket korábban elvbarátaival megbélyegeztek, most stílusosan simán rányomhatják egy emlékbélyegre. Solt Ottilia és a nemrég elhunyt Rajk László örökösei ezt szigorúan megtiltották. Az történik hát, hogy a rendszerváltás harmincéves bélyegalbumába nem kerülnek be a minielnök és Schmidt köre által megbélyegzett értelmiségiek.

A gonosz pesti nép által Terror Mariskának szólított, történelemhamisítással házaló üzletasszony kénytelen lesz olyanokat rátenni a bélyeggyűjteményére, akik nem fognak emlékezni a mesterkedéseire, és nem veszik rossz néven, hogy hozzányúlt a nevükhöz, és ki akarta őket sajátítani.

Dózsa Lászlót javasolnánk neki, jól mutatna egy ’56-os-89-es ünnepi bélyegblokkon.

Haladjunk tovább, nincs itt, kérem, semmi látnivaló, jöjjön a 46-os hét!

De hová tűnt Rogán Antal?