Ez a nap
Csengerben már félnek
Komolyan egy hat osztályt végzett asszony vette palira Kósa Lajost? Vagy az asszony csupán eszköz volt egy gigantikus méretű pénzmosáshoz? Csenger népe már csendes.
A Petőfi utcában, ahol Szabó Gáborné Marika a lányával, vejével, s unokájával él, sorra csattannak ránk a kiskapuk, mikor megtudják, kiről kérdezősködünk – írja a Népszava. A villaszerű házba is hiába csengettek, nem nyit ajtót senki. Később megérkezik egy piros autó, beparkol az udvarra, de mire odaérnének, a sofőr eltűnik a hátsó bejáratnál. Egy tizenéves-forma fiú pár másodperc múlva kinéz a kert felőli házsarokról, a kezével int, s azt mondja: „Jó napot, el lehet innen menni!”
Aki mégis szóba áll velük, arról beszél, hogy mindenki fél. – Ez a fejesek bulija, és mi nem akarunk egyik reggel arra ébredni, hogy le van kötözve kezünk, lábunk. Közel van itt az ukrán határ, meg a román is – mondja egy férfi. Szavai szerint pár éve még hatalmas bulik voltak az utcában, sorban álltak a ház előtt a fekete autók, de már egy jó ideje csend van.
Szabó Gáborné Marika az utcabeliek szerint korábban épp ezt a Petőfi utcai házat takarította, ahol most a családjával él. Az ingatlan nem az övék, a helyiek azt mondják, a volt csengeri sertéskombinát hajdani tulajdonosáé, aki ma már nem a városban lakik. De pár éve ő is itt mulatott Kósa Lajossal és Szabónéval az asszony által szervezett vacsorákon.
Mindezt attól a szakácstól tudta meg a lap, aki az ilyen rendezvényeken rendszeresen főzött, s most egy kifőzdét vezet. „Hatalmas bulik voltak, a Makovecz iskola aulájában tartották, minden számlát Marika rendezett. Ilyenkor nekünk beszóltak a konyhára, hogy maradni kellene, a túlórát is Marika fizette. …Polgármester, iskolaigazgató, orvosok, ügyvédek, Kósa Lajos, meg az a fideszes képviselőjelölt, akinek a képe most ott lengedez a plakátokon, mind itt voltak” – meséli.
Azt, hogy miből származott az ehhez szükséges vagyon, senki sem tudja, vagy ha tudja, nem mesél róla. A család korábban nagyon szerény körülmények között élt, a nő határőrként nyugdíjba vonult férje napszámba járt, hogy a nyugdíja mellé megkeresse a négy gyermek felnevelését biztosító plusz pénzt. (A férfi nemrég öngyilkos lett.) Felesége alkalmanként takarított, mosogatást vállalt, kézilányként dolgozott. Volt hogy hó végén kölcsön kellett kérniük, hogy enni adhassanak a gyerekeknek. Aztán hirtelen minden megváltozott, elterjedt a hatalmas örökség híre, s elindult a rongyrázás.
Abban majd’ mindenki véleménye megegyezett, hogy valamilyen „kezdőtőkének” lennie kellett, amiből kocsit vettek, boltot és kocsmát indítottak, ruházkodtak. Egyesek szerint ezt az ismeretlen eredetű kezdőtőkét próbálta forgatni az asszony, de valójában egy piramisjáték-szerű rendszert épített fel.
– Az is lehet, hogy maga is beszélt olyannal az utcán, aki kölcsönt adott neki, de mindenki szégyelli ezt, sunnyognak, amiért behúzták őket a csőbe, csak hallomásból tudjuk, hogy a város „krémjének” egy része ott van a kárvallottak között – mondja a Lázár Söröző előtt egy idősebb úr.
(Forrás: Népszava)
Szerző
