Csernus Imrének kellett egy Csernus… – pszichológus a pszichológusnál

Soha nem egy ember hibája, ha valaki alkoholistává,drogossá lesz. A mindennapi rendszeres kommunikáció a szeretteinkkel megóv az ideiglenes, vagy végleges lecsúszástól. Megvan Csernus doki.

Csernus őszintén….

Aki nem tudja a kontrollt megtartani bármilyen tevékenységben, az „ista”. Csernus Imre,  az eltűnt ember nem vész el, csak átalakul. Csernus őszintén beszélt saját botlásairól, és arról is, hogy miért cserélte le a magánpraxisát egy kávézóra az ATV műsorában.

Az eltűnt ember!

Nyolc évvel ezelőtt besokallt és Noszvajra költözött a fővárosból. Van borászata és kulturális fogadója, a Csendülő. Egyre kevesebb pácienst vállalt, míg 2017 tavaszán végleg felszámolta praxisát.

„Gyerekkoromban nagyon féltem attól, hogy rákban halok meg, mint a nagyapám. Szerintem jelentősen befolyásolta a pályámat, hogy rájöjjek arra, hogy ezt hogyan lehet oldani….”

Félelmekkel jól el van látva…..

„…utána féltem az elbutulástól, de rájöttem, hogy ha elbutulok, már nem tudok róla, tehát minek félni?…”

Sokszor sok mindenben hibázott…, mint mindannyian

Meggyőződése volt egy időben, hogy mindent tud, aztán rájött, hogy átverte saját magát. 52 éves korára jutott el odáig, hogy kimondja:

„Jól vagyok! Fájdalom nélkül nincs fejlődés.Ha ezt nem fogadom el, nem fogom átélni a magam felelősségét és nem dolgozom fel…Nem bocsájtok meg önmagamnak, nem fogom elkezdeni magam újra szeretni.”

A külvilág felé szinte mindenki hazudik magáról, a családjáról.

Amíg ez így van, nem megy az elfogadás, hiszen átverjük magunkat, nem vagyunk elégedettek a tetteinkkel, gondolatainkkal. Ez az első alapvető lépés a békénk felé.

„Utólag jöttem rá nagyon sokszor a zűrökre. Éreztem a kapcsolatban, hogy valami nem stimmel, de nem tudtam megfogalmazni…”

A gyávasággal semmi gond, mindenki gyáva valamiben. Ha felismerjük és változtatunk rajta, már meg is oldottuk és jöhet a következő. Tanuljunk meg magunkra és másra figyelni és minden rendben lesz.

Drogos évek

Néha nem is kell valamilyen szenvedélybetegség, hogy pont azokkal szúrjunk ki, akik a legközelebb állnak hozzánk. Szívre a kézzel! Önnel még nem fordult elő, hogy olyat tett, amire nem büszke?

Csernus doktor 22 évesen élte drogos időszakát. Egy ilyen súlyos traumából az tudja kihozni az embert, ha ráeszmél, hogy mit csinál. Ez nála az a pillanat volt, amikor meglopta édesanyját:

„Benne voltam egy bizniszben, és a társam keményen lehúzott, ellopta az összes pénzem. Kétségbeesésemben pedig alávaló, aljas tettre ragadtattam magam: megloptam anyámat” – idézi a Bors dr. Csernust, a pszichiáter könyvére hivatkozva. „Hozzá tudtam férni a pénzéhez, és elemeltem egy nagyobb összeget. (…) Persze anyámat nem érdekelte, mit csináltam, azt mondta, a pénz nem számít, az a lényeg, hogy élek.”

-idézi a pszichiátert a Blikk.

Ha őszinték vagyunk, be kell látnunk, hogy kisebb-nagyobb traumák mindannyiunk pszichéjét nyomják, ne ítélkezzünk gyomorból.