Dávid-Barett Tamás: a Fidesz kétharmados győzelme után a klánok uralma erősödött meg

Dávid-Barett Tamás, közgazdász, antropológus, az Oxfordi Trinity College oktatója, az Universidad del Desarrollo en Santiago de Chile kutató professzora. Legfontosabb témája a társadalmi egyenlőtlenségek evolúciós eredete. A kutatóval a 168 óra készített interjút.

„Klánország„

A professzor szerint nincsen abban semmi újdonság, hogy a mai Magyarországon a normákat egyes nagycsaládok érdekei diktálják. Ez így volt az emberi történelem hosszú évezredein át. A felül lévők erősebb hálózatának normái váltak érvényessé az egész társadalomra. Így lett az anyagi erőből hatalom, amely, mint egy polip, fölülről lefelé elkezdte átfonni a társadalmat:

„Azt gondolom, hogy ez a hálózati logika a kádári vidék alsó középosztályában gyökerezhet. A fideszes elit alighanem olyan közegből érkezik, ahol a családi és szűkebb közösségben szerzett kapcsolati tőkére építő túlélési technika nagyon erős volt – talán ma is nagyon erős.” /……/ ” Magyarországon az történhetett, hogy az intézményes koordináció egy ideig párhuzamosan haladt a személyes érdekeket szolgáló hálós koordinációval, majd a Fidesz kétharmados győzelme után ezt a kettősséget meg lehetett szüntetni, az intézményi garanciák leépítésével a klánok uralma erősödhetett meg. De tegyük hozzá, a vertikális hálózatok világa, a klientúrarendszer már a Fidesz-éra előtt is létezett, működött a magyar társadalom más szegmenseiben is.”

Szerinte a társadalmi együttműködés lehetőségeinek szétcsúszása mutatkozik meg abban, ahogyan az ország lemaradt az elmúlt húsz esztendőben:

„2000 előtt mi, magyarok még a kelet-európai térség élén álltunk. Számunkra nem is Ausztria, hanem Finnország, Írország volt a példa. Reális lehetőségnek látszott, hogy a Győr–Székesfehérvár–Budapest-háromszög az Isztambul és München közötti térség központja legyen. Az ezredforduló környékén azonban szétesett a magyar társadalom – amely persze soha sem volt valami egységes −, az elmúlt húsz esztendőben az egymás mellett élést felváltotta az egymás ellen élés. ”

Ál-osztálytársadalom

A szakember úgy látja, Magyarországon a nyugat-európaitól különböző társadalomszerkezet alakult ki. Angliában például tényleg osztálytársadalom van. Az, hogy honnan jössz, ott meghatározza, mit gondolsz, ki vagy, milyen szavakat használsz, és a legfontosabb, hogy kik a barátaid:

„A magyar társadalom is ilyen, csak nem keresztben vannak az osztályok, hanem hosszában. Nem rétegekből, hanem oszlopokból áll. Megnevezni is nehéz ezeket az oszlopokat, mert mindegyiknek legalább két neve van. Az egyik, amit az odatartozók használnak, a másik, amit a többiek. Merthogy, ugye, vannak a szocialisták, másik nevükön rohadt komcsik. Van a nemzeti oldal, azt a túloldalról javíthatatlan nácinak látják. A liberálisokat bizalmasan büdös zsidókként említik, és amikor a romákról van szó, sokan a tolvaj cigányokra gondolnak. Ez oszloptársadalom, ahol az oszlopod határozza meg, mit gondolsz, ki vagy. És azt is, mit gondolsz az országról vagy hogyan beszélsz. Akárcsak az angoloknál, itt is a legfontosabb, hogy kik lesznek a barátaid. A hálózatok nem keresztben működnek, hanem hosszában: kliensi, vazallusi kapcsolatok formájában. Talán éppen ez az ősbaj.”

A net

Beszélt a közösségi internetes hálózatok veszélyeiről is. Szerinte világháló használatakor nem figyelünk fel a hátrányokra:

„Nincs velünk született vagy akár gyermekkorunk óta tanult szerszámkészletünk arra, hogy felismerjük, milyen baj érhet minket, milyen helyzetben mit kellene csinálni. És elemzőként sem könnyű megmondani, hová vezet, hogy az életünk minden apró ténye bekerül valamilyen adatbázisba. Ráadásul a közösségi háló sem kell ahhoz, hogy valaki rajtunk tartsa a szemét. A túloldalon akad, aki tudja, hogyan érheti el, hogy az éppen nem használt, de bekapcsolt mobiltelefonunkon keresztül is információhoz jusson rólunk.”

Ne a társadalomnak „csöngessenek ki”!

Birkás Ákos: a társadalom gonosz megosztása által el vagyunk vakítva