Demeter Szilárd magyarázkodásával csak mélyebre ássa magát saját fekáliájában – De mi az a Q.e.d az írás végé?

Demeter Szilárd, a jelen Orbán által a művészekre szabadított kultúr-diktátora hétfőn a Telexnek adott egy felháborító tartalmu, vállalattalan videóinterjút. A pökhendi stílusú, sértőn lekezelő megszólalás olyan vihart kavart a magyar nyilvánosságban, hogy Demeter mára úgy érezte, mosakodnia kell. Ezt természetesen nem a sértő riport megjelenésének helyén tette, a miniszterelnöki megbízott inkább az otthon melegét biztosító Origo-t tisztelte meg. A minősíthetetlen interjút magyarázó önleleplező mosakodást szó szerint tesszük közzé.

Kortárs magyar

„Elég nagy hullámokat vetett a Telex (kissé túlvágott) interjúja velem, hogy néhány óvatos következtetést levonhassunk. A Telex-interjúban azt nyilatkoztam:

a kortárs magyar irodalom 80%-át kukáznám.

Azt a Telex már nem vágta be, hogy hozzátettem:

éppen ezért nem szeretek tartalmi döntéseket hozni, mert nem az én ízlésítéletem a mérvadó, de ezt is már leírtam, elmondtam kicsimilliószor. Kuratóriumok döntenek az ösztöndíjakról, könyvtámogatásokról, én látatlanban aláírom a döntéseiket, de van egy feltételem: olyan döntéseket hozzanak, amiket meg is tudnak védeni.

A szám (80-20) nem véletlen: ma a Nyugatba írók kb. húsz százalékát olvassuk még, nyolcvan százalékát kirostálta az idő. Ilyen az irodalom természete.

Egyetlen szerzőt nevesítettem negatív összefüggésben

Azt mondtam (próbálom a teljes választ felidézni, nem a telexes vágott verziót): nem az a bajom Parti Nagy Lajossal, amiket a hvg.hu-ra, vagy bárhová ír, szólás- és véleményszabadság van. Hanem az a bajom Parti Nagy Lajossal, hogy a legújabb szépirodalmi alkotásai nem ütik meg az írói, költői nagyságának szintjét, szerintem szarok. Önmagában ezzel sem lenne baj, mindenki azt és úgy ír, ahogy akar, vagy éppenséggel kiszakad belőle.

Csakhogy Parti Nagy Lajos a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) tagja. Életműve okán kap jelentős havi apanázst. A magyar adófizetőknek eddig közel 90 millió forintjába került az, hogy Parti Nagy Lajos eddigi irodalmi munkásságát jelentős magyar szerzőként másolásvédetten közzétesszük.

90 millió forint sok pénz

Összehasonlításképpen: egy elhunyt kortárs magyar szerző életművének közzétételéért (ún. posztumusz DIA-tagként) 2 millió forintot fizetünk az örökösöknek. Ezzel szemben a DIA-tagok által beválasztott élő magyar szerzőnek évente ennek a 2 milliónak közel a dupláját adjuk oda közpénzből (csak a PIM-ből évente közel 500 millió forintot fizetünk ki a kortárs magyar íróknak ösztöndíj formájában).

Hát örülnék, ha ezért a pénzért a nagyrabecsült kortárs magyar írók könyvei által elébb menne a világ.

Nem alanyi jogon jár az ösztöndíj. Jó lenne, ha adnánk a minőségre is.

Mindenesetre Parti Nagy Lajos melletti szolidaritásként az elit Parti Nagy Lajos verseket kezdett megosztani. Túlnyomó többségük a Rókatárgy alkonyatkor c. egyébként kiváló művet. Ami viszont 2013-ban jelent meg. Q.e.d.”

VIA Origo

Több szerénység, Virág!

Q.E.D:  A rövidítést hagyományosan a matematikai bizonyítások és filozófiai érvek végére helyezik nyomtatott kiadványokban, jelezve, hogy a bizonyítás vagy az érvelés teljes.

Ez biztos bejön Demeternek! Igazi Fidesz-musical született 460 közmillióból! Írták: Lezsák-Szikora, rendezte: Cseke, fővédnölki: Kásler, Erdős - Már csak nézőket kell venni!

Parászka Boróka újságíró közösségi oldalán ezt írta:

“Erdélyi magyar szerkesztőként, újságíróként” nekem is illik valamit mondani, annál is inkább, mert Demeter erdélyi, és minden ilyen szándékosan provokatív, pozőr, modoros megnyilvánulás az erdélyiekkel szembeni antipátiát táplálja. (…) A kultúra politikai gyarmatosításában egy közös vonás van: a gyarmatosító, leuraló diskurzus. Lehet egy politikusnak, politikai megbízottnak is lehetnek kulturális preferenciái. Ha vannak kulturális, szakmai érvei. Az hogy “pszichoszomatikus alapon” “gyűlöli” valaki a színházat: az nem érv, legfennebb valami anamnézis-paródia. Önkórisme. Az sem érv, hogy egy műalkotás “szar”. A szar, mint esztétikai fogalom, egyszer vált igazán legitimmé, írt kultúr-, irodalom- és színháztörténetet. Akkor, amikor 1896-ban megjelent a színpadon Alfred Jarry hatalmi mámorban, gőgben pácolt hőse, Übü papa, és az bírt a torkán kijönni: “szahar”. “Szahar és szahar”. Übü szövegeként ez mindent elmond a hatalomról és a hatalom akarásáról. Lehet, hogy Demeter is ezt a karaktert és szövegkönyvet választotta. És ha ez így van, akkor csak gratulálni tudok az őszinteségéhez. Übü akar lenni és az lett. Sikerült!

Erdélyi magyarként mit mondhatnék? Roppantul sajnálom, jól ismerem ezt, és egészen biztosan tudom: nem lesz ennek jó vége.”

Előzmény

Végre mondja már meg valaki, hogy ki az a Demeter Szilárd és mit keres a magyar kulturális életet meghatározó székben!