Banánköztársaság
Tudta? Egy kicsiklandozott konzultáció-válasz tavaly 4400, de rosszabb években került már 11.000 forintba/darab – Napi Lendvaiságok….
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípös irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az előző 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most keddi gondolatait olvashatják nemzeti konzultáció- és még mi minden-ügyben!
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípös irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az előző 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most keddi gondolatait olvashatják nemzeti konzultáció- és még mi minden-ügyben!
Végre rájöttem, hogy mégis van értelme a Nemzeti Konzultációnak
Ennek a mostaninak konkrétan ugyan semmi, de az embernek remek ötletei támadnak tőle újabb és újabb konzultációkra. Főleg, amióta Hollik István megmondta, ha elég sokan visszaküldjük, tuti, hogy Brüsszel fogvacogva meghátrál. Mert van, aki ezekben a háborús időkben egy felelőtlenül előkapott atomfegyvertől fél, és van, aki egy Nemzeti Konzultációtól. Nehéz eldönteni, melyik a veszélyesebb. Már csak azért is érdemes sokaknak visszaküldeniük az ívet, mert akkor mégsem tűnik olyan iszonyú drágának egy-egy kicsiklandozott válasz. Tavaly még csak hagyján, akkor egy válaszadóra az összköltséget elosztva 4400 forint esett, de rosszabb években került már 11.000 forint/darabba is egy-egy megkapott válaszsor.
Ez egy pirinyóval azért drágább, mint a kormány jóvoltából megspórolt válaszbélyeg ára. De nagyon földhözragadt szemlélet folyton csak a pénzt nézni, ez vezetőinktől teljesen idegen, kevés dolgot utálnak annyira, mint a pénzt. Talán csak még a hatalmat.
Induljunk ki abból, hogy kerül, amibe kerül, a lényeg a kívánt cél elérése. Ez esetben azt nem értem, hogy mivel az orosz támadás nélkül szankciók se volnának, a fafejű Brüsszel helyett miért nem egyenesen a barátságos lelkületű Putyint célozzuk meg egy Nemzeti Konzultáció eredményével. Olyasmivel, hogy
„Akarja-e Ön, hogy Putyin abbahagyja a háborút, és kivonuljon Ukrajnából?” A válaszlehetőségek: „Igen”, illetve „Nem, előbb adja vissza nekünk Kárpátalját, de ukránok nélkül”.
Aztán csak odaadnánk neki a végszámokat, és ennyi. Bár Orbánnak konzultációra sincs szüksége, hogy akaratát érvényesítse. Most is világos parancsot adott az embereinek: jövőre legyen fele ekkora az infláció! Ki merne ennek ellentmondani? Csak az a kár, hogy mint Krajczár Gyula megjegyezte, ez tavaly nem jutott még eszébe! Akkor az idén a fejünk se fájna.
Kövesse cikkeinket a Google Hírek-en!
Hogy mi hiányzott? Hát természetesen a Nemzeti Konzultáció
Járt nekünk a nemzeti ünnepre, ha már a miniszterelnököt tömegesen nem üdvözölhettük. Úgy hallom, csak kordon mögött, válogatott közönség előtt beszélt. Bár talán egy Nemzeti Konzultáció jobb is, mint egy nemzeti ünnepi miniszterelnök, mert a konzultációs ívet elküldhetem, míg a miniszterelnököt ugyebár nem. A szankciókról szóló Nemzeti Konzultáció szoros összefüggése a nemzeti ünneppel teljesen világos. Főleg amióta a KDNP volt szíves megvilágítani. Közleményük szerint 1956-ban a szovjet tankok ellen kellett harcolni, most meg „a ránk erőltetett brüsszeli szankciók” ellen. Szegény miniszterelnök, hát nem még rá is ráerőltették?
Már majdnem kész volt benzines palackokat dobálni a szankciókra, ahogy a pesti srácok tették a tankokkal, csak nem volt benne biztos, hogy erre a benzinre is van ársapka.
Így hát végül ráerőltették, hogy megszavazza, de közben nagyon sajnálta a nemzetét, az biztos. Legközelebb jobban fel lesz fegyverkezve. Minimum úgy, ahogy 2017-ben: akkor azt mondta,
2,3 millió magyar konzultációs levelét viszi magával Brüsszelbe Soros ellen a hátizsákjában.
Azóta persze ő is kicsit idősebb lett, nem tudom, mennyit bírna, lehet, hogy kíméletből vissza se küldöm neki, nehogy még az enyémet is cipelnie kelljen. Különben is, jobb szeretném, ha valami magyar kultúrkinccsel taglózná le a nemzetpusztító brüsszeli kozmopolitákat. Ha már mindenáron „kérdezz-felelek”-et akar nekik mutogatni, itt van pl. Babits Esti kérdés c. verse. Nem arra a részre gondolok, amelyikben mindenféle bús Danaida lányokról hadovál, az teljesen felesleges, hanem a Nemzeti Konzultációba kivánkozó kérdésre:
„Miért nő a fű, hogy ha majd leszárad?”
Kicsit bonyolultabb, mint a mostani konzultációs kérdések, de azért itt is lehetne néhány jól megfogalmazott válasz közül választani:
„1. Mert Isten és a teremtés rendje így kívánja, azt pedig csak a fajtalankodó genderlobbi akarja felforgatni. 2. Ki az a Babits? Hallgatok Takaróra, a Nyugat nevű ‘jelentéktelen zsidó lapocska’ szerzőit nem olvasom. 3. Csak.”
Szerző
