Vásárhelyi Mária: egy mondatban négy szemenszedett hazugság
Megosztás
A jóízlést és a méltányosságot nem kérdezem fel, mert tudom, hogy ezek ismeretlen fogalmak a nyilatkozó számára, de miért kell olyan ügyekben is össze-vissza hazugságot állítani, amelyeknek már semmiféle tétje nincs?!”
„Egyébként Vásárhelyi Miklós, az SZDSZ egyik háttérembere, a Soros Magyarország helytartója osztotta ezeket az ösztöndíjakat, én is tőle kaptam személyesen. Szájer József ment elsőként, egy évre rá Németh Zsolt, aztán jöttem én.” Ezt Orbán Viktor nyilatkozta a Mandiner március 4-én megjelent számában.
Az igazság ezzel szemben az, hogy ;
1., Vásárhelyi Miklós nem az SZDSZ háttérembere volt, hanem egyik alapítója és 1990 és 94 között országgyűlési képviselője.
2. Vásárhelyi nem Soros helytartója volt, hanem a Soros Alapítvány kuratóriumának elnöke, Soros György személyes képviselője. Soros György azonban soha, egyetlen alkalommal sem próbálta befolyásolni a kuratóriumok döntését, mindvégig tiszteletben tartotta a testületek autonómiáját. Persze tudom, hogy ez itt és most elképzelhetetlennek tűnik, de a kuratóriumok tagjai elég nagy tekintélyű, elismert tudósok voltak ahhoz, hogy bármilyen befolyásolási kísérlet esetén azonnal távozzanak a testületből.
3. A külföldi ösztöndíjak odaítéléséről minden esetben a 12 tagú Kuratórium döntött, amelynek tagjai Buda Béla, Enyedi György (elnök), Flerkó Béla, Hermán Ákos, Marosi Ernő, Komoróczy Géza, Köves András, Nyíri Tamás, Rozsnyai Bálint, Soós Gyula, Szentpéteri István, Vida Gábor voltak.
4. Ennek megfelelően hazugság az is, hogy bárki – így Orbán Viktor – személyesen Vásárhelyi Miklóstól kapta meg az ösztöndíjat. Az igaz, hogy Orbán többször járt Vásárhelyi Miklósnál, hogy különböző támogatásokat kérjen pártja számára, ezekről azonban szabályos pályázatok beadása után, ugyancsak minden esetben az illetékes kuratórium döntött.
Azt pedig, hogy mit jelent a „Soros Magyarország” elképzelni sem tudom
A jóízlést és a méltányosságot nem kérdezem fel, mert tudom, hogy ezek ismeretlen fogalmak a nyilatkozó számára, de miért kell olyan ügyekben is össze-vissza hazudozni, amelyeknek már semmiféle tétje nincs?!”