Kerítésen innen
Egy született optimista jegyzete: Szép lehet a világ, mert vannak még jó emberek
Kedden futkosós napom volt. Reggel korán elindultam otthonról, és csak késő este értem haza. Nyomós oka volt, mert akadt dolgunk bőven. Kora este a kis jótékonyságra „szövetkezett” közösségünk egy kedves hölgy tagjával volt találkozóm. Ketten mentünk egy nagyon jószívű debreceni családhoz, akik a számukra már nem szükséges holmikat ajánlottak fel a rászorulóknak.
Két fordulós fuvar
Rengeteg mindent hoztunk el: gyerekruhák, gyerekcipók, felnőtteknek ruhák, cipők, babakocsi és még nem tudjuk mit ajándékoztak. Kétszer kellett fordulni, a raktárban kipakoltunk, akkor már este fél nyolc volt, így a válogatás, szortírozás a következő napok tennivalója. A fiatalasszony kérte, hogy a nevét ne írjam meg. Ezt tiszteletben tartom.
Nagy dolgot tett a család, hiszen amit elhoztunk tőlük sok szegénységben élő számára szerez majd örömet. Mi is megizzadtunk úgy magyarosan, de valahogyan nem éreztük a fáradtságot. Fura érzés tartja ilyenkor az ember fogságban. Rabul ejt, és nem enged, és ez jó, hogy így van.
Győz a: NINCS!
A család nyugodt lehet, minden adományuk jó helyre kerül, sok-sok gyermek, felnőtt életét teszi majd könnyebbé. Hajdú-Bihar megye -ha kivesszük Debrecent–egyike az ország legszegényebb területének. Sok tízezren élnek középkori körülmények között, magukra hagyva, kiszolgáltatottan. Ne gondolja senki, hogy csak romákról van szó. A nincstelenség ott van minden településen, vannak akik próbálják titkolni nyomorukat, de inkább előbb, mint utóbb legyőzi őket a nincs.
Az ország miniszterelnöke ma a szlovákok elleni focivereség miatt sopánkodott. Vajon mikor éljük meg, hogy észreveszi, hogy országában a nyomor jobban teljesít. Nem a nemlétező migráns hadaktól kellene a magyar embereket megvédenie, hanem a nyomortól, az emberhez méltatlan élettől. Nem a VIP páholyok népe Magyarország.
Újra a hárommillió szegény országa lettünk
A luxus stadionok helyett emberséget kellene adni azoknak, akik önerőből képtelenek kievickélni a bajból. Ma milliók érzik magukat megtűrt állampolgároknak, a Fidesz helyi kiskirályai akkor rúgnak a szegénybe, amikor úri kedvük jónak tartja. A megfelelő hátsó nyalása mentséget ad számukra minden bűnük alól. „Föl kéne szabadulni már” -írta József Attila. Mert bizony ma is igaz: ” Fortélyos félelem igazgat / minket s nem csalóka remény.”.
Van egy láthatatlan Magyarország, amelyről a mai percemberkék nem vesznek tudomást. Ezért is felemelő egy olyan alkalom, mint a tegnapi volt.
Szerző
1 Comments
Leave a Reply
Leave a Reply
Friss
- Óvodabezárási hullám Csepelen
- Már megint naivságunk áldozatai lettünk: felkészültek az illetékesek a havazásra
- Barátsághoroszkóp, itt és most
- Hull a hó és ez most (állítólag) nem érte váratlanul az illetékeseket – Mit jósol mára Pártai Lucia + orvosmeteorológia
- A Millenáris könyvfesztivál-mentes övezetté vált: 2025-ben nem engedi be az eseményt
- Juszt László heti matekja: az aktuális kormányadósság főszáma cirka 150.000.000 Euro
- 70.- forint/magyar kopf – Krausz Gábor segítséget kér
- Emberek, Orwell az 1984-et figyelmeztetésnek szánta, nem forgatókönyvnek
- Lebukott a hárommilliárdos számlagyár
- Orbán Viktor: Nem elég már oldalvizezni
Karel Stromph
2019.09.11 19:25 at 19:25
Egy pesszimista meggyözödött, hogy minden nö ROSSZ. Egy optimista pedig forron reméli, hogy a pesszimistának igaza van.