Banánköztársaság

Sose adom fel!- Én ezt tanultam Száva kapitánytól és Göncz Árpádtól! – Akkor is forró nyár volt

Száva

Azon a nyáron amikor “megismerkedtem” Száva kapitánnyal 1982-t írtak. A pécsi Leőwey Klára gimnáziumba jártunk, a másodikat végeztük el éppen. Forró nyár volt, amikor felszálltunk a vonatra és elmentünk Szegedre építőtáborba. A lányok máshova utaztak gyümölcsöt szedni, mi fiúk pedig árkot ásni utaztunk, hogy a dorozsmai határba, hogy az Alföld homokjába csatornákat építsünk az öntözővíznek. Nemzetközi tábor volt. Az akkori Jugoszláviából jöttek fiatalok, akik nálunk idősebbek voltak és jutalomból kapták ezt a lehetőséget.

A jugoszláv lányokkal nem nagyon lehetett barátkozni, mert azt nagyon nem szerették

Az előmunkásuk egy hatalmas darab, válogatott súlyemelő volt. Reggel lehúzott egy üveg Sztolicsnaja vodkát, aztán megfogta a csákányt és délig nyomta a tűző napon. A jugoszláv lányokkal nem nagyon lehetett barátkozni, mert azt nagyon nem szerették. De különben barátságos, tisztességes társaság volt. Persze sport versenyeket is rendeztünk. Fociban is több csapat indult. Abban ők voltak a legjobbak. Kézilabdában mi. Pedig a jugó kézi akkor is világhírű volt. De hiába voltak ők idősebbek s többnyire testsúlyban nagyobbak. Ez akkor nem volt elég. Hát persze. Mi a gimivel az építőtábor előtt pár héttel nyertük meg az Országos Középiskolai Diák Kézilabda Bajnokság országos döntőjét egész évben veretlenül. Meg hát a magyar kézilabda se kutya!

Persze voltak ismerkedési estek. Ezek során tanítottak nekünk énekeket. Pl. A Jugoszláviáról szóló dalt. Amit most Korda György tolmácsolásában teszek ide 

Megtanították a Száva kapitányról szóló éneket is, ami örök kedvencem. Magyarul is, szerbül is daloltuk később is jó néhány fröccs mellett sokat osztálytársammal és kézilabda kapus barátommal Didával (Dr. Szakály Miklós pécsi ügyvéd).

Ez a dal Szava Kovacsevics partizán parancsnokról szól

Szegény paraszti családban született, fiatal korában favágóként és kovácsként kereste a kenyerét. Aztán kitört a II. Világháború és kommunista partizánnak állt az olasz és német megszállók ellen harcolni. Bátorsága miatt hamar parancsnok lett. Egyszerű származása miatt szerették a partizánok. Sose adott a rendfokozatra, csak a hősiességre, a harci teljesítményre.

Hihetetlenül bátor, mondhatni, vakmerő volt. Csak a cél érdekelte. Legyőzni a fasisztákat, felszabadítani az országát! Pl. 1943 február 20-án egy társával, Dragisa Ivanoviccsal a Neretva folyónál ketten felmásztak egy olasz, fasiszta harckocsi csoportot szállító hajóra. Ketten megölték a nagy túlerőben levő összes ellenséget és két harckocsit zsákmányoltak!!! Minden partizán hősként tisztelte ezután. 1943 június 13-án a németek ellen harcolva érte el a halál. A róla szóló dalt is megtanították nekünk a jugoszláv fiatalok. 

(Dalok a Youtube-ről)

Forró nyár van megint

Ezért jutott eszembe, hogy milyen más világ volt akkor. És ez nem csak nosztalgia! Megváltozott az ország, mások lettek az emberek. Akkoriban a férfiak még férfiak volt, a lányok pedig igazi nők, szépek, kedvesek. Egészen más értékeket követtünk. Akkoriban példakép lehetett egy Száva kapitány. Aztán a rendszerváltás előtt, majd utána és örökké egy Göncz Árpád. Aki szintén hős. Már államfő volt, amikor találkozott az angol királynővel. Aki megkérdezte tőle, hol tanult meg ilyen jól angolul. Elmosolyodott és csendesen azt válaszolta- “A börtönben…” Most pedig negyven kilós, nyikhaj rogánok irányítják az országot és ők az előrejutás mintái. Hányok tőlük! De sose adom fel! Én ezt tanultam Száva kapitánytól és Göncz Árpádtól!

(Képünk illusztráció)

(Ez történt ma!)

About Author

Comments (1)

  1. Mennyire jó írás!!!

Szólj hozzá!