Ez vezetett ahhoz, hogy Orbán (és a tulajdonának tekintett Magyarország) elveszítette minden tekintélyét, hitelét és befolyását, teljes mértékben elszigetelődött Európában és magára maradt. Ez olyan kudac, bukás, tragédia és csőd, ami után egy ország vezetője egyetlen napig sem maradhatna hatalomban, ha csak vezetője, nem pedig tulajdonosa és elnyomó zsarnoka lenne az országnak. Ilyen nemzetközi helyzetbe, légüres térbe még soha senki nem került Európában, Magyarország ilyen fagyos nemzetközi légkörben, barátok és szövetségesek nélkül, még soha nem létezett.
Ma már csak egyetlen hely van a világon, ahol Orbán hazugságait elhiszik, ahol még eljátszhatja, hogy ő valaki és számít: Magyarország. De amekkora balek, képes lesz elrontani ezt is. Például azzal is, ha sérti az önérzetét, hogy átnéznek rajta. Főleg, ha nem kap pénzt, s emiatt formálisan kilép az EU-ból és a NATO-ból. Akkor elszabadul a pokol, mert a magyarok nem akarnak kipcsakok lenni, és Szijjártót, Bayert meg Bencsiket leszámítva nem várják tárt karokkal az oroszokat és a kínaiakat. Nem akarnak újra vasfüggöny mögé kerülni.
Az más kérdés, hogy jó eséllyel fognak, mert elmulasztanak minden alkalmat és lehetőséget, hogy véget vessenek Orbán ámokfutásának. Ki mint vet, úgy arat. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Ahogy a felcsúti dakota bölcsesség mondja disznóvágáskor. Milyen szép költői kép a disznóvágás- fejeződik be az Amerikai Népszava cikke.
Kapcsolódó
Tudja, hová nem repül sem Orbán, sem Szijjártó? A NATO-demokráciacsúcsra, mert nem kaptak meghívót