Banánköztársaság
Ezredes úr! Kurátor urak! Menjenek Önök a fenébe!
Ha szabad javasolnom a magam szerény civilizált civil módján: Ezredes úr! Menjen a fenébe!
Az Ön jogállása eléggé kétséges,
mert megbízását a legalábbis kétséges jogállású kuratórium vezetője írta alá. Ha igaz, az SZFE és a kuratórium státusáról majd a bíróság dönt, s ezt a döntést még az Ön ócska piszkálódó intézkedéseivel is a legjobb lenne megvárni!
Addig a dolog úgy fest, hogy Ön nem él jogaival és lehetőségeivel, hanem visszaél azokkal.
A kormány rárontott a színművészeti egyetemre a gyanús szándékoktól áthatott átalakítási tervvel, és senki érdekeltet nem kérdezve, az engedelmes törvényhozással megtámogatva elhatározta, hogy márpedig ebből az intézményből az igaz magyar keresztény nemzeti kultúra templomát formálja meg, ahogyan azt Orbán Viktor és Vidnyánszky Attila elgondolta.
Hogy a gyakorlatban miként, azt talán ő maga sem tudja
Nekitámadtak tehát az egyetemnek. Törvényt hoztak, alapítványt gründoltak, kuratóriumot fabrikáltak, hipp-hopp minden készen állt, hogy friss nemzeti szél fújja át az ódon, 150 éves egyetem termeit. És akkor a diákság határozottan azt mondta:
nekik nem kell az, amiről senki nem tud semmi konkrét lényegeset! Róluk ne döntsenek nélkülük! Tárgyaljanak velük is! Mondják meg, hogy mit akarnak, hogyan akarják, milyen legyen a forma, a tartalom a módszer?!
A magas kormány erre nem volt hajlandó
Minden tárgyalási kísérletet elszabotáltak, minden felelősséget átruháztak másokra, páholyból nézik a színészpalánták és tanáraik közös harcát. (Lelki szemeimmel azt is látom, amint vigyorogva csevegnek egymás között: no ez jó kis buli!)
Végezetül oda küldték az ezredest,
aki művészoktatási ügyekben aligha járatos, de azt remélik, fegyelemhez, parancsokhoz szokott katonaként majd rendet tesz – akár katonai eszközökkel is ott abban a civil tanköztársaságban, amelyet oktatói és diákjai a világ csodájára kitaláltak és működtetnek! Ám az ezredes úr és kenyéradó gazdái szerint ez káosz, amelyet meg kell szüntetni. Az ezredes úr mindent bevet ennek érdekében. Lezáratja a tantermeket, kikapcsoltatja az internetet. És hogy még mi mindent, arról lehet találgatni.
Ezredes úr! Kurátor urak! Önök menjenek a fenébe!
A kormány pedig adja vissza a legitim egyetemi szenátus jogait! És tisztességes tárgyalásokon rendezzék az egyetem ügyeit az intézmény érdekeit szem előtt tartva! Ez lenne a megoldás, ha Önök, miniszter urak komoly, szabad szellemű, eredményes művészképzést akarnának! A jelek szerint most nem ezt akarják. De végül is mi az ördögöt akarnak?
