Fordítva ülnek az Elios-bilin

Mostanában sokat emlegetik Orbán Viktor vejét, illetve az OLAF jelentését. Annak kapcsán, hogy az EU csalásokkal foglalkozó hivatala mérsékelt dicsérettel, és a visszaélés gyanújával zárta le a Elios Innovatív Zrt.-t is érintő vizsgálatot. A Legfőbb ügyészség pedig magyarázkodni kezdett. Láthatólag mindent bevetve.

Leginkább azt, hogy politikai támadásnak minősítette, és csípőből visszautasította a malmozásukra vonatkozó feltételezést. Ez teljesen konform azzal, hogy Orbán szerint is mindenki ellenség, és minden bozótban az ő személyes problémái üldögélnek. Olykor talán össze is súgnak, és ürgebőrbe öltöznek. Aztán el is mennek üzletet kötni. Amiről ő természetesen nem tud, de ha tudna se tehetne semmit. Ahogy a jelek szerint az ügyészség sem tehet semmiről. Mert ők eddig is „alkotmányosan, az objektív igazság kiderítése céljával végezték” a munkájukat.

Amellyel kapcsolatban olcsó poén lenne lecsapni a labdát azzal, hogy az alkotmány helyett egy ideje mintha egy testreszabottan változó alaptörvény lenne hatályban. Az OLAF pedig csak az adminisztratív szabálytalanságokkal foglalkozik, és bűnügyi bizonyítást nem végez. Amely védekezés azért hajlik a vicces kategória irányában, mert a legtöbb sikkasztás, illetve számlacsalás is alapvetően adminisztratív szabálytalanságként jelentkezik. Először. Egy kis fedezetlen számla itt, egy kis kerekítési szabálytalanság ott, vagy valami ilyesmi. Aztán valahogy mégis büntetőüggyé alakulnak ezek a történések. Mármint akkor, ha nincs komoly politikai, esetleg gazdasági nyomás az elsikálás irányába.

A Legfőbb Ügyészség érvrendszere is itt látszik megbicsaklani. A feltárt, és már a nemzetközi sajtóból is visszaköszönő, „szabálytalanságok” kapcsán a legegyszerűbb védekezésnek az tűnt volna, ha az elmúlt egy hónap vizsgálatai kapcsán maguk hívnak össze egy sajtótájékoztatót. Amelyen beszámolnak arról, hogy az elmúlt egy hónapban milyen vizsgálatokat folytattak le, illetve kezdeményeztek az OLAF jelentése alapján. Mert az angol Express már egy hónapja is Orbán vejéről és az OLAF-jelentésről cikkezett.

Az ügyészségnek teljesen felesleges a hülyét adni, és úgy csinálni, mintha tegnap hallottak volna erről először. Illetve, lehet, hogy tegnap hallottak erről először, de akkor az egy igen komoly szegénységi bizonyítvány. Miközben az említett sajtótájékoztatóval elébe mehettek volna a lassan előtüremkedő botránynak, és legalább a jóhiszeműségüket igazolta volna. Amellett, talán, Lázárt is megóvta volna attól, hogy ráégjen az Elios-ügy.

De a mostani kirohanás helyett talán még az is jobb lett volna, ha az elmúlt egy hónap munkájáról számolnak be. Mert így igencsak nyitva marad a kérdés, hogy az eddigi hallgatásnak, illetve a mostani mellébeszélésnek mi lehet a valódi oka? Mert egy sikkasztó könyvelő esetében – mint említettem – a szabálytalanságok feltárását törvényszerűen nyomozás, illetve rendőri eljárás illik, hogy kísérje.

Honnan is jön a politikai nyomásgyakorlás?

A jelen esetben az OLAF feltárta a szabálytalanságokat. Ha ezt követően a jelentés nem a nyomozóknál, hanem egy asztalfiókban landolt, akkor valójában nem a mostani kérdések vetik fel a politikai nyomásgyakorlás, a politikai visszaélés gyanúját, hanem az aktákat fiókba süllyesztő aktus.

De, remélhetőleg, a következő tájékoztató a Legfőbb Ügyészség kezdeményezte nyomozásokról, az Elios és a tulajdonosi kör teljes átvilágításáról fog szólni. Igazolva, hogy ott aztán semmilyen, még kormányhoz közeli, nyomásgyakorlás sem lehetséges.

Andrew_s