Gábor György: nem tudom, föltűnt-e az ellenzéki pártok mindenre elszánt héroszainak….

Tudom, sok most a fennállás, a jövés-menés, ki és be, az (ön)elszámoltatási kedv, az innovatív ötletelések az ellenzéki kampányból visszamaradt pénzek termékeny újrahasznosításáról, csak úgy zubognak a nagy kitárulkozó konfessziók arról, hogy jobb is, hogy nem minket választottak a nekünk oly kedves választók, azok a nekünk oly kedves választók pedig, akik mégis voltak oly kedvesek és ránk szavaztak, továbbra is nekünk oly kedves választók maradnak, de valójában megkergült idióták, semmi egyebek, s miközben jobbnál jobb és színvonalasabbnál színvonalasabb disputák élénkítik a közéletet…

…egyedül azt nem tudom, föltűnt-e az ellenzéki pártok mindenre elszánt héroszainak,

hogy mindeközben

• miket beszél a jelen és a jövő kiemelten legfontosabb stratégiai ágazatáról, tudniillik az oktatásról a leendő oktatási miniszter, miként alázza agyon, s veszi triplán nulla semmibe a köbgyökön az ország pedagógusait az a múlt minden nagy titkát a farzsebében hordozó, vagyis meneszthetetlen miniszteriális tényező, akinek amúgy annyi köze van a közoktatáshoz, mint csuklóbilincsnek, vezetőszárnak és gumibotnak egy nyáresti, hullócsillagos-göncölszekeres forró szerelmi vallomáshoz, egy csónakban ringatózva a Balatonon, s feltűnt-e, hogy ugyanez az alak miket röffent az egészségügyről, jóllehet az egészségügyhöz is épp annyi köze van, mint vízágyúnak és paprika spray-nek az urológiához, a szülészethez vagy a csípőműtéthez;
• meg azt sem tudom, föltűnt-e, hogy miket beszél a leendő kulturális miniszter, aki büszkén elszavalja, hogy nem akarja senkire sem ráerőltetni a saját esztétikai értékrendjét, ám közben az egyetemek lenyúlásától utólagosan is elalél, az SZFE „átalakítását” szakmailag remeknek és irányadónak tartja, s a CEU elűzését a létező legjobb világ létező legjobb intézkedésének;
• aztán nem tudom, föltűnt-e, ki lesz az a nemzeti főtolvaj, aki mostantól majd a titkosszolgálatokért felel, minden bizonnyal a maffiatársak segédletével, s kedvére és főnökének utasítására mostantól eltűntethet papírokat, lenyelhet vagy épp kreálhat ügyeket, s persze Völnerek lehetnek és továbbra is kellenek, mint a falat kenyér, hiszen Völnerek nélkül az Orbán-rezsim még csak félkarú óriás sem lenne, mert a Völnereken nyugszik a rendszer, tokkal-vonóval, ellopott, lenyúlt milliárdokkal, szajrékkal, korrupcióval, megvásárolhatósággal, pofátlan balatoni kastélyokkal, tengeren úszó dubai nyaralókkal vagy épp svájci széfekben megbúvó jóléttel, de nem ám kikotyogni egyiket sem, meg hát a letelepedési kötvényeknek is van nemzetbiztonsági kockázata, legyen is, semmi baj, csak a magánzsebekbe befolyó pénzek ne apadjanak egy cseppet sem; s nem tudom, feltűnt-e, de épp annak az „igazságügyi” (jól hangzik, nemde?) miniszter asszonynak a kezdeményezésére módosítják az Alaptörvénynek nevezett gránitszilárdságú papírmasét, aki hivatali feletteseként olyan szeplőtelen, hamvas, makulátlan, szűzies, ártatlan és érintetlen maradt a fent említett Völner úr aggasztó közelsége ellenére, hogy a miniszter asszony ragyogó tisztaságához képest a Vesta-szüzek az amszterdami vörös lámpás negyed nevezetes kirakataiba ültethető kéjhölgyek, nos hát e „hókarú” (λευκώλενος) miniszter asszony (ha miniszter asszony véletlenül nem tudná, ki ez a „hókarú”, a kultúráért felelős miniszter, amúgy híres és megbecsült Odüsszeia-szakértő majd elmondja neki) éppen azon fáradozik, hogy a vészhelyzet kihirdetését lehetővé tegye immár bármelyik miniszter rossz emésztésének, savtúltengésének, székrekedésének, ciklustól függő vagy ciklustól független hangulatfluktuációjának függvényében, a mérsékelt, a kontinentális, az óceáni és a mediterrán éghajlati övezet minden változására tekintettel addig, amíg a gravitáció fennáll, hogy a hamvas tisztaságú miniszter asszony boldogságtól elfúló hangon végül elsuttoghassa a neki oly kedves fülekbe: és ismét egy lépéssel közelebb a vágyva várt Ermächtigungsgesetz-hez!

Persze tudom én, hogy a fentieket nem könnyű összefüggően és érthető nyelven elmagyarázni

azoknak a kedves választóknak, akik „nem biztos, hogy rosszul döntöttek, amikor ennek az ellenzéknek most nem adtak felhatalmazást a kormányzásra” – hogy a végén citálhassam a jó ideje magába feledkezett politikai bölcsességet a szakadék szélén, mielőtt kettőt hátralépne…

Forrás

Kapcsolódó