Gábor György: olyan országban élünk, ahol egy Rátóti Zoltán kidobhat a munkahelyéről egy Karsai Györgyöt

Ideje volna végre felfogni valami nagyon elemit, amire mintha még mindig nem volna képes ez az ország. Ha egy szakmájában kiválóan teljesítő, magasan kvalifikált, valóban pótolhatatlan szakembert utcára tesznek ócska kis akarnokok, az ne csak a családnak, a barátoknak, a szakmabélieknek fájjon, hanem fájjon végre az egész országnak – kezdte bejegyzését közösségi oldalán Gábor György filozófus.

Egy ilyen esetben ugyanis valójában az ország jelene és jövője ellen, az országot fenn- és egybetartó tudás ellen, a tudomány és a kultúra ellen követnek el merényletet

azok a galád honárulók, akik sunyi és aljas politikai komisszárokként, eleve érdemtelenül kerülve pártos pozíciójukba, csak azért, hogy kenyéradójuk minden kívánságát szolgaian kielégítsék, engedelmesen végrehajtják az ítéletet, hogy az irigy, frusztrált és féltékeny csorda megkönnyebbülve távolíthassa el a munkahelyéről a náluknál sokkalta képzettebb, felkészültebb és tehetségesebb kollégákat. Nekem Karsai György a barátom. Nem hinném, hogy szükség lenne bemutatni Gyuri szakmai felkészültségét, avagy káprázatos nyelvi tudását.

Amikor a galád politikai horda szétverte a Színház- és Filmművészeti Egyetemet,

a magyar kultúra egyik tradicionálisan meghatározó műhelyét, elűzve sokszorosan bizonyított művészeket, oktatókat, s odatelepítve a szakma politikailag lojális negyedosztályát, akkor én az ottani Doktori Tanács tagja voltam, s azonmód távoztam azokkal a kollégákkal együtt, akikre – persze én egy másik szakma képviseletében – felnéztem, akiket tiszteltem és becsültem, s akiknek annyi hatalmas élményt köszönhettem. Karsai Gyuri azonban maradt, s ezt sokan nem értették, bevallom, kezdetben magam sem. Aztán megértettem.

Gyurinak mindennél fontosabb volt az a hosszú évek munkájával kidolgozott doktori program, amit a néhai SZFE falai között, belföldön és külföldön szerzett több évtizedes tudományos és egyetemi oktatói tapasztalataira, bámulatos felkészültségére, a hazai és nemzetközi ismertségére és kapcsolatrendszerére, s a társtudományokban való jártasságára és elfogadottságára támaszkodva dolgozott ki, s teremtette meg azt a doktori képzést, amely hosszú-hosszú éveken át oly nagy népszerűségnek örvendett, s ami sok-sok embert indított el szakmai pályáján.

Ma olyan országban élünk, ahol egy Rátóti Zoltán kidobhat a munkahelyéről egy Karsai Györgyöt

Gyuri néhány hónap múlva tölti be a hetvenedik életévét, akkor úgyis nyugdíjba kell mennie, de ennek a Rátóti nevű rendszerkegyelt Mefisztónak fontos volt már most elbocsátani és kísérletet tenni Gyuri megalázására.

Csakhogy Rátóti önmagát alázta meg, egészen a sárga anyaföldig és még tovább: a nem tényező Rátóti így próbált tényezővé válni, de ez sosem szokott sikerülni.

Ha Rátótinak meg a többi cimborájának, tüzér ezredes kancellároknak és másoknak volna egy parányi, tényleg csak egy parányi történelmi ismerete, pontosan tudnák, hogy az általuk megalázni kívánt művészekkel és tudósokkal ellentétben rájuk majdan a kutya sem fog emlékezni.

Ez fájhat nekik, meg is értem őket,

s ezen az sem segít majd, hogy most bebútorozták magukat a legfenségesebb ánuszba.

Tegnap a meteorológusok, ma Karsai Gyuri, de ne legyenek kétségeink: a politika szellemi maffiája rengeteget fog még pusztítani, kivégezni, lemészárolni az elkövetkezőkben. De vegyük végre észre, hogy mindezzel ezt az országot dúlják szét és hosszú-hosszú évtizedekig teszik taccsra, ahogy tették ezt a megelőző diktatúrák mindegyikében az egykori elődeik, az akkori politikai biztosok.

És csak zárójelben:

azt mondja ez a világból úgyszólván semmit sem értő Rátóti, sík hülyén belebámulva az általuk teremtette pszeudovilágba, hogy az elbocsátást illetően nem tartozik magyarázattal. Meglehet, Orbánnak nem, elvégre ő a spirituális felbujtó.

De nekem, s a többi adófizető honfitársamnak, továbbá kicsiknek és nagyoknak, időseknek és fiataloknak annál inkább, ha már a mi pénzünket méltóztatnak gátlástalanul eldorbézolni. Tényleg elég volt ezekből!

Háttér….

Azonnali hatállyal menesztette a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) rektora, Rátóti Zoltán az intézmény doktori iskolájának vezetőjét, Karsai Györgyöt

– írta meg a hvg.hu. Karsai a lapnak azt mondta, hogy Rátóti egy előre megbeszélt találkozójukon egyoldalú, indoklás nélküli felmondást adott át neki, amit nem írt alá. Arra kérte a rektort, hogy indokolja a döntését, amire állítása szerint azt válaszolta:

„nem tartozom magyarázattal.”

Az elbocsátásról szóló hír később az intézmény honlapján is megjelent. Ebben emlékeztettek arra, hogy Karsai magyar klasszika-filológus, színháztörténész, irodalomtörténész, egyetemi tanárként hosszú éveken át végezte munkáját az egyetemen, 1996-tól antik színháztörténet tanárként, 2003-tól pedig egyetemi tanárként oktatott, majd később a Doktori Iskola vezetője lett.

„Egyetemünk vezetése további szakmai sikereket és jó egészséget kíván Karsai György professzor úrnak”

– tették hozzá.

Frissítés!

Az SZFE Doktori Iskola hallgatóinak és doktorjelöltjeinek nyílt levele Rátóti Zoltánhoz, az SZFE rektorához:

Tisztelt Rektor úr, nem tudjuk, milyen érdekeket szolgál mai intézkedése, mellyel Karsai György tanár urat, a Doktori Iskola vezetőjét állásából indoklás nélkül és azonnali hatállyal fölmentette, az azonban biztos, hogy nem a Doktori Iskoláét és nem a hallgatókét. Azt külön ízléstelennek tartjuk, hogy az egyetem honlapján jókedélyű posztban búcsúzik Karsai tanár úrtól néhány órával ezután. Súlyosan méltatlannak és felelőtlennek tartjuk mind az eljárást, mind a döntést, mellyel a Doktori Iskola további sorsát veszélyezteti. Karsai György a Doktori Iskolát a hallgatók és a tudomány iránti legmagasabb fokú elkötelezettséggel vezeti, ezért nyilvánvaló a számunkra, hogy csak személyes ellenérzés állhat az indoklás nélküli elbocsátás hátterében, ez pedig elfogadhatatlan. Tehát az egyetlen lehetséges megoldásnak a mai döntés visszavonását látjuk. Ezt kérik Öntől a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájának doktoranduszai, doktorvárományosai és doktorjelöltjei

Friss!

• Bruck András: a gonoszság ellenanyaga
  Megosztás „Az embereket nem tudod megváltoztatni, de megváltoztathatod a rendszert úgy, hogy az embereket ne kényszeríthessék gonosz dolgokra.” Ezt egy szlovén filozófus, Slavoj Žižek, „a világ legveszélyesebb filozófusa” megtisztelő cím tulajdonosa gondolja így. Valóban, az ember sokféle gonoszságra kényszeríthető, de a kényszer egyúttal a felmentést is magában hordozza. Mi van azonban azokkal, akik semmilyen kényszerre… További információ: Bruck András: a gonoszság ellenanyaga
• Tuzson Bence a diplomáciai etikett új fejezetét nyitotta meg: rendre utasít, figyelmeztet és ha szükséges, megint
  Megosztás Tuzson Bence, akit jelenleg igazságügyi miniszteri tisztségben tartunk el, levélben értesített több nagykövetséget, hogy a kormány szerint a Pride be van tiltva, illetve hogy erre figyelmeztessék kollégáikat is. A miniszter levelében azt írja, a helyzet egyértelmű, aki ellátogat a betiltott rendezvényre, szabálysértést követ el. A külföldi képviseletek diplomatái diplomáciai védettséget élveznek, ez azonban a… További információ: Tuzson Bence a diplomáciai etikett új fejezetét nyitotta meg: rendre utasít, figyelmeztet és ha szükséges, megint
• Az év 25. hetében – mint tudjuk csak az ökör következetes – megváltozott a miniszterelnök véleménye – Heti Juszt…
  Megosztás Ahogy a múltban, úgy manapság sem kifizetődő dolog felkerülni Juszt László célszemélyeinek listájára. Ha valaki, vagy valami beküzdi magát a névsorba, biztos lehet afelől, hogy az egykori televíziós mindig rajta tartja a szemét és azonnal reagál. Alább az év 25. hete fontosnak ítélt kérdéseit olvashatják tollából. Az év 25. hetében – mint tudjuk csak az ökör következetes – megváltozott… További információ: Az év 25. hetében – mint tudjuk csak az ökör következetes – megváltozott a miniszterelnök véleménye – Heti Juszt…
• Demonstrációk régen és most – Ha az önkényuralom sarokba szorul, sarokba szorítja magát, bármire képes lehet.
  Megosztás Viszonylag tapasztalt tüntetőnek mondhatom magam. Az önkényuralom  hetvenes-nyolcvanas éveoben – milyen furcsa ezt mondani: mintha történelem előtti időkre emlékezne az ember… – részt vettem néhány március 15-ei tüntetésen: ma is emlékszem, milyen megrendülten figyeltem a gyerekeket, jórészt olyan korúakat, amilyeneket akkoriban “tanítottam”. Meg egyetemistákat, akik közül nem keveset kapott ki a renőrség… Akkoriban a… További információ: Demonstrációk régen és most – Ha az önkényuralom sarokba szorul, sarokba szorítja magát, bármire képes lehet.
• Bicskanyitogató a postája, miniszterelnök úr!
  Megosztás Mi tagadás, első pillanatra kijöttem a sodromból. Bicskanyitogató a postája miniszterelnök úr! Vártam is egy napot a válasszal, hogy lehiggadjak, jóllehet ennek aligha van jelentősége levelezésünkben. Ön néha ír nekem, valamint a többi nyugdíjasnak, én egyszer-másszor válaszolok a magam módján – persze minek is, hiszen írásom feltehetően úgysem jut el Önhöz. Ezúttal egyike vagyok… További információ: Bicskanyitogató a postája, miniszterelnök úr!