Banánköztársaság
Gábor György: Pilátus Orbánhoz képest egy túlképzett humanista volt, aki legalább rosszul aludt éjszakánként
„Orbán Viktor bejelentette, hogy büntetésekre számíthatnak a Pride résztvevői: „A gyermekvédelmi népszavazáson a magyarok egyértelmű döntést hoztak. A törvényekről ennek megfelelően döntöttünk. Mindenkit tájékoztattunk, a jogszabályokat mindenki ismeri. A többi a hatóságok feladata, a politikának itt már nincs dolga” – mondta, majd a mestertervet követően ment, hogy megmossa kezeit…” – kezdte bejegyzését közösségi oldalán Gábor György vallásfilozófus.
„Pilátus ehhez képest egy túlképzett humanista volt, aki legalább rosszul aludt éjszakánként
Elvégre Jézus kivégzése is jogszerű volt, minthogy tevékenysége államellenesnek minősült: a „zsidók királya” titulust viselte, ami a Római Birodalomban potenciális politikai lázadást jelentett. Továbbá zavart keltett a közrend elleni cselekedetével és a status quo megingatásával, amikor a templomot megtisztította, vagy amikor a tanításaival a hatalommal szemben lépett fel. Jogilag ez is rendben volt. És persze jogszerű volt a keresztények üldözése is, hiszen nem tisztelték a császárt isteni személyként, ami impietasnak, istentelenségnek számított, s nem vettek részt a közösségi áldozatokban, vagyis bomlasztották a társadalmi rendet. Ráadásul titkos összejöveteleiken gyanús dolgokat műveltek, s elutasították a római többistenhitet, minthogy csak egy Istent ismertek el, azaz ateisták voltak. A hatalom szemszögéből tehát „jogszerűen” üldözhetők voltak. Megszegték az uralkodó normarendszert, nem integrálódtak a közrendbe. Jog szerint üldözték őket, még ha az erkölcsi igazság őket igazolta.
Orbán most ugyanezt a jogi abszurditást és morális képmutatást játssza újra, amikor a Pride résztvevőit fenyegeti
Megteheti, hogy a jog nyelvén bünteti azokat, akik másként éreznek, szeretnek, gondolkodnak. Ahogy a rómaiak is megtehették. De amikor mindezt „kereszténységként” állítja be, akkor nem csupán megcsúfolja, hanem elárulja a kereszténység legmélyebb igazságát. Mert kereszténynek lenni – a kereszténység saját önértelmezése szerint – nem az erkölcsi többség nevében való uralkodást jelenti (ahogy azt a hatalom önelégülten állítja, miközben a valódi erkölcsi normákat következetesen megsérti és lábbal tiporja), hanem az üldözöttek, megalázottak, kiszorítottak melletti tanúságtételt. Pont azt, amit Jézussal és az első keresztény mártírokkal szemben megtagadtak, kétségtelenül jogszerűen, de megkérdőjelezhetetlen módon igazságtalanul.
Pedig éppen a Pride előtti napon, a pénteki rádióinterjújában Orbán még így szólt:
„Nem azért vagyunk a világon, hogy nehezebbé tegyük egymás életét, hanem azért, hogy könnyebbé tegyük. Ez a kereszténység lényege, a szeretet mindennapi lefordítása. A keresztény törvény ezt jelenti. Ez a szeresd felebarátod elv prózai megfogalmazása.”
Vagyis Orbán keresztényi üzenete az, hogy az egyik ember nem megnehezíti, hanem megkönnyíti a másik ember életét
De kik tartoznak bele az orbáni antropológia ember-fogalmába, akiknek nem megnehezítették, hanem megkönnyítették az életét?
- A pedagógus, aki évekig egy fillér méltóságot sem kapott?
- Az egészségügyi dolgozó?
- A független kutató?
- A kórházi fertőzésben elhunyt?
- A műtétre éveken át váró?
- A magánnyugdíjpénztári vagyonától megfosztott?
- A gyermekvédelem nevében kiszolgáltatottá tett gyerek? A MÁV-járaton zötykölődő?
- Az, akinek a háza mellé az állam akkumulátorgyárat telepít?
- Az újságíró, aki választ nem kap, csak belépési tilalmat?
- A rendező?
- A sztrájkoló diák?
- A bíró, aki még emlékszik a jog méltóságára?
- A kritikus hang?
- A hajléktalan?
- A rokkantnyugdíjas?
- A filmes (kivéve, ha állami propagandát forgat)?
- Az egyetemi oktató, akitől elvették az autonómiát?
Ők nem emberek. Ők illetéktelenek. Zavaró tényezők. Ideológiai zárványok. Nekik nem stadion épül, csak adminisztratív jogszabály.
De legyünk igazságosak:
van, akiknek Orbán tényleg megkönnyítette az életét.
- A saját családjának, vejének, barátainak, üzlettársainak.
- Azoknak, akik az EU-s pénzekből stadiont építenek, szállodákat vesznek, kastélyt újítanak.
- Azoknak, akikre nem vonatkozik sem törvény, sem erkölcs, csak az, amit a vezér reggel, kávé mellett kigondol.
- Ráhelnek és Tiborcznak,
- Mészárosnak és
- Rogánnak,
- Lázárnak és a
- Matolcsy-klánnak.
- Azoknak, akik már nem is köszönnek vissza a tükörképüknek, csak az offshore számlájuknak.
Ez Orbán kereszténysége
Ez a „szeresd felebarátodat” gyakorlata: a család, a hű vazallus, a pártkatona – az ember. A többiek: statiszták a hatalom színjátékában. Ez nem kereszténység, ez a kádárizmus klientúralistája, liturgikus köntösben. Ez nem a felebaráti szeretet, hanem az állami szívverés, amely csak a kiválasztottak felé ver.
Boldogok a csókosok, mert övék az állami megbízás. Boldogok a kiváltságosok, mert rájuk nem esik a törvény. Boldogtalanok a kérdezők, mert a válasz helyett idézést kapnak. A keresztény tanítás nem azt mondja, hogy „könnyítsd meg a saját embereid életét, és tipord meg a többieket.” A szeretet „prózai formája” nem ez – ez a hipokrita igéje, aki a Szentírást kampánybeszédre, a hitet hatalmi cementté silányítja. Ha ez lenne a kereszténység, akkor Jézus a vámszedők között ülne, stadionok VIP-páholyaiban, közbeszerzési szerződésekkel a hóna alatt.
Jézus nem a páholyban ül. Orbán pedig nem a tanítványa – legfeljebb a vámszedője.”
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>
Szerző
