Van-e jogunk életmódunk védelméhez? Kultúránk, családi, nemzeti örökségünk megóvásához? Persze, hogy van.
De mi a mi életmódunk? Mi az örökségünk? Mi a mi kultúránk?
Nekem az, hogy szabadon alakítjuk életünket. Nők fogják a fakanalat a konyhában, mi meg fiúk meccset nézünk, és ultizunk a haverokkal? Egy frászt!
Hogy hitem, meggyőződésem, szerelmi életem csak az enyém? Igen! Az állam menjen innen a csudába!
Petri a nemzeti örökség része. Meg Babits, Szabó Magda, Illyés Gyula, Csóri Sándor, Konrád, Závada, Eszterházy és még számtalanok. Ki a bánat kérdőjelezné meg?
Olyan nyilvánvaló dolgok ezek
A vita abban van, hogy a mai gusztustalanok el akarják dönteni, hogy mi a nemzet és ki a nemzeti. Ízlés- és értékdiktatúrát akarnak. Nem a nemzet ezerszínű hagyományát, kultúráját akarják őrizni, hanem önmaguk képére akarnak formálni bennünket.
Lehetne értelmes beszélgetés arról,
hogy meddig megtermékenyítő bármely más kultúra hatása és mikor veszélyeztetheti saját megszokott életünk alapjait. Lehetne és kellene. De ezekkel nem lehet beszélgetni.
A jászok hozzátettek valamit a magyar élethez, kultúrához? A svábok? A zsidók? A bunyevácok? Az olasz reneszánsz? A protestánsok? A weimari születésű Bauhaus?
Szerintem gazdagabbak lettünk velük
Nem akarunk kalifátust. És nem akarunk börtönt. A ma hatalmon lévők ízlés-, életmód- és kulturális börtönét se. Szabad, büszke magyarok vagyunk. És nem félünk.
Ja! Én nem tiltanék be egyetlen brazil szambaiskolát se Budapesten:))
"A kormánynak nem dolga bugyikban, hálószobákban, a családok magánéletében turkálni..."