Kiemelt hírek
Ha én EU lennék, én se adnék egy vasat sem annak, aki élvezettel köp szemközt
Néha a reménytelent is megkísérti az ember. Ez jutott eszembe, amikor egyik reggel arra ébredtem, hogy elementáris egyszerűséggel el akarom mondani, hogy mi fán terem az EU költségvetése.
Nos, hajrá!
Az EU-nak legfőképp tagországai vannak, amelyeket azok kormányai képviselnek. Bár lehet romantikázni mindenféle autonómiáról és egyebekről, az EU azonban egy klasszikus ‘kormányok-függő’ szervezet, és kész!
Történelmileg úgy alakult,
hogy az EU pénzt kap a tagországai kormányaitól (értsd: tagdíj). Jellemzően, ki-ki befizeti a GDP-je – kicsit több, mint – 1 %-át. Mielőtt hatalmas vágyaink támadnának, hogy mit csináljon az EU, vegyük figyelembe, hogy ez egy 1 %-os buli. Mint a mi személyi jövedelemadónk 1 %-a. Arra elég, amire…
Az EU-nak persze vannak ún. saját bevételei is, jellemzően a közös vámhatárból fakadó vámbevételek és hasonlók, de ez egyelőre elhanyagolható összeg, már csak az EU szabadkereskedelmi filozófiái okán.
Az EU hét éves periódusokra tervez
A legközelebbi hamarosan indul, 2021-2027 között. Ez tervezés, nem több. A lényeg az éves költségvetésekben rejlik, amelyek összege nagyságrendileg 160 milliárd euró. Ez alig több, mint Magyarország éves GDP-je. Ha úgy tetszik, az EU-nak évente annyi pénze van, mint Magyarországnak összesen, noha úgy is mondhatnánk, hogy
az EU-bizniszben Magyarországnak 1 %-os részesedése van…. Mellékesen szólva, ehhez illene méretezni Orbán ‘pofáját’.
Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a kormányok az országaik GDP-jének felét szokták elvonni, és újra elosztani, azaz – összességükben – durván 49-szer tehetősebbek, mint az EU maga! Ezért hát, amikor a felelősséget osztogatjuk, hogy t.i. mit csinál az EU, és mit csinálnak a kormányok, akkor illik ezt a nagyságrendi különbséget figyelembe venni!
Eddig hát a bevételi oldal, de lássuk, mire költ az EU?
Szinte mindenre. Pontosabban mindenre egy picikét. Érdekes módon, az EU a pénze kétharmadát (!) visszaosztja a tagországoknak. Egyharmadot a mezőgazdasági támogatásokra, amit egységesen mindegyik tagország megkap, s további egyharmadot a felzárkóztatásra, amiből viszont csak a gyengébbek, így pl. hazánk részesedik. A fennmaradó egyharmad megy minden másra, tehát az EU-intézmények (ebből is van vagy ezer) működtetésétől kezdve, a tudományos kutatáson, a rendvédelmi, bírósági együttműködésen, a közös külpolitikán, és annak ‘követségein’, valamint a szociális együttműködésen, az iskolatej-programon és ezeregy más, hasonlón keresztül, egészen az űrkutatásig, tényleg szinte mindenre.
Ám hogyan?
A bevétel történelmileg adott. A kiadások alapvető szerkezete is. Ám a részletek – amikben ugye az Ördög rejlik – sokkal izgalmasabbak.
A huzavona mindig ott kezdődik, hogy a tagországok kevesebbet fizetnének, az EU meg többre akar költeni.
Ezért hát a javaslattevő Európai Bizottság (a legendásan utált Brüsszel) megcsiklandozza a tagországokat jelentő Európai Tanácsot (amelynek Orbán többnyire ott bólogató, de azon kívül ordibáló tagja), s a meccset pedig lejátsszák az Európai Parlament (amely 28 tagország kb. 200 pártjának ad helyet) közbejöttével, amely tényleg igazságtevő. Mindenhol megy a lobbizás ezerrel.
Becslésem szerint legkevesebb egy millió ember szól bele a folyamatba,
mármint közvetlenül. Alighanem ők az ún. Soros-ügynökök, akik 365/365-ben, 12/12-ben, 7/7-ben és 24/24-ben össze szoktak esküdni a magyar kormány ellen…, pedig ennél sokkal több Orbán-támogató fasiszta van, és lám, mégis…
Magyarország szempontjából persze a kapott “ingyen” pénznek van a legnagyobb PR-ja,
ugyanis átlagosan 5-szörösét kapjuk vissza a befizetéseinknek. Illetve nem is mi, hanem a kormány.
Aztán a kormány dönt arról, hogy ebből ki kap, és ki nem. Az EU-nak kevés beleszólása van abba, hogy a kormány mire költ az adott étlapból, legfeljebb a kifizetések szabályosságát ellenőrizheti. Ha tehát a magyar kormány úgy dönt, hogy csak olyan célokra adja az EU pénzét, ami Mészáros Lőrincnek is megfelel, akkor az EU csupán azt ellenőrzi, hogy Mészáros Lőrinc vajon az eljárási szabályoknak megfelelően veszi-e magához akár a teljes összeget.
Erre mondjuk az Újlipótvárosban, hogy ügyes!
Illetve erre kérdezzük, hogy az EU miért ilyen hülye? Nos, azért, mert annyira pici tétel vagyunk az EU szempontjából, hogy az gyakorlatilag elhanyagolható. Oké, van egy megbolondult parányi ország, na és? Kerekítési határon belüli a probléma.
Megy ez 10 éve, most azonban egyre többen lázadoznak, hogy “Helen“, “Jürgen”, “Adele”, “Stefano” és mások adóját nehogy már az a briganti banda rakja zsebre, aki egyébként fityiszt mutat az adományozóknak. Ez a pénz ugyanis nekünk valójában nem jár, bár jut. Ha viszont nem jár, akkor ne is jusson! Ez van a háttérben.
Ha én EU lennék, én se adnék egy vasat sem annak, aki élvezettel köpi telibe azt, amiért a felmenőim a vérüket, a verítéküket és a könnyüket adták.
Ez ilyen egyszerű.
Szerző
