Egészen fel vagyok villanyozva. Már kicsit frusztrált voltam, mert eddig valahogy nem sikerült bekapcsolódnom egyik csoportos utálkozásba sem. Pedig semmi sem tartja jobban össze a közösséget, mint a kollektív ellenség, ezt mindenki tudja.


Komolyan mondom, én megpróbáltam tisztességes állampolgárként utálni

először a menekülteket, aztán a hajléktalanokat és a brüsszeli bürokratákat, mostanában a melegeket, de nem ment úgy igazán, szívből. Igyekeztem felhergelni magam a tolószékesek ellen is a Pesti Srácokat követve, ám erre sem tudtam ilyen hirtelen ráhangolódni. De most! Úgy érzem, időben elkaptam a pillanatot, amikor elkezdődik a felkészülés egy új ellenségre.

Az új ellenség a Nagy Zöld Mumus

Mármint a környezetvédő, különösen, aki a klímaváltozások miatt aggódik. (Nem azonos a Kis Zöld Marslakóval. Azon évtizedekkel ezelőtt az ufó-korszakban lehetett ijedezni, csak Pataky Attila úgy maradt.) Az új mumust: a zöld gondolkodást a kormánysajtó kreatívan „klímahisztinek”, „klímakamunak” nevezi, aki tehát a klíma szót egyáltalán kiejti a száján, az vagy kamuzik, vagyis hazug disznó, vagy hisztérikus bolond. Nincs ki a négy kereke.

A 888 további leleplezést tesz:

„kilóg a zöldborsók balos lólába”.

Mit zöldborsó, egész görögdinnye! Kívül zöld, belül vörös.

„A zöldmozgalom a nemzetközi baloldal új maszkja, amely mögött megbújik a vigyorgó arc”.

Mert még vigyorognak is. Sátáni. Pláne, hogy közben visítanak: „Megy a visítás szünet nélkül”. Mind „azon munkálkodik, hogy a konzervatív-szuverenista erők megerősödését fordítsa vissza” (Magyar Hírlap). Vagyis a Fidesz ellensége. Hiszen a felmelegedés, a levegőszennyezés nem áll meg engedelmesen a határoknál, hiába a kerítés. Bayer Zsolt átlátja a helyzetet: „A ’zöldpolitika’ a globalizáció egyik fedőszerve.” Talán a levegő is az.

Papolhatnak akármennyit a bezárkózó nemzetállamok szuverenitásáról,

egyedül senki sem tudja elhárítani a bajt. És itt a lényeg. A zöldpolitika valódi ellenség, nemcsak taktikai okból kreált. Már önmagában a léte, a tematikája is megkérdőjelezi a bezárkózó nacionalizmusok létjogosultságát. A magyar rezsim már kimutatta a foga fehérjét: akadályozta a szélerőműveket, nem csatlakozott a műanyagzacskók korlátozásához és a széndioxid-kibocsátás csökkentésének új programjához. Na persze. Egyrészt minden európai ügy büdös, másrészt Mészárosék érdekeltségébe tartozik a széntüzelésű Mátrai Hőerőmű, és a német multik se mind rajongói a zöld korlátoknak.

Ezért megint függetlenségi háború jön.

Már eddig is úgy volt, ahogy Petőfi írta:

„A Kárpátoktól le az Al-Dunáig/ Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!/ Szétszórt hajával, véres homlokával/ Áll a viharban maga a magyar”.

És tessék, most még a zöldek is rátörnek

Úgy általánosságban, arcok nélkül azért nehéz lesz gyűlölni őket, az csak a haladóknak sikerül. Ezért a megfelelő intézkedések a megszemélyesítésre folyamatba tétettek. A zöld ügyekért kiálló svéd diáklányt a kormánysajtó „Klíma Grétának” csúfolja, Nagy Blankához hasonlítja (nem tudom, nem kéne-e a szoknyája alá fényképezni, anélkül azért kicsit száraz a szöveg). A Magyar Nemzet szerint „olyan mérgesen néz a fotóin, mint egy rémmese-illusztráció vagy egy pszicho-thriller megszállott gyerekszereplője”, másutt „libsi, pengeszájú zöldkomcsi”.

De a társai se jobbak.

„Ma jórészt olyanok beszélnek a globális felmelegedésről, akik a saját életükben még a legalapvetőbb ügyeket sem intézték el. Semmijük nincs”

– eleveníti fel egy cikkíró a „kinek mije van, annyit is ér” logikát. Nincs semmijük, tehát nem is lehet igazuk. Logikus. Kis kölcsönzés Trumptól és az esőerdőket irtó brazil elnöktől: a környezetvédők tönkreteszik a gazdaságot és a munkahelyeket, magyar változatban a rezsit is növelnék. Sőt.

„Csak az a hiteles rettegő, aki egyúttal multikultipárti, genderbarát, és persze szivárványszínű paplan alatt álmodik határok nélküli világot”

– leplezi le a halmazati bűncselekményt a Magyar Hírlap.

A harcmodort illetően van némi vita

Az egyik lehetőség az egész klímaprobléma tagadása. Lehet, hogy nincs is klíma. A csiszoltabb elmék viszont inkább fogságba ejtenék, a NER-hez fazoníroznák a zöld ügyet. Orbán Balázs államtitkár szerint „a konzervatívoknak vissza kellene venni a zöldpolitikát a baloldaltól”. Természetesen rendszerkonform terminológiát használva, a „teremtett világ” védelméről, mint keresztény kötelességről beszélve. A globalista mételyről szó sem lehet:

„A jobboldali zöldpolitika a nemzetállamok hatáskörében tartja a környezetvédelmi szabályozást,… a lokalizmusban hisz.”

Nyilván majd meggyőzik a sajnos még nem elég lokális, sőt kifejezetten migráns természetű levegőt meg a folyókat, hogy üljenek a fenekükön, semmi bevándorlás egyik országból a másikba. Az sem egészen világos, miért ne érezhetné saját ügyének egyszerre bal- és jobboldal is a környezet (jó, a teremtett világ) épségét.


Igaz, honnan teremne akkor új ellenség!?

Pedig annak lennie kell. Mindenesetre, ha látnak egy lakcím nélküli zöldbuzit gendertolókocsiban, azonnal zárkózzanak be! Lehet, hogy harap is.

(A véleménycikk eredetileg a nepszava.hu-n jelent meg, amit a szerző és a portál engedélyével közlünk.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét