Kerítésen innen
Hargitai Miklós: „Nem az újságíró közlési szabadságát, hanem az olvasó tájékozódási szabadságát értjük alatta.
Hargitai Miklós, a Fidesz hatalom által beszántott Népszabadság volt újságírója, a Magyar Újságírók Szövetségének elnöke. Az újságírónak nemrég megjelent első regénye, az És bocsásd meg vétkeinket, amelynek pap főhőséhez még miniszterek is járnak gyónni. A kötet szerzője a 24.hu- nak adott interjút. Ebből szemlézzük, az olvasóink számára legérdekesebbnek gondolt részeket.
Fidesz-hit
Hargitai meggyőződése, hogy az egészségesnél nagyobb mértékben szivárgott be a politika a templomba, az egészséges alatt a nullát érti:
„Hívő vagyok, rendszeresen járok templomba, mikor a nettó pártpolitika megjelenik egy prédikációban, vagy egyáltalán a templomban, én gondolkodás nélkül felállok és kimegyek, függetlenül attól, hogy a mise melyik pontján járunk. A könyvben viszont kicsit másról van szó. A főhős egy teljesen apolitikus pap, aki belesodródik abba, hogy kénytelen a politikáról is valamilyen álláspontot kialakítani. Konkrétan megkérik, hogy egy választás előtt beszéljen egy bizonyos politikai témáról a templomban. Ő azonban civil ruhában megy ki az emberek elé, és leveszi a stólát, ami azt jelenti, hogy engedelmeskedik ugyan a kérésnek, de nem papként, hanem magánemberként, akinek most már van erről véleménye. „
Elmondta, az egyház és a politika kapcsolata az ő értelmezésében sok mindenről szólhat, de a pénzről biztos nem:
„Közéleti kérdés az is, hogy egy közepesen fejlett európai országban megengedhetetlen az, hogy minden évben százak fagyjanak halálra. Ha van 300 milliárd forintunk stadionra, talán akadna 30 millió arra is, hogy őket megmentsük a fagyhaláltól. Szólaljon fel a pap erről, ha közéleti kérdésekről akar beszélni. Ez a bibliának nemhogy a szellemiségével, de az írott tartalmával is összhangban van. Pártpolitikáról viszont ne beszéljen. A hódmezővásárhelyi ügyben végképp arcpirító volt az az érvelés, hogy a pénz a számlán van.”
Katolikus egyház
Egyáltalán nem bánná, ha a keresztényi gondolatvilág megjelenne a politikában, de sajnos csak azt látja, hogy valójában nincs jelen, csak lépten-nyomon hivatkoznak rá vélt vagy valós előnyök reményében. Elgondolkodtatónak tartja, ahogyan a magyar katolikus egyház viszonyult a migrációs válsághoz:
„Voltak egyes papok, püspökök, akik kiénekeltek a kánonból, és tényleg azt képviselték, ami a Bibliából levezethető. Őket nagyon becsülöm, főleg, ha figyelembe veszem, hogy az egyházak milyen mértékben függnek anyagilag a kormány jóindulatától. Az egyház mainstream üzenetét egyébként elég felháborítónak találom ezzel kapcsolatban. Engem is foglalkoztat, hogy mi lesz, ha sokmillió olyan emberrel élünk majd együtt, akik a vallási türelem egész más szintjén járnak, mint ahova a keresztény egyházak eljutottak a 21. század elejére.”
Az újságírók szakmai szövetsége elnökeként megdöbbentően látja a hazai sajtó viszonyokat:
„Mikor 1848 körül a sajtószabadság fogalma megjelent a közgondolkodásban, akkor az volt a kérdés, hogy bármi megjelenhet-e, amit az újságírók leírnak. A 21. században viszont már mást jelent ez a fogalom. Nem az újságíró közlési szabadságát, hanem az olvasó tájékozódási szabadságát értjük alatta. Az a kérdés, hogy a bevett kommunikációs csatornákat használva hozzájutok-e az összes információhoz, ami szükséges az állampolgári döntéseim felelős meghozatalához. Márpedig ha ebből a definícióból indulunk ki, azt látjuk, hogy nagyon súlyosan sérül Magyarországon a sajtószabadság.”
Márki-Zay – jelenség
A hódmezővásárhelyi választással kapcsolatban elmondta, megdöbbentő volt hallgatni, mikor Márki-Zay interjúkban mesélt róla, hogy működik Hódmezővásárhely, mennyire le vannak osztva az egészen apró beruházások is, és képtelenség Lázár János körének az érdekével szembemenni:
„Mindenki tudja, hogy erős ember Lázár János, de azzal ritkán találkozunk, hogy ez milyen szinten rátelepszik a mindennapokra. A leírást hallgatva egyből ráismertem saját, gárdonyi választókörzetemre, ahol pontosan ugyanez történik, csak L. Simon László a helyi Lázár. Szerintem ezzel a hatalmaskodással sok embernek tele van a hócipője. Meglátjuk, ebből mi mutatkozik meg április 8-án.”
