Itt volt az ideje, vagy kicsit késő?

A Városi Kurírban részletesen beszámoltunk a Magyar Narancs tavaly karácsonyi dupla számában megjelent Alföldi Róbert-interjúról, és kiemeltük, hogy a taotámogatások ügyében kavaró kormányzati húzások kérdésében Alföldi a sajtón keresztül üzent.
“…ennek a szakmának, amelynek egyik fegyvere mégiscsak a nyilvánosság, erre egy árva szava sem volt” – állapította meg Alföldi Róbert. – “Kussolás van, és mindenki sütögeti a pecsenyéjét. Például a legnagyobb múlttal rendelkező fővárosi művészszínház vezetője beáll az egész mögé. Mert mindenféle vélt vagy valós sérelmei vannak az ügyben, hogy a magánszínházak mit és hogyan csinálnak.” (A Magyar Narancs munkatársa itt kközbeszúrta, hogy Máté Gáborról, a Katona igazgatójáról van szó, mire Alföldi bólintott: “Róla. Aki képes nyolcszor elmondani egy interjúban, hogy a tao kapcsán “hisztériázik” a szakma.”)…”

“Az is az újságírói etika része, mikor kell megkérdezni valakit”

A friss Máté Gábor-interjúban a Narancs munkatársa felidézi Alföldi kijelentését:
“MN: —  Alföldi Róbert a Magyar Narancsnak korábban úgy nyilatkozott, hogy a színházi szakma nem fogott össze a taotámogatás megszűnésekor. Azt emelte ki, hogy a vezető budapesti színházigazgatóknak kötelességük lett volna kiállni ez ügyben, képviselni a szakmát (lásd: “Gyűlölöm, hogy negatív vagyok, hogy nem tudok megoldást”, Magyar Narancs, 2018. december 19.)
MG: —  Na, itt volt az ideje, hogy a Magyar Narancs engem is megkeressen ebben a kérdésben, mert lassan egy éve hangzott el ez a kijelentés, azóta már majdnem minden színházi szakembert megkérdeztek erről, csak engem nem. Az is az újságírói etika része, mikor kell megkérdezni valakit.
MN: —  Most kérdezem.
MG: —  Kicsit késő. Megírtam a kollégának a véleményemet a cikk megjelenése után, van egy magánlevelezésünk erről, amiben részletesen kifejtettem, mit gondolok. Én nem vagyok a sajtón keresztül üzengetés embere.”

(Friss hírek>>>>>>>>>>>>>>>>>>)

“Ez így nincs rendben”

Máté Gábor ugyanakkor – ha el is hárította, hogy Alföldi Róberttel a sajtón keresztül “társalogjon” – a taotámogatás ügyéről részletesen beszélt a friss interjúban, egyértelművé téve, hogy a korábban remélt esetleges pozitív fejlemények, racionális változtatások elmaradtak.
“MG: —  …Vannak kárvallottjai a tao megszüntetésének. De ennek az ügynek még mindig nincs vége, vannak mindenféle pályázatok, még mindig mondhatják döntéshozók, hogy ez a kérdés még nem is zárult le.
MN: —  Mondok pár példát: a Pesti Magyar Színház 800 millió, a Nemzeti Színház 400 millió taokompenzációt kapott, ötször annyit, mint amennyi az előző évi jegybevétel alapján járt volna, ha megmarad ez a támogatási forma. Mint ismert, a magánszínházak különösen rosszul jártak. A Jurányi nem kapott egy forintot sem. Mit gondol az aránytalanságokról?
MG: —  Nagyon rossz üzenetük van. Vannak, akik jól jártak, és vannak, akik rosszul. Ez így nincs rendben. Nem azok a színházak követtek el visszaéléseket, amelyek rosszul jártak. A feltételezetten valódi bűnöket elkövetőkkel nem tudni, mi történt. Valószínűsíthetően semmi. Igazából az egész taoügy azért volt jó lehetőség, mert mindenki, aki rendesen dolgozott, az előző évi jegybevétele maximum 80 százalékát megkaphatta, és a függetlenek éppúgy kihasználhatták ezt, mint a magánszínházak vagy a kőszínházak. Most, hogy ez politikai döntés alapján megítélt állami támogatássá változott, bizonyos színházak, amelyek egész struktúrát építettek ki, ahol komoly szakmai tudás, komoly művészi és háttérszakmai munka folyt, komoly bajba kerültek…”

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét