Ó, hogy a teringettét neki! Jelzem, ennek a mondatnak saccperkábé ötször futottam neki. Persze a genitáliáktól, meg a kedves mamától indultam, naná, hogy igen veretes, leíró szóképeket is használva, amire annyira, de annyira alkalmas a magyar nyelv.


Majd töröl-újraír-töröl-újraír. Vagy ötször. Mert nem lehet. Azért mi mégis emberek vagyunk. Tán, még én is. Ez lett belőle. Ez a polkorrekt verzióm:

Ó, hogy a teringettét neki!

Mert nem lehet kimondani-leírni, mit is gondolok azokról az aljas gazemberekről, címeres csirkefogókról, akik az ország kifosztása közben, lassan de biztosan a fasizmus bűzlő mocsarába taszítják az országot! Mert kur….ööö…szóval végtelenül randákat gondolok. És itt nincs pardon. Mert a Kedves Vezető őrülete szintet lépett. Nem is egyet, határ újabban a csillagos ég.

Mert a Kedves Vezető agyában a hangok újabban ezt susogják:

“Ne féljünk kimondani, hiszen már mindenki látja: Magyarország a hegyen épült város, és köztudott, hogy azt nem lehet elrejteni. Nőjünk fel ehhez a küldetéshez, teremtsük meg magunknak és mutassuk meg a világnak, milyen is az igazi, mély és magasabb rendű élet, amelyet a keresztény szabadság eszményére építettünk.”

Leírnám újra, még, ha elborzadva is:

„…mutassuk meg a világnak, milyen is az igazi, mély és magasabb rendű élet, amelyet a keresztény szabadság eszményére építettünk…”

Aha! A keresztény szabadság eszményére épített MAGASABB RENDŰ ÉLET!
Értjük? Lófüttyöt értjük! Magasabb rendű élet, übermensch, az emberfeletti ember, hogy az isten verné meg! Hitler 2.0 puszi mindenkinek.

De semmi gond, feleim! Semmi! Vagy mégis!

Mert ez nem a vége a dolognak. Ááá! A kezdete! Apáink, nagyapáink láttak már ilyet. Harmadik Birodalomnak hívták, ami egy koppidióta szobafestő szürreális, őrült víziója volt holmi magasabb rendű életről, élettérről, árjákról, a jó ég tudja mi minden őrültségről. Beteg vízió, ami egyszer csak öntudatra ébredt, és vérbe borította a világot.

Mondom, hogy semmi gond!

Amíg együtt üvöltesz a falkával, amíg hagyod, hogy a méhedbe, otthonodba, családodba, pénztárcádba, jövődbe turkáljanak ŐK, amíg lehajtott fejjel, megtört gerinccel szolgálod a Kedves Vezető még kedvesebb családjának őrült igényeit, a rendszert magát, amíg kussolsz, amíg elfeleded mit is jelent szabadnak lenni, addig „a magasabb rendű élet” része lehetsz. Legalább papíron.

Mondom, hogy semmi gond!

Időd, meg mint a tenger! Mert nyugi, előbb mi kerülünk sorra! Minket visznek el, minket vegzál a karhatalom, a NAV, tökömtudja minden hatóság. Az ellenzéket, a brüsszelitákat, sorosistákat, demokratákat, az éppen aktuális közellenséget, akikre rámutat „a keresztény szabadság eszményére épített MAGASABB RENDŰ ÉLET teljhatalmú, buggyant ura, hogy az isten verné meg! Mert ilyen ez a „magasabb rendű élet”.

De nyugi komám,

hiába a sunnyogás, az áhítatos rajongás, a megalkuvás. Hiába fogod be a füled, hunyod le a szemed, tapasztod be a szád, miközben azt mantrázod, hogy te nem politizálsz, mert ez rég nem politika, EZ AZ ŐRÜLET ÖCSÉM! A kezdet. Az, ami valami számomra megmagyarázhatatlan módon minden században végiggyilkolja a fél világot.

És te is pont olyan vagy, azzá válsz, mint az elmúlt, történelmi őrületekben oly sokan.

Te is azt hiszed, mint ők! Hogy nem, de a végén sorra kerülsz! Hallod? Te is! HALLOD! TE IS! Mert se magasabb rendű, se übermensch, se Mészáros, se senki nem vagy. Zsellér vagy! Félrevezetett, becsapott, kirabolt, lenézett szavazógép. Magasabb rendű élet? Pfff. Ne röhögtess! Übermensch? Te? Nekik? Emberi erőforrás vagy!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét