Banánköztársaság
A Hollik-Halász színvonal
És persze Németh Szilárd, Bánki, meg Bajkai, meg Dömötör meg a többiek Rogánon, Semjénen, Gulyáson, Szijjártón át egészen a Vezérig.
Ha egyszer megmondták nekik, mi az ábra, akkor nem felejtenek: naponta elismétlik. Érthetetlen, de többé-kevésbé újságíróknak mondható emberek előtt is – nem tekintem újságíróknak a terrormédia bérenceit.
Előáll Hollik, és komoly pofával, már-már átélten elkezdi a maga hülye és persze aljas nótáját: Brüsszel így meg úgy; Soros és bérencei, migránsvédő szervezetek, bevándorláspártiak stb. „Ha rajtuk múlna, bevándorlóországgá tennék Magyarországot”…
„A most induló brüsszeli eljárás csak megerősíti, Brüsszel bevándorláspárti és a Soros-szervezeteket védi”… Persze, a helyzet ennél rosszabb: nemcsak a most induló, hanem a már folyamatban lévő és a holnap meg holnapután elinduló eljárások is megerősítik…
Megerősítik, hogy mindenki ellenségünk, csak magunkra számíthatunk – mármint persze a Fideszen kívül. Vagy ha nem mindenki a vesztünkre tör, a kivételek legalábbis vétkesen tájékozatlanok: pedig már annyit regéltek nekik a magyar igazságról..!
Előáll Halász, és mindenki másnál ájtatosabb pofával kezdi lökni: ha az ellenzéken múlna…
Ha az ellenzéken múlna, nem lenne semmi, csak a csőd: tönkretennék a világszínvonalú egészségügyet, pénzt vennének el az oktatásból, a pedagógusoktól is, és hülyeségekre, aljasságokra „tanítanák” a gyerekeket; családok tömegei lennének hajléktalanok! Elbontanák a kolbászból font kerítést, és persze lopnának! Amikor kormányon voltak, akkor is tizenháromszorosára emelték a gáz árát, elvették a 13., 14. és 15. havi nyugdíjat, és mindenkit agyonadóztattak…
Ha az ellenzéken múlna – mindig így kezdi a maga nótáját ez a beosztott gengszter. Még – amilyenek! – a sajtószabadságot is megszüntetnék!
És mit tesz isten: naponta vagy akár naponta kétszer-háromszor is „sajtótájékoztatnak”, és meghallgatják őket! A terrormédia bérencei „kérdeznek”, azaz alányalnak, esetleg följelentenek – ahogy szoktak: teszik a dolgukat. A még (valamennyire) független sajtó is próbál olykor kérdezni, bár a jelenléte megmagyarázhatatlan már. Megmagyarázhatatlan, mert „válaszul” az agyonismételgetett baromságokat, aljasságokat, gyűlölködő uszítást kapják. Ugyanazt az egyendumát, amelyet „Mari néninek” szánnak.
Ha valaki mégis kérdezni mer, megkaphatja: gyűjtse össze a kérdéseit, decemberben majd válaszolok…
Addig csak annak „válaszolnak”, aki kezet csókol, nyal.
Az „Úr” beleőrült saját aljasságába; haszonleső, ocsmány „angyalai” azonban kórusban dicsőítik. Lucifer senki sem akar lenni, hogy elmondja:
„Dicsőségedre írtál költeményt,
Beléhelyezted egy rossz gépezetbe,
És meg nem únod véges végtelen,
Hogy az a nóta mindig úgy megyen.”
Bizony, az a nóta mindig úgy megyen. A magyar sajtó nagyobb része pedig régóta nem tapasztalt mélységekbe züllött; a kisebbik része pedig régóta nem volt olyan kigúnyolt, megvetett, mint manapság. De amíg tűri, addig megérdemli.
Csak az a baj, hogy sajtó – no és ellenzék – nélkül nagyon nehéz…
Szerző
