A lakáspiac einstandolása

Akinek még bármilyen illúziója volt azzal kapcsolatban, hogy a jelenleg regnáló magyar kormány, egyetlen vonatkozásban is képviseli a magyar nemzet érdekeit, vagy hogy bármilyen pici szeletében is hagyná legalább a demokrácia látszatát érvényesülni, annak most végképp el kellene vetnie az illúzióit.

A lakástakarékok kinyírásáról van szó. A lakástakarék intézménye a hosszútávú öngondoskodást segítette állami eszközökkel. A 20 éve működött rendszer alaptétele volt: ha valaki évekig, de minimum 48 hónapig, hajlandó egy összeget – akárcsak ezer forintot – megtakarítani, ahhoz az állam 30%-ot hozzátesz. A támogatás mértéke persze maximalizálva volt: legutóbb évi 72 ezer forintban, ami szintén magától értetődő, hiszen az állami költségvetés sem feneketlen bugyor. Előny volt még, hogy a megtakarító a futamidő végén a megtakarításával azonos összeget hitelként vehet föl, fix, 6%-os kamattal. (Annak fejében, hogy a megtakarítására max. 1-1,5% kamat jár.)

Aki tud számolni, kiszámolhatta: ha valaki képes havonta 20 ezer forintot félretenni – ehhez megkapja az állami támogatást, az négy év múltán kb. 1,2 millió forinthoz jut. Ha ezt hitellel megduplázza, akkor van 2,4 millió forintja. Ez ma már nemcsak Budapesten, hanem vidéken sem elegendő új lakás megvásárlásához, építéséhez. Kb. másfél millióan éltek ezzel a lehetőséggel, a költségvetésnek ez évi 70 milliárd forintjába került.

(Összehasonlításként: a Népstadion „újjáépítésének” jelenlegi költségvetése 126 milliárd forint, a vizes vb, az eddig kiderültek szerint 140 milliárdba került, a kormányfő Várba költöztetésének úgy 400 milliárd eddig a vonzata.)

A 70 milliárd nagyjából a költségvetés 2 (kettő!) ezreléke, ez tehát ürügy, nyugodtan elfelejthetjük. (A szokásos ostoba vicsorgásra az „extraprofitról” most inkább nem ejtenék szót.)

Hát akkor mi lehet a valódi ok?

Nagyon egyszerű – a kormányfőt és bandáját főként építőipari cégek stafírozzák ki jelentős túlszámlázásokkal, a verseny nélkül megnyert megrendelések fejében. (Pl. a gázszerelő cégei az elmúlt 3 évben 96 milliárd! forintnyi FELárat számláztak.) Márpedig a felújítás, korszerűsítés sose ad akkora alkalmat a túlszámlázásra, mint az új építése.

Azt a másfél-két és fél millió forintot a lakástakarék-tulajdonosok felújításra költötték. Például az elavult panelházak szigetelésére, a fűtésrendszer korszerűsítésére – 2010-ig így újult meg több ezer panellakás, amihez az önkormányzatok is adtak segítséget. (Azóta ez a program is leállt.) De nemcsak a városi telepeken hasznosult ez a segítség: sok falusi házat tataroztak, komfortosítottak, esetleg bővítettek ebből a pénzből.

Állítom: Magyarországon van elegendő lakás. A probléma az, hogy a tulajdonosoknak (a lakások 98 százaléka magántulajdon – jellemzően 1 lakás – 1 tulajdonos konstrukcióban) nincs elég saját erejük az ingatlanok folyamatos karbantartására, felújítására, netán korszerűsítésére: ezen segített a lakástakarék, a benne rejlő állami támogatással.

A saját példámat is mondhatom

Amióta van lakástakarék, tagja vagyok. Nem voltam minimálbéres, most sem minimális a nyugdíjam. De sose voltam olyan „szerencsés”, hogy állami lakásom legyen, így mindig az én gondom volt, hogy az ingatlan, amiben lakom, ne omoljon a fejemre. A kedvezményes hitelt sose vettem föl: viszont pl. ilyen megtakarításból építettük ki annak idején a házban a gázfűtést. A jövőre lejáró pénzből a szigetelést szándékoztam volna megoldani – de közben a végét járja a 15 éves cirkóm. A gondot nehezíti, hogy a szabályok változása miatt már csak kondenzációs kazánt szereltethetek föl, aminek az ára még csak-csak. Hanem annak nem megfelelő a 2001-ben kizárólag a cirkónak épített, szabályosan bélelt kémény – ez már milliós tétel. Úgy terveztem, hogy a következő négy évben megtakarított (és megtámogatott) pénzből végre megoldom a szigetelést, hogy ne az utcát fűtsem. Hát ennek lőttek: a ma kapható 0,1-0,5%-os banki kamatok a megtakarítás reálértékét sem őrzik meg, nemhogy a rakétaszerűen száguldó építőipari árakat követhetnék.

Az álszent, és a számokkal nem túl jó barátságot ápoló kormányfő azzal érvelt, hogy ezt a pénzt a fiatalok lakásvásárlására fordítanák. Nos, a szándék a baráti cégek piacának bővítésére itt mutatkozik meg pőrén, a maga harácsolós mivoltában. Létezik ugyanis egy másik támogatási forma, az ún CSOK (Családok Otthonteremtési Támogatása), amit családos fiatalok kaphatnak. Ennek maximális összege 10 millió forint – de ennyit KIZÁRÓLAG újépítésű ingatlanra kaphatnak. Mivel 10 millió forintból Magyarországon legfeljebb elzárt zsákfalvakban lehet új lakást venni, magától értetődő: ezt a pénzt csak azok kaphatják meg, akiknek ott van a másik 10-20 milliójuk.
De számoljunk! Egy négyéves lakástakarékra költ az állam a NÉGY ÉV ALATT (4×72000), 2 millió 880 ezer forintot.

A 10 milliót meg annak adja, akinek akarja.

Tehát ahelyett, hogy NÉGY családot támogatna NÉGY évenként, ahelyett egy, amúgy is tehetős családnak ad 10 milliós ajándékot.

A számtani összefüggésekről térjünk rá a törvényjavaslatok elfogadásának fidesz-demokratikus módjára. A lakástakarékok – és ezzel a lakáspiac – einstandolásának törvényjavaslatát a gazdasági bizottság tagjai hétfőn 11:01 perckor kapták kézhez. A bizottság kormányhű többsége 11:03 perckor elfogadta, és a parlament tegnap már tárgyalta is. Hab a tortán, hogy a törvény azonnal hatályba lép, mindenféle átmeneti, alkalmazkodási idő nélkül: vagyis a tegnap kötött takarékokra még vonatkozik az állami támogatás, a ma kötött szerződésekre már nem. (Igazán „kedves”, hogy nem veszik el visszamenőleg is ezt a támogatást. De még ez is benne lehet majd a pakliban.)

Aki azt mondja, hogy ez a rezsim bármilyen pici porcikájában is demokratikus, az vak. De azoknak is gondolkodóba kellene esniük, akik azt hajtogatják: ki kell jönnie az ellenzéknek a parlamentből, hiszen a többség (a bolse) úgyis mindent megszavaz. Csakhogy: ha az ellenzék nem vesz részt a parlament munkájában, jószerivel azt sem tudhatnánk meg, mi és hogyan zajlik ott.

Rátesi Margit