Megfejtettem, miért alkalmaz a kormányoldal olyan bugyuta és infantilis kampánymódszereket, mint a másik leordítása, az áram kikapcsolása, az ellenzéki jelöltek randává fotoshopolt képei a helyi lapban, cirkuszi zene üvöltetése stb.
Szerintem olyan törvénymódosításra készülnek, hogy csak a 10 éven aluliaknak legyen választójoguk. Felnőttek kizárva. Még jobb, ha csak a 8 éven aluliaknak, mert ezek a mai 9 évesek azért elég érettek.
Ha már óvodás szint, volna néhány javaslatom az eszköztár bővítésére.
- Mi volna pl., ha minden ellenzéki jelöltet követne egy fidelitásos ifjonc, és szamárfület mutatna a háta mögött?
- Esetleg egy cédula tűzése a hátukra “Hüje Gergő”, “hüje András”, “hüje Laci” stb. felirattal? Rajzszög a székre?
- A “Bábuci bá, bújj az ágy alá!” rigmus üvöltése? (Ha lebuknak, a szavalás folytatható a “Nem ér a nevem, káposzta a fejem” mondókával.)
- Az ellenfél harcképtelenné tétele a ráköpött spenóttal vagy tejbegrízzel?
- Végső esetben árulkodás az óvónéninek/bácsinak “Gergőke bánt!” felkiáltással?
Az óvóbácsi biztosan igazat adna,
ő is roppant haragos azok miatt a haszontalanok miatt, akik engedélye nélkül izegnek-mozognak, nem férnek a bőrükbe, elindulnak a választáson, pedig ő csendes pihenőt rendelt el.
A haragos óvóbácsinak ajánlanám figyelmébe Weöres Sándor versét Haragosi úrról és az ő retyerutyájáról: Az óvodások szeretni szokták. “Fut, robog a kicsi kocsi,/ rajta ül a Haragosi./…Ha kiborul az a kocsi,/ leröpül a Haragosi,/ din-don diridongó./ Fut a havon a fakutya,/ vele fut a retyerutya./ …Ha kiborul a fakutya,/ lepotyog a retyerutya,/ din-don diridongó.”
Ez a Weöres tudott valamit. Legalábbis din-don diridongó.
