Kerítésen innen
Inotai András: piaci értelemben vett vállalkozást nem lehet kormányzati pénz- és járadékosztással létrehozni
Minden jel arra utal, hogy a járványt követően a globális gazdaság eddigi rendszere jelentősen átalakul, és erre a magyar kormány nem készült fel – figyelmeztetett Inotai András professzor emeritus, a Népszavának adott interjújában.
A közgazdász szerint, a mai helyzet minőségileg más, mint a 2009-es pénzügyi válság idején volt:
„2022 előtt nem valószínű, hogy elérhető a 2019-es teljesítményszint”
„Akkor a nemzetközi kereskedelem megsínylette ugyan, de nem szakadtak meg az értékláncok. Most a globális értékláncok összeomlottak. A nemzetközi turizmus gyakorlatilag megszűnt, ami a szélesen értelmezett szolgáltató szektor számos ágazatát szó szerint padlóra küldte. Nem kevésbé lényeges, hogy összeomlott a schengeni rendszer. Mindeközben a járvány azonnali kezelése mindenütt egyedi, nemzeti intézkedéseket követelt, sem idő, sem együttműködési akarat, sem pedig Európai Uniós szintű kompetencia nem volt a közös és összehangolt fellépésre. Az egyesek által remélt V-alakú visszapattanás valószínűsége irreális. Mértékadó elemzők szerint 2022 előtt nem valószínű, hogy elérhető a 2019-es teljesítményszint.”
A régióban is az átlagosnál nagyobb a magyar visszaesés
Úgy gondolja, Magyarország nem sok jóra számíthat, ami az elmúlt évtized alapvetően elhibázott gazdaságpolitikájából következik, már ha egyáltalán volt ilyen:
„Sokszor és sokan figyelmeztettek a túlzottan egyoldalú, autóipari export és -termelés sérülékenységére éppúgy, mint a tömegturizmus problémáira, vagy a több lábon álló, kiegyensúlyozottabb gazdasági szerkezet hiányára, beleértve a nemzetközileg is versenyképes kis- és középvállalati szektor kiépülésének elmaradására. Emiatt a régióban is az átlagosnál nagyobb a magyar visszaesés. Az Orbán-közeli szűk kör kezében összpontosuló építőiparnak köze sincs sem a szó szakmai értelmében vett vállalkozáshoz, még kevésbé pedig a versenyképességhez.”
A 2 ezer milliárdos csomag nagy része átcímkézett tétel
Elmondta véleményét arról, hogy a kormány szerint 2 ezer milliárdos „védelmi” csomag elegendő-e a gazdaság újraindításához:
„Először is a 2 ezer milliárdos csomag nagy része átcímkézett tétel. Ráadásul jelentős részben nem a vásárlóerő fenntartására, a munkahelyek megtartására, a foglalkoztatási krízis enyhítésére fordították, hanem például a teljesen fölösleges és generációkra vetítve durván veszteséges Belgrád-Budapest vasútvonal fejélesztésére, turisztikai megaberuházásokra, soha meg nem térülő sportlétesítményekre, vagy éppen 20 milliárdért kormányzati bútorvásárlásra. Mindezt becsomagolva a járványellenes „védelembe”, valójában azonban egy szűk kör további látványos és arcátlan gazdagodását segítve a legkritikusabb gazdasági időszakban.”
Mi lett volna a teendő?
A professzor megfogalmazta, hogy a Fidesz-közeli oligarchák zsebének megtömése helyett, mit kellett volna Orbánnak meglépnie ebben a válságos időszakban:
„Például az Európai Unió messze legmagasabb, 27 százalékos forgalmi adóját csökkenteni. Lehetett volna a nyugdíjakat emelni, különös tekintettel a kisnyugdíjasokra, akik fogyasztását a számukra kétszámjegyű infláció amúgy is erősen korlátozza. Ennek az az előnye is meg lett volna, hogy ez a megemelt járadék gyakorlatilag teljes egészében a fogyasztásra fordítódott volna, vagyis 27 százalékos áfával gazdagította volna a költségvetést. A kormány csökkenthette volna a mélyszegénységet, továbbá meghosszabbíthatta volna az Európában kirívóan rövid munkanélküli segély idejét 3 hónapról 6 vagy 9 hónapra. Ehelyett nemhogy csökkentette volna, hanem még fel is gyorsította az egyéni tételenként is sokmilliárdos osztogatást a haveri körnek.”
„…Vissza kellene állítani a nyugdíjplafont”
Markáns ellenvéleményt fogalmazott meg az Orbán -kormány nyugdíjasokkal kapcsolatos lépéseiről:
„A társadalomnak ez a szegmense is nagyon polarizálódott, ami az egyik legnagyobb bűne az Orbán-rezsimnek. A kisnyugdíjasokon kellene segíteni és nem azoknak, akik akár 2 millió forintos vagy ahhoz közeli ellátásban részesülnek. Vissza kellene állítani a nyugdíjplafont, mindenekelőtt pedig a jelenlegi rendszer halaszthatatlanul megérett az átalakításra.”
„Soha meg nem térülő presztízsberuházások…”
Kitért arra, hogy a magyar gazdaság fejlődésének gátja, a legutóbbi évtizedben kialakult torz és sebezhető termelési szerkezet, ami mögött nem valódi és versenyképes vállalkozások vannak, hanem költségvetési és uniós milliárdokat közbeszerzésnek álcázott osztogatás:
„A soha meg nem térülő presztízsberuházások, példának okáért a 65 milliárdos gyorsasági motorverseny pálya, kétszeresen szivattyúz ki pénzt a gazdaságból. Egyszer akkor, amikor sokkal fontosabb céloktól eltéríti a rendelkezésre álló összegeket, másodszor pedig akkor, amikor a versenyképtelen beruházás többnyire milliárdos fenntartási költségei jelentkeznek. Ennél is súlyosabb és a jövő generációit is terhelő fejlemény, hogy a magyar gazdaság több szempontból is az európai integráció szégyenfoltjává vált. Más országok nem engednek meg semmilyen tőkének környezetszennyező beruházásokat, lásd akkumulátor- vagy gumiabroncsgyár.” /….. / ” Az egyébként nemzetére oly büszke és az uniótól több tiszteletet követelő kormányzat saját intézkedéseivel nullázza le Magyarországot. Hiszen jobb lenne azzal érvelni, hogy itt nagyobb hozzáadott értéket termelő, jól képzett munkaerőt találnak. A szolidaritáson, együttműködésen alapuló európai munkakultúránkkal kellene büszkélkednünk. De ezek a pillérek is áldozatul estek a gyalázatos oktatáspolitikának, a tanköteles korhatár csökkentésének, valamint az évtizedes kirekesztő, gyűlöletkeltő tudatfertőzésnek.”
„Ez a kör az ország vagyonát elherdálta, és a maradékát most is dézsmálja…”
Hangsúlyozta, az uniós és magyar adófizetői pénzen kitenyésztett úgynevezett „nemzeti burzsoázia” teljességgel alkalmatlan a nemzetközi színtéren is versenyképes teljesítményre:
„Ez a kör az ország vagyonát elherdálta, és a maradékát most is dézsmálja. A piaci értelemben vett vállalkozást nem lehet kormányzati pénz- és járadékosztással létrehozni. Az ugyanis versenyre, tudásra, együttműködésre, a kockázatok mérlegelésére, átgondolt és a kihívásokra gyorsan és hatékonyan reagáló vállalati stratégiára épül. ”
Szerző
